Sólstafir: Ótta

írta P.A. | 2014.09.20.

Megjelenés: 2014

Kiadó: Season of Mist

Weblap: http://www.solstafir.net

Stílus: Poszt-metal, dark metal

Származás: Izland

Dalcímek

Értékelés

Az elmúlt években a Sólstafir magabiztosan lépett elő a sötét ismeretlenségéből az underground egyik legnépszerűbb zenekarává, pedig lemezeiket nem igazították sikerreceptekhez. A titkuk abban rejlik, hogy mesteri módon keverik művészetükbe az „izlandiságukat”, miközben egy kötéltáncos ügyességével kerülnek ki mindenféle zenei kategorizálást, amit csak rajongó vagy szakíró kitalálhat. Folk, viking, post-metal és indie rock címkéket próbálnak rájuk akasztani, míg ők olyan területekre merészkednek, ahol ilyen zenekarok sosem jártak. Zenéjük megszilárdult fekete lávára épült és jeges sarki szél tépte, de nem merít közvetlenül az anyaföld népzenéjéből, szövegeik pedig messze kerülik a viking mondák klisékkel freskózott világát. Lemezeikkel ugyanezt az anti-trendet követik, nincs két egyforma albumuk, stílusuk, hangzásuk mégis azonnal felismerhető.

Az izlandiak ötödik nagylemeze ismét egy új arcát mutatja a Sólstafirnak. A 'Svartir Sandar' és az azt követő hosszú turné sikere nyomán talán elérkezett az idő, hogy még egy szintet lépjen a zenekar, amihez egy különleges lemezre van szükség. Az 'Ótta' nem is okoz csalódást, bővelkedik emlékezetes pillanatokban és olyan megoldásokban, melyek újdonságként hatnak ebben a közegben. Ilyen mindjárt a koncepció, melyre felfűzték a dalokat. Az 'Ótta' egy ősi izlandi időszámításra épül, mely nyolc egyenlő részre osztja fel a napot. A szövegek ezekben a háromórás periódusokban játszódó és azokhoz köthető történeteket mesélnek el.

A zenében olyan új elemek kaptak helyet, mint a zongora, ami eddig fehér hollónak számított Sólstafr-lemezen, de még ennél is nagyobb ritkaság a vonós hangszerek felbukkanása. A Lágnætti zongorás, hegedűs nyitánya így borzalmasan idegen elsőre, de a védjegyszerűen üvöltő gitárok kellemes ismerősként mozgatják meg a lábunk alatt a talajt és végre a helyére kerül minden. Hasonlóan bizarr élmény a címadó dalban hallható bendzsó, mely egy olyan ragadós melódiát hoz, amitől az Ótta a majd 10 perces játékideje ellenére az egész lemez egyik slágerévé avanzsálódik. De az újdonságoknak közel sincs vége: feltűnő, hogy Aðalbjörn Tryggvason mennyit fejlődött énekesként az elmúlt években, és nem is fél ezt  kamatoztatni a dalokban. Sokkal kevesebbet üvölt, mint korábban, amitől bizony vesztett súlyából a produkció, de dallamai szépen átgondoltak, emlékezetesek, így kerül valami a mérleg másik felén lévő serpenyőbe is. Tanúbizonyságnak szól a Rismal keserves, megindító melódiáival, de az ő ténykedése menti meg a Dagmált, mely amúgy a tipikus töltelékdal nem túl megtisztelő címére is eséllyel pályázhatna, sehová nem vezető, veszélytelen gitártémaival. Hasonlóan üres köröket ír le a Miðdegi is, bár ezt a végére megvillant a Sólstafir-mágiából valamit.

Innen viszont felfele vezet az út, a Nón egy igazi komplex gyöngyszem, tömény Sólstafir-esszencia, amiben tökéletesen keveredik a korai évek brutális hangzása a frissen csatasorba állított zongorával és könnyen értelmezhető dallamokkal. A Rismal mellé felvonultatott még egy balladisztikus lassú tételt is a gárda. A Miðaftann fájdalommal telt dal zongorára és vonósokra kihegyezve, mely épp olyan mély és búskomor, mintha az Anathema műhelyében íródott volna valamikor a '90-es évek végén, amikor a Cavanagh tesók még tudták, hogy kell igazán szívhez szóló muzsikát komponálni. A lemezt lezáró Náttmál pedig talán az egyik legjobb dal, amit valaha fényes korongra égettek az izlandi rockerek. Mesterien felépített szám ez, mely néhol komótosan csordogál, majd egy özönvíz zabolázatlan erejével meg-megindul, egyre sodor, áramlik, kavarodik, ahogyan kavarodnak benne a hangszerek is. Vaskos orgonaszőnyeg telepszik a gitárokra, és ismét feltűnnek a vonós hangszerek is, természetesen egymással tökéletes harmóniában.

Apró hibái ellenére az 'Ótta' képes lesz rá, hogy tovább növelje a Sólstafir renoméját, hiszen nemcsak hozza az elvárt magas színvonalat, hanem új elemekkel gazdagítja az amúgy sem szegényes zenei palettát. Ráadásul a banda végre főzenekari státuszban járja be Európát, melynek magyar állomása november 19-én lesz. A részvétel természetesen kötelező!

Pontszám: 8.5