Ez csak egy döntetlenre volt elég: Dream Theater - Gasometer, Bécs, 2014.01.25.

Jó estét, jó szurkolást hölgyeim és uraim, eljött a nagy nap, amikor az Álomcsapat megmérkőzik az osztrák válogatottal. Köszönti Önöket mindig hűséges kommentátoruk Bécsből, a Gasometer arénájából. Elöljáróban csak annyit, hogy biztosan teltház várható a mai mérkőzésen, amire a bejutás bizony nem volt zökkenőmentes a mára véglegesen beköszöntő rideg téli estén. Az arénát körüljárva azt lehetett tapasztalni, hogy nemcsak kis hazánkban állnak hadilábon a szervezők a közönség gyors és zökkenőmentes bejuttatásával; a kapuk előtt hosszú sorok kígyóztak, míg az interneten elővételben megrendelt jegyek átvételére szolgáló ablaknál csaknem lincshangulat alakult ki. Nem is csoda, hiszen egyrészt nagyon sokan kíváncsiak a mai összecsapásra, másrészt, ahogy az előbb is említettem, cudar hideg lett mára a sógorok fővárosában. Találkoztam rengeteg honfitársunkkal is, akik erre az eseményre utaztak ki, hiszen mint tudjuk, mi most sajnos kimaradtunk a szórásból.

Ennyit az előzményekről és máris nézzünk előre, mert ahogy látom, mindenki elfoglalta már a helyét, mondhatni egy gombostűt nem lehet leejteni a nézőtéren. Hamarosan kezdetét veszi a program, amit mindenki várt, és ha hinni lehet az ígéreteknek, az Álomcsapat nagyon felkészült erre az eseményre, hiszen talán eddig még nem látott (hallott) trükköket is bevetnek majd, hogy maguk mellé állítsák a nagyérdeműt. És ebben a pillanatban kezdetét is veszi a küzdelem. Az első lendület viszi előre az Álomcsapatot, de azt rögtön látni, hogy a balszélső Rudess sérülten vállalta a találkozót. Többször hagyja ott a pozícióját és zsebkendő után kapkod, hogy könnyítsen a megfázása okozta bántalmakon. Csak nem Ő is sorban állt a beengedésért? Na jó, ez vicc volt, kívánunk innen is mielőbbi jobbulást! Közben csordogál a játék, de nem mondhatnám, hogy szívet melengető a látvány. Kissé enerváltnak tűnik ez a csapat, és ahogy látom, nem nagyon bíznak semmit a véletlenre, igencsak rutinból tolják a játékot. Sehol egy összekacsintás, sehol egy mosoly, csak puszta küzdelem és az idő múlásával ezt már a publikum sem díjazza annyira, mint a meccs kezdetén. Talán egyedül az átlövő poszton játszó Mangini megvillanásai aratnak sikert és a jobbszélen játszó Petruccit lehet még időnként felfedezni, de ez a meccs egyelőre vesztésre áll.  Ahogy ezt kimondtam, máris jön a szünetet jelző sípszó, és a csapatok az öltőzőbe vonulnak. Kíváncsi lennék, a kapitány mit fog mondani a fiúknak a pihenő alatt, merthogy az eddig mutatott teljesítmény nem lesz elég a győzelemhez, abban egészen biztosak lehetünk. Addig, míg visszajövünk, jöjjön egy kis reklám.

És már itt is vagyunk. A szünetben, miközben a többség komlószörpivel próbálta felüdíteni magát, a kivetítőn az Álomcsapatról készült néhány szellemes filmmel szórakoztatták a nagyérdeműt. Indul is a második félidő melynek a 10. perce környékén azt kell megállapítsam, hogy a nézőtérről bizony igen sok ember hiányzik. Hosszú pályafutásom során ilyet se láttam még. A közönség egy része bizony szemmel láthatóan eltűnt a második játékrészre. De vajon hova? Hazamentek volna? Azért ennyire nem volt rossz az első félidő és még van hátra bőven… A játéktérre tekintve az mindenképpen látszik és hallatszik, hogy az Álomcsapat erősebben veselkedik neki a továbbiaknak, mint eddig, de nagy kérdés, elég lesz-e ez a győzelemhez. Valóban bevetnek minden trükköt, de még a legritkábban tapasztalt figuráknál is csekély a siker a várthoz képest. Pedig a csapat végtelenül profi, sőt talán azt lehet mondani, túl profi. Lehet, hogy ez megy a kárára a könnyed és felhőtlen játéknak? Lehet, hogy mégiscsak hiányzik a pár éve eligazolt sajátnevelésű sztárjátékos, aki ugyan különcségével mindig felhívta magára a figyelmet, de mégis tudott újat mutatni és felrázni mind a közönséget, mind a csapattársait? Még a balátlövő Myung higgadtsága és nyugalmat árasztó magabiztossága is kevés sokszor az irányító LaBrie súlyos hibáinak javítására. Mindemellett azért felzárkóznak és már csak néhány góllal vannak lemaradva, de egy erős hajrára biztos szükség lesz a győzelemhez. Ezt érzi a kapitány is és az utolsó percek előtt időt kér. Jól is tette, mert látszik a csapaton, hogy komolyan rákapcsolnak, és nem hagynak veszni egy pillanatot sem. No, most már megjön a közönség hangja is. Igen, ez egy igazi vérbeli küzdelem! Miért nem lehetett rögtön az elején így kezdeni és akkor most toronymagasan vezetnének! De nem, itt a vége, a bíró lefújta a találkozót és ez bizony csak döntetlen lett, az is hajszállal. A közönség mindettől függetlenül lelkes, hatalmas tapssal hálálja meg a játékot és a szerencsések még pacsizhatnak is a játékosokkal.

Összegezve, egy nagyon színvonalas, ám sajnos viszonylag unalmas mérkőzést láthattunk. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a publikum reakciója, mely ezerfejű óriásként nagyon ki volt éhezve egy hatalmas csatára. Ez most elmaradt, de reméljük, a játékosok tanulnak majd a hibáikból és legközelebb szórakoztatóbb produktummal állnak elaő. A másik reményünk persze, hogy mindezt Budapesten is láthassuk. Kívánok mindenkinek jó éjszakát, pihenjék ki magukat, hiszen holnap egy újabb nagyszerű összecsapásra kerül sor a Trans-Siberian Orchestra csapatával, de azt már kollégám tolmácsolásában élvezhetik. 

A szett:

Act I
The Enemy Inside / The Shattered Fortress / On the Backs of Angels / The Looking Glass / Trial of Tears / Enigma Machine (Mike Mangini dobszólójával) / Along for the Ride / Breaking All Illusions

Act II
The Mirror / Lie / Lifting Shadows Off a Dream / Scarred / Space-Dye Vest / Illumination Theory

Ráadás:
Overture 1928 / Strange Déjà Vu / The Dance of Eternity / Finally Free

Szerző: Szakáts Tibor
Képek: myRockworld