Machete Gödöllőn, avagy műhelytitkok az Asphalt Horsemen debütlemezéről

Aki szerint nem készülnek Magyarországon világszínvonalú rocklemezek, az bizonyára még nem hallotta az Asphalt Horsemen új albumát. A honi southern rockerek négy-öt éve csiszolgatott dalai hozzák a műfajtól várt szellős szabadsághangulatot, de közben mégis úgy dörren meg a korong, hogy már a nyitó Runman messzire repteti a szombréródat. A hétfői HRM-es albumpremier után most Lőrincz Károly énekes-gitáros és Megyesi Balázs basszusgitáros mesélt nekünk a debütlemez dalairól, beszámolójukból pedig kiderül, milyen a gödöllői angol nyelvjárás, és az is, hogyan került Machete az Asphalt Horsemen debütlemezére.

"Előzetesen csak annyit, hogy szeretnénk köszönetet mondani Farkas Gergelynek, a korábbi dobosunknak. Ez a lemez közös munka keretein belül jött létre, ezért mindannyian szerzők vagyunk. Évekig dolgoztunk az anyagon, nagyon sok energiát raktunk a dalokba és úgy érezzük, hogy sikerült összehozni, amit akartunk: egy energikus, modern, de klasszikus alapokon nyugvó, nem hazai megszólalású rocklemezt, amit bármikor vállalni tudunk!"

1. Runman

Karesz: Mikor összejött a brigád 2009 decemberében, eleinte csak feldolgozásokat játszottunk, amolyan klasszikus módra. Hál' istennek nem nagyon kellett ismerkednünk egymással, mert mindenki ismerte a másikat. Ez volt az első dal, amit Géza lehozott próbára: mind a témát, mint a szöveget tekintve az ő szerzeménye, de mi is hozzáraktunk ezt-azt. Elkezdtük összerakni az anyagot és szakszóval: a kémia működött... Ezt a számot ki is hoztuk a 2010-es demón a Grip in Handdel együtt. A lemezre aztán újra feljátszottuk, effektként teljesen analóg módon egy rendőrségi megafont használtunk, majd Balázs keresett hozzá egy zsarurádiós szövegelést, ami nagyon király lett így a szám elején.

Balázs: Igen, mivel eléggé elhúzódtak a felvételek, sok időnk volt végiggondolni, melyik számhoz milyen intro illene. Géza szövegéhez jól passzoltak a rendőrségi üldözéses hangok, amit a próbateremben talált megafon tett a végén kerekké.

2. Wasting Time

Karesz: Szintén Gézáé az alapötlet, egy gyilkos slide riffel érkezett a próbára, amit elsőre rohadt nehéz volt játszani, de ma már igazi slágernóta lett belőle egy kiváló refrénnel (ami alapján sokáig „Stadion” volt a munka címe). A csajok koronázták meg a stúdióban a vokállal, a végére pedig egy hatalmas gerjedéses lehangolós kavalkádot raktunk. Az énektémák általában a szokásos „gödöllői angollal” készülnek, és ahogy egy-egy szófordulat, szóvég szerepel az első verzióban, az segítséget ad a szöveg írásához. Balázs már évek óta ismeri, hogy miket használok, szinte rögtön tud hozzá szöveget írni. (nevet)

Balázs: Karesz próbán felénekelt kamu-angoljától sok esetben elég nehéz elvonatkoztatni, mivel nehezen veszem rá magam a szövegírásra, sokáig így játsszuk őket, és a végén teljesen megszokom a jól ismert Kareszes sorvégi fordulatokat. A végső szöveg itt egyébként gyorsan született, mert pont azon gondolkoztam, hogy miről is szóljon ez a nóta, amikor a barátnőm mesélt két ismerőséről, akik nem illenek össze és csak az idejüket fecsérlik egymásra.

3. Go to the City

Karesz: Ó, a másik sláger, amit szeretnénk eladni egy jóféle whisky-reklámhoz (itt persze bilibe lóg a kezünk). (nevet) Érdekessége, hogy Balázs éppen valahol külföldön nyaralgatott, mi meg csináltunk egy bulizós r’n’r nótát, aztán szépen megjött és lefikázta, de egy kiadós verés után ő is belátta, hogy sláger a dal… (nevet) A középrész kicsit Guns-os lett, raktam bele egy kis akusztikus dobro slide gitárt is. A szám alapötlete és a szöveg is Gézáé, de Balázs rakta helyre az egészet. A végén a lehalkítás alatt már sajnos nem hallatszódik, de volt egy keménymag-kórus is „drink, drink, drink” kiáltásokkal. (nevet)

Balázs: Igen, emlékszem, „California” munkacímmel küldték a többiek, hogy mi született a próbán, amit a „kiadós verés” után közösen finomítgattunk, így jött meg a húzása is a nótának! (nevet) A szöveg a témához illően laza, haverokkal piázgatósra sikerült.

