Schuster Lóránt - Nem akart megszületni, és nem akar meghalni

Schuster Lóránt több mint negyven éve írja a Gesarol, majd P.Mobil dalszövegeit. A dobálózós magyar aprópénzről, a fészkét felgyújtó, majd újjászülető madárról, a magának örömöt okozó fiúról, vagy épp „nagy szerelméről” – saját zenekaráról. Ám olyan jellegű önvallomás, amelyet a címben idéztem, mindmáig egyedülálló a zenekar történetében.

Miként reagálnak bizonyos emberek az őket ért kihívásokra? Mondjuk, ha a nem is olyan távoli múltban gyógyíthatatlannak minősített, manapság – szerencsére – kezelhető és gyógyítható kórral szembesülnek, akkor biztosan megállapítható: vannak a celebek és van Schuster Lóránt. Belátom, kissé sommásan hangzik, ám igaz. Merthogy szikár tényeken alapul. A kereskedelmi televíziók erre szakosodott „kibeszélő” showműsoraitól megszokott celeb-kitárulkozással szemben a P.Mobil főnök a zenekar nyári nagykoncertjét követő zártkörű összejövetelen, mintegy kétszáz fős „kemény mag” előtt beszélt átélt viszontagságairól. Először és utoljára – ahogy akkor mondta. Mindössze egyszer tett kivételt, azt is hosszú rábeszélésre, amikor nemrég az egyik vezető bulvárlapnak nyilatkozott.

Schuster Lóránt sokáig hallgatott. Még a vele közeli és napi kapcsolatban álló munkatársai sem sejtették, hogy baj van. Amikor a 2014. március 14-én esedékes havi klubkoncerten zenésztársai nélküle álltak színpadra, betegsége a szélesebb közönségréteg számára is nyilvánvalóvá lett. Lóri a műtéti beavatkozás előtti napokban hívott fel szigorú titoktartást kérve, amikor tárgyilagosan közölte mi vár rá, és milyen esélyekkel vág neki a jövőnek. Hónapok múltán derült ki, hogy a „hallgatás időszakában” átesett egy életmentő vastagbélműtéten, amelyet a májáttétek miatt szükségessé vált időszakos kémiai kezelés követett, és követ ma is. S hogy mindezt milyen szövődmények és mellékhatások kísérték, arról igazán maga az érintett tudna mesélni… Mesélhetne arról a betegségről, amely – ha nem is hosszú időre, de – alaposan keresztbe tett terveinek, megakasztotta munkáját. És amelyre a természetes, emberi reakció a tehetetlen düh és a „haragszom a világra” alig leplezett megnyilvánulása.

Mindeközben „A zenekar játszott” – ahogy a nagykönyvben és a ’Mobileum’ albumon meg van írva. Pedig a Főnököt nélkülöző nyári turnékon működhetett volna a „nincs itthon a macska, cincognak az egerek” elve… Csakhogy a legújabb kori P.Mobil legénység nem ilyen alkatrészekből lett „összeszerelve”. A zenekar játszott, Lóránt pedig a kórházból, majd otthonról koordinált. Tárgyalt, bulikat kötött, s közben dalszövegeket írt a készülő ’Farkasok völgye, Kárpát-medence’ albumra. Köztük egy ars poeticát: „Nem akartam megszületni, nem akarok meghalni”. Aki ismeri Schuster Lórántot, tudja, bár szeret – és tud is – élni („olyan jó volt itt lenni”), ő nem a haláltól fél. Az életigenlés, az élni akarás elsősorban a még el nem végzett, előirányzott feladatoknak szól. Mint az önéletrajzi Kaptafa című kötet könyvhétre való megjelenésének, a P.Mobil soron következő háromszámos maxi CD-jének (valamikor ezt kislemeznek nevezték), az Élve vagy halva koncert antológia jubileumi DVD-nek; de a távolabbra mutató elképzelések szerint a 2012-es Égi zenekar fesztivál mozgókép-anyagának, a hirtelen elhunyt Miklós Tibor által szövegkönyvezett Kintornás szerencséje rockoperettnek, valamint egy Cserháti István életét megörökítő DVD-nek is.

S a végére álljon itt még egy idézet az új album címadó dalából: „…nem marad meg más, csakis a harc”. Tudjuk, végső harcot csak az Internacionáléban vívtak, ám az egyszerű polgárok élete a harcról szól. Mint ahogy azt is tudjuk, Schuster Lóránt győztesként kerül ki majd ebből a küzdelemből.

Szerző: Hegedűs István