Grand Mexican Warlock: Hell Sweet Hell

írta Tomka | 2014.03.20.

Megjelenés: 2014

Kiadó: Mamazone

Weblap: https://www.facebook.com/grandmexicanwarlock

Stílus: Rock

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Felesleges és lefuthatatlan köröket ró magára, aki megpróbálja műfaji kategóriák közé szorítani a Grand Mexican Warlock zenéjét. Sorra kerülnek elő a címkék a progresszívtől a pszichedelikusig velük kapcsolatban, pedig a napfényes hangulatban és hosszú hangszeres szólókban dúskáló progrockhoz ugyanolyan kevés köze van a bandának, mint az igazi drogtripes utazásokhoz. A GMW sok színben játszó zenéjét dicséri, hogy rengeteg oldalról közelítettek már hozzá (például a grunge-hagyomány éltetőjeként is jegyzik a Turbóval egyetemben), ám szavakkal még senki nem ragadta tökén ezt a stílust. Pedig pusztán arról van szó, hogy nem sablonokat követnek, hanem egyéni hangon szólalnak meg Szabó Laciék dalai. Párhuzamként felbukkannak konkrét bandák – a Faith No More lazaságától a Red Hot Chili Peppers funk rockjáig vannak itt ismerős hatások –, a The Mars Volta gyakori felemlegetése viszont félrevezető lehet. Se a zene, se az énekhang nem annyira szélsőséges, és a GMW a töményen adagolt témák ellenére sem lép át a dzsungelsűrű kakofónia terepére. Sőt az egyik legizgalmasabb vonása a magyarok zenéjének, hogy nem is annyira halmozzák, mint inkább kibontják a témáikat. Egy-egy markáns hangzású gitártéma köré épített szerzeményeikben először felrakják a kereteket, majd ráérősen körbejárják a terepet, ami során egészen érdekes helyekre is eljutnak. Elég csak megdörrenteni a Love Struggle-t, amelyben egy csörtető riffből nemcsak a kötelezően bódult leálláshoz lyukadnak ki, hanem a szóló után jazzesen pihent, el-eltűnődő gitárhangokig.

Ebből a szempontból pedig nem is a letisztultságban, vagy az egyszerűsödésben rejtőzik a ’Hell Sweet Hell’-t a debütlemeztől elválasztó különbség, hanem abban, hogy a Warlock most minden dalában komplett kis világot körvonalazott anélkül, hogy olyan eklektikussá vált volna, mint mondjuk a Faith No More. Míg az ’Aeons’-on az egész album folyása, az egymásba szinte átszőtt dalok miatt a szerkezet dominált, addig a második lemezen inkább az egyes szerzeményeken belüli utazások. A ’Hell Sweet Hell’ szinte mindegyik dalában mélyre lehet merülni: a Birds In Cage-nek a funkos lüktetésébe, a címadónak a gyártelepi, egyszerre fojtó és felszabadító hangulatába, a Lossesnek a klasszikus progresszivitásába lehet pillanatok múltán beleszeretni. (A Losses egyébként erősen emlékeztet a Pain of Salvationre, az énekes Undos is olyan hangszínt üt itt meg, mint Daniel Gildenlöw – bár nem vagyok benne biztos, hogy a modern metal színtér felől érkezett tagság szereti-e egyáltalán a PoS-t.)

Zeneileg az ’Aeons’-szal megkezdett ívet húzzák tovább, hasonlóak a dallammenetek és az atmoszféra is, csak mintha valamivel jobban pörögne, erősebben húzna az anyag. Bodóczy Zoltán talán még változatosabban énekel, és több a fülhöz simuló, egyértelmű melódia: a Resumption For Dummies vagy a Love Struggle refrénjeit is elsőre lehet jegyezni. Fontos ez, hiszen hiába nyesték le az ’Aeons’ túlzásait (vagyis a játékidőt), attól még nem lett gyorsfogyasztható a Grand Mexican zenéje. A ’Hell Sweet Hell’ is tipikusan fotelben ülős, booklet-lapozgatós album, amely olyan régi vágású, hogy időt és energiát kell szentelni neki, hogy kinyíljon. Cserébe viszont tényleg egy nemzetközi színvonalú, minden szempontból (hangszerkezelés, hangulat, számok) messze az átlag fölé rakható dalfüzért kapunk. A dalszövegek mindig szólnak valamiről (a téma is kibogozható), Bánházi Gábor pedig egy részletgazdag és az R33-tól megszokott organikus hangzással burkolta be a lemezt.

A ’Hell Sweet Hell’ tehát magabiztos előrelépés az egyébként is remek ’Aeons’ után, amely elhagyja az út- és hangkeresést (nincs olyan szerteágazó hangszerpark már, mint a debütön) és inkább a megszilárduló stílus felfedezésére, kiterjesztésére épít. Vannak merészebben leegyszerűsített (Fisherman’s Tale) és vészesebben elborult dalok (Delta) is, de ez csak jót tesz a lemeznek. Gördülékenyen áramlik, majd észrevétlenül szippant be az édes pokol.

Pontszám: 8.5