4. Change

Karesz: Ez az egyik saját témám. Bali marha nagy Alter Bridge-rajongó és egy próba alkalmával javasolt egy nyitott gitárhangolást (amit mi már csak Tremonti-hangolásnak hívunk), majd otthon jött az alaptéma és az énekdallam egyszerre, amit megmutattam a srácoknak és gyorsan össze is raktuk. Bali pár nap múlva felhívott, hogy a refrén téma biztosan nincs rajta egyik Whitesnake-lemezen sem, mert nagyon állat. Ebben a nótában a gitárszólót is magamnak kértem. Az igazság az, hogy ehhez már Pisti is hozzátett egy kicsit, az egyik vokáldallam az ő érdeme, a szöveg pedig Balié.

Balázs: Nem nagyon szeretem a megfejtős-megmondós szövegeket, szerintem ez sem az, inkább csak a véleményem/véleményünk arról a világról, ahol ha valamit megbeszélünk és kezet fogunk, már nem jelent semmit. Mi inkább ilyen maradi srácok vagyunk, a világ változik, mi ebben a tekintetben nem...

5. Ride On

Karesz: Géza-alapötlet eredetileg, „kolompos” volt a munkacíme, mert egy kolomp szólt a verzék alatt. Hát ez a felvételeknél kimaradt sajnos… Egy rohadt jó riffes téma, hamar összeállt ez is, és Bali ötlete volt, hogy mérjük Kolit [Hegyi Kolos, a Magma Rise gitárosa], hogy készítsen hozzá egy szólót. Nem sokat tökölt a felvételekkel, besétált, aztán „3-és”, szinte elsőre felnyomta. A díszítő szólókkal együtt nagyon frankó lett, hatalmas köszönet érte. A nóta érdekessége, hogy a stúdiómunkálatok alatt vendégünk volt Ferenczi Gyuri is, akinek egy V8-s Ford Mustangja van; na most az a hang – de ezt szerintem nem kell magyarázni – felvételért kiáltott, és ott az udvaron rögzítettük is. Állat lett! (Szöveg: Balié.)

Balázs: Igen, a téma egyből motorhangért kiáltott, a szöveg is a haverokkal közösen elmenősre sikeredett.

6. Memories

Karesz: Elöljáróban elmesélném, hogy minden számunk, amit erre a lemezre írtunk, bőven 4-5 perces volt, amiket Balázs egy alkalommal megvágott otthon és még befogadhatóbbá szerkesztett. Viszont volt egy saját témám, amiből nem engedtem, ez a Memories… Ez egy Asphalt előtti téma, amit akusztikus gitárral csináltam és szerkezetileg nem egy szokványos dalnak képzeltem el. Sikerült mindent belerakni, amit elképzeltem, érzésem szerint 100%-ig megvalósult minden a dalban. Akusztikus bevezető, ill. lecsengő, női vokál, amiben kicsi feleségem, Varga Lilla és Pocsai Krisztina (híres énekesnő) segített, plusz neves művészek, Ferenczi Gyuri (szájharmonika) és Szabó Attila (hegedű) is megajándékozott minket egy-egy fantasztikus hangszerszólóval. A gitárszólókat megosztottuk Gézával és Balázs is odatette a basszust rendesen, Pisti pedig hozta a biztos alapot. A szöveg tekintetében van egy érdekesség: Bali előhúzott a fiókjából egy olyan szöveget, amit még a Stereochristban eltöltött pár hónapom alatt egy másik énektémámra írt. Erről nem is tudtam, de mivel stimmelt a témámra, itt bevetette.

Balázs: Amikor jó pár évvel ezelőtt készültünk a harmadik Stereochrist lemezre, és Karesszel próbáltunk, akkor próbálkoztam először a szövegírással, ezeket pedig most ismét elővettem. Eredetileg Memories of Another Life lett volna a címe, de jobban szeretem az egyszavas számcímeket. (nevet) A szöveg olyasvalakiről szól, aki a rémálmait gyógyszerekkel próbálja eltüntetni, így elképzel magának egy másik életet.

7. The Reason

Karesz: Az alaptéma Gézától származik, sokat dogoztunk vele, mire összeállt az egész. Kicsit úsztatott refrénje lett, a szólót itt is megosztottuk Gézával, ill. a szólóbevezetőt Led Zepp-es, pszichedelikus wah-wah gitárokkal díszítettük. Jó masszív alapot raktunk a szóló alá, amit Balázs annyira „szeretett” játszani a stúdióban, hogy a nóta végén (amit már sajnos nem hallhattok) volt egy bekiabálása, amit mi „burgonyának” hallottunk, de ez nem volt más, mint a gyilkos téma játszása után egy „kurvaanyád” kiáltás. A szöveget teljes egészében Fari hozta, és egy férfi-nő kapcsolatot boncolgat.

