Orange Goblin: Back From The Abyss
írta StonerCsab | 2014.11.17.
Megjelenés: 2014
Kiadó: Candlelight Records
Weblap: http://www.orange-goblin.com
Stílus: Stoner metal
Származás: Nagy-Britannia
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Nem voltam soha nagy Orange Goblin-rajongó, de természetesen találkoztam már velük: az egyik kedvenc ivóba indulóm tőlük a Rage of Angel, így amikor megtudtam, hogy új albumuk érkezett, kíváncsi lettem... és nem is csalódtam!
Úgy néz ki, velem együtt a fülem is változik, mert most nem éreztem Ben Ward hangját annyira elviselhetetlennek, sőt élvezhető és meglepő énektémákat csalt elő magából. Például az Ubermensch-ben, amelyben a színes, döngölő riffek mellett a fölötte recsegő szöveg is valahogy énekelteti magát, és a füledben marad. Ben amúgy is egy karizmatikus frontember, akiről el tudom képzelni, hogy reggelenként mosdás helyett fát vág, és ha rossz napja van, a völgybe kiáltva az összes lazacfaló Ursus arctos horribilis (grizzly medve) elhullatja az összes szőrét.
A bőséges, majdnem egyórás anyag elég változatosra sikeredett, érződnek rajta a zenekart befolyásoló bandák hatásai, illetve az előttük való tisztelgés szándéka. Ilyen a The Devil's Whip, amit mintha Lemmy apu adományozott volna nekik, annyira motörheades. Bár amennyire egyszerűnek és egyformának tűnnek néhol a Motörhead számai, annyira nehéz azt a hangzást és érzetet visszaadni. Nekik sikerült, és most nem másolósról, vagy tribütözéről beszélek. És ha Dr. Kilmister mester nem tette ezt szóvá, másnak is fölösleges. A Demon Blues tényleg egy pokolból felszabadult ördög osztása a vállad balabbik feléről a füledbe, amelynek képei nehezen fognak este elaltatni. Amúgy az ének itt is nagyon kitalált, és ebben a számban Joe Hoare gitárosnak is sikerült egy maréknyi égő szőrt letépnie Lucifer hátáról.
Na de nem hiába kapta a hegyi metalt toló trollokat is megszégyenítő stoner metal jelzőt az Orange Goblin, mert a Mythical Knives egy igazi skandináv tengerhuzatban álló, lóhajat lobogtató ballada! Mély, lelkizős, akkordbontogatós kezdés után úgy arcon csap a nóta, mint Fülöp atya azzal a pofonnal, amit mindig az ördögnek szánt! Na és persze a wah pedállal játszogatós témák kedvelőinek is akad intro a Heavy Lies The Crown számban, amelyben sikerült az album legnagyobb, stadionba illő refrénjét összehozni, a végén egy széttárt kezű, tömegénekeltetős frontember pózzal. Ez lehetne Radgar Lothbrok (Vikingek) csapatának egyik harcba hívó indulója is...
Az album vége felé két instrumentális darab is helyet kért magának, a Titan és The Shadow Over Innsmouth, amik közrefogják a Blood Of Themet. Lehet ezekkel jobban ki akarták emelni ezt a dalt, bár nem tűnik ki a többi közül így sem: egy lassulósabb, lenntartósabb, doomos, pattintott, csilleszekér-töltelék.
Legutóbbi hozzászólások