Battle Beast: Unholy Savior
írta Ivetka | 2015.01.19.

Megjelenés: 2015
Kiadó: Nuclear Blast
Weblap: http://www.battlebeast.fi
Stílus: Heavy metal
Származás: Finnország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Bizonyára vicces kedvükben lehettek a finnek, amikor kiadták az első dalokat az ’Unholy Savior’-ről. Azt hiszem, bátran lelőhetem a poént már az elején: a lemez összessége cseppet sem olyan, mint a promó dalok. Igen, én is temetni kezdtem a zenekart a Wishmaster-kópia Madness és a magunk között szólva is erősen megkérdőjelezhető Touch in the Night után. Akinek már a legutóbbi Amaranthe-album is sok volt, az nyugodtan léptesse át ez utóbbi dalt a lejátszóján, mert a nyolcvanas évek popslágereit idéző intró után egy langyos, tingli-tangli nóta bontakozik ki, idegesítően fülbemászó refrénnel. Tipikusan az a dal, amit már-már kétségbeesésben hallgat az ember, és aztán megszeret – már ha eléggé nyitott. Noora tiszta éneke itt nem igazán nyerte el a tetszésemet, gyenge és nyávogós, hiányzik belőle az az erő és karc, ami egyébként annyira vonzóvá teszi a hangját, nem kellene annyira erőltetnie ezt a stílust. Senki sem a nőiességért szereti a Battle Beastet.
A fentiek tükrében félve kezdtem bele az album hallgatásába, ám hamar megkönnyebbültem: a kezdő Lionheart egy dögös heavy metal szörnyeteg, fogós, kiabálós, poweres, kétlábgépes refrénnel, extra dallamos átvezetőkkel. Ezen az albumon mintha ráfeküdtek volna erre a jellegzetességre, sokkal inkább dominálnak a tempósabb nóták, szemben a korábbi lemezek vonulós heavy indulóival. A Speed and Danger a címéhez méltóan egyenesen speedes, poweres bevezetővel indít. Nem tudok eltekinteni az erőteljes Nightwish-hatástól sem, a kilencvenes évek végi-kétezres évek eleji dalok elevenednek meg új köntösben (lásd: Madness, ami igencsak hajaz a Wishmaster vagy az End of all hope kettősére).
A balladák számát kicsit soknak érzem a rövidke játékidőhöz képest, hiszen három lassú szerzeményt is hallhatunk az ’Unholy Savior’-ön, ám ezek szerencsére nem fordulnak unalomba, nem túl sziruposak, sőt, egész kellemesek a lágy melódiáikkal, és Noora tiszta éneke is megszelídül kicsit a Touch in the Night erőltetettségéhez képest.
A rövidke The Black Swordsman-Hero’s Quest párosa kissé kilóg a sorból. Előbbi dal gyengébb, intró jellegű, aztán átvezetést kap a másodikba (párhuzamba vonható a Golden Age-Kingdom kettősével a ’Battle Beast’ c. lemezen), ami egy instrumentális szerzemény, és leginkább egy japán videojáték vagy rajzfilmsorozat zenéjére emlékeztet. Rendkívül vidám, egy erőteljes fő dallamvonalra épül, amit aztán a különösen előtérbe hangolt billentyűk váltakozva végigvezetnek a dalon. Az egész különbözik a Battle Beast megszokott világától, ez teszi olyan érdekessé.
A kezdeti meghökkentség után kellemes csalódást okozott az album. Az előzetesek inkább áprilisi tréfának illenek, ám ezektől eltekintve szinte minden dal slágerjelölt. Az ’Unholy Savior’-t biztosan imádni fogják a rajongók, ám azoknak is érdemes belehallgatniuk, akik kedvelik a minőségi finn melodikus metalt.
Legutóbbi hozzászólások