8. Outlaw

Karesz: Talán a harmadik témánk volt ez a nóta, Géza dobott be egy riffet, aztán rakosgattuk a témáinkat a közösbe és összeállt, de egy teljesen másik bevezetővel. A középrész itt is hajaz a Gunsra, és erről támadt Balinak az az ötlete, hogy Jesse-nek is kellene egy kis szerepet adni ebben a számban, ám végül a duett mellett döntöttünk. Jesse-t meg persze csesztettük a stúdióban: ide még egy Axl-es részt, oda is egy kis Axl-t stb. Már felfújtam a harmonika színezést, mikor jött még egy ötlet, hogy a szóló „B”-részre kellene egy herfli-szóló. Na, ezt inkább a mesterre bíztuk. Ferenczi Gyuri akkora improvizációt vágott le, hogy ott helyben összeszartuk magunkat, rendesen visongtunk, mint a gyerekek. Én meg elmondhatom, hogy dupla duett lett a nóta, mert ugye az énekduett mellett van egy harmonikaduett is. (nevet) Géza csinált egy nagyon fasza bevezetőt a nótához egy puskalövés kíséretében. Balázsnak pedig sikerült egy regényt írnia a nótához…

Balázs: (nevet) Igen, kissé hosszú lett a szöveg, de végül is sikerült egy teljes történetet leírni egy törvényenkívüliről. Van benne minden, ami egy westernhez kell: gonosz polgármester, aki felbújtja a csóró utcagyereket, de a végén természetesen meglakol.

9. Scars

Karesz: Ez Balázs témája. Lementünk próbálni, és mondta, hogy csinált egy nótát és elkezdte játszani a basszust, aztán hamar összeállt a szerkezet. Gézával összehoztuk a díszítő ikergitárt, ami Ligeti Zoli és Pleizer Laci barátunk szerint tiszta Piramis. (nevet) A válaszunk nem, inkább Thin Lizzy! Géza pedig lerakott egy igazi Slash-hatású szólót. A felvételeknél viszont van egy kis érdekesség a stúdióban, pont egy „Tremonti” hangolású akármit gitároztam fel, majd Bali megjegyezte, hogy jó lenne ez a Scars-ban is. Mondtam oké, mutassa meg, hova. Aztán bement és feljátszott a verze alá egy-két díszítést (így a borítón ez lenne a helyes kiírás: Megyesi Balázs – Bass & guitar). A chicks-vokál a végén nagyon ott van. Szöveg természetesen Balázsé.

Balázs: Az idő begyógyítja a sebeket, de ha elveszítesz valakit, az a lelki seb meg fog maradni. Kicsit komolyabb nóta, saját tapasztalatból.

10. Somebody Came

Karesz: Ha jól rémlik, ez volt a 4. témánk, Géza hozta az alapot, aztán ment minden a közösbe. Sokáig a „valaki daru” munkacímet viselte, mert a „gödöllői angollal” felénekelt ötlet így szólt: „somebody crane”. (nevet) Balázs kegyetlen basszustémát rakott a verzék alá, a szöveg pedig teljes egészében Fari munkája egy magányos lovasról, aki átkel a prérin…

11. Grip In Hand

Karesz: Ez volt a második témánk, és a 2010-es demó másik dala. Géza alapötletéből született, majd hosszú zenekari munka után állt össze egésszé. A Memories-hoz hasonlóan ezt a dalt sem rövidítettük, így maradt 6 perc felett. A stúdióban akusztikus slide bevezetőt játszottam az elejére, Ligeti Zoli cimboránk pedig dorombon játszott (kifejezetten miattunk vett egy nem-jut-az-eszembe-hangolású dorombot). Ebben a verzióban előkerült a torzított ének, de autentikusan ezt is analóg módszerrel, a megafonnal rögzítettük. Szöveg Géza bácsié: a legelején még Pirate song volt a címe, de gyorsan lebeszéltük Gézát, hogy kalózokról majd a szólólemezére írjon nótát, így visszatért a southern földi harcosokhoz. (nevet)

12. Mexico

Karesz: Ez volt az utolsó dal, amit írtunk a lemezhez. Az alapriff, egy jó kis mocskos téma, a Gézától jött, de nagyon nem akart összeállni az egész. Azt hittük, ez lesz a tölteléknóta a lemezen, de végül marha jól sült el (pl. a feleségemnek ez a kedvence a lemezről). Éreztük ezt a mexikói ízt a dalban, így egy ismerősünkön keresztül sikerült megkérnünk Koós Hutás Áront, hogy fújjon nekünk egy trombitaszólót, amiért nagy köszönet jár neki. Majd Bali bedobta, hogy felvette a kapcsolatot valami sráccal, aki kapcsolatban van Danny Trejoval [ő kölcsözni cserzett arcát a legendás Machetének – szerk.], a híres harcsabajszos színésszel, és végül használhattuk a hangját! Király lett. A szöveg pedig Balázs tollából származik.

Balázs: Már amikor Géza lehozta az alapriffet, éreztük rajta a mexikói ízeket, ezért gondoltam, hogy a szövegben mindenképp szerepelnie kell annak az egyetlen kifejezésnek, amit spanyolul tudok: „Adios Muchachos” – remélem ez legalább így helyes. (nevet) A többi egy sittesről szól, aki nem nagyon akar megjavulni.