Lemezkritika - magyar: P.Box: Pangea 2005
írta admin | 2005.11.03.
Megjelenés: 2005 Kiadó: Hammer Records Weblap: http//www.pbox.hu Stílus: Rock Származás: Budapest
Koroknai Árpád-ének Sándor József-gitár Frenczi Tibor-basszgitár Bodó Tamás-dobos Cserháti István-billentyű
1. Veled múljon el 2. Csak az ég 3. Pangea 4. Ezer év 5. Láss az én szememmel! 6. R&R az égig 7. Szél 8. Bolond 9. Másik srác 10. Dőljön le a fal! 11. Jégkorszak 12. Még egy perc
Az „újkori” P. Box korok előtti lemez címe nem mást jelöl, mint a kontinensek születése előtti „ősföldet”, a szétválástól mentes , tömör és egységes kontinenst. Nem véletlen a lemezcím, egyrészt a már egységessé vált új csapat összetartását, másrészt az album monumentális és felemelő voltát is kifejezi. A lemez egy olyan csapat hitvallását fogalmazza meg, mely hisz a régi értékek örökkévalóságában és hirdetésük szükségességében: ez fejeződik ki a szokatlanul nívós dalszövegekben, és a gondolatok zenei abszorvációjaként felcsendülő dallamokban.
A lemez elég nehezen , többszöri időbeli eltolódással, technikai és emberi problémáktól gátoltan készült el, ám a „hosszú vajúdásnak” meg lett az eredménye: az utóbbi idők legjobb magyar hard rock albuma született meg. Nos, persze 2005-öt írunk, és felvetődik az emberben a kérdés, vajon hogyan lehet a jelenkori agresszív „hangvételt” ráültetni a hard rock alapvetően puhább, emberközelibb megközelítésére. Erre ad választ rögtön a lemez nyitódala: a kezdőriff hallatán teljes mértékben egy modern, súlyos metálalbum ugrik be, amire aztán természetesen gyönyörűen ráúsznak a legszebb magyar hagyományoknak megfelelő hard-rockos dallamok. Ez a kettősség jellemző egyébként szinte az egész albumra: a ritmusalap, és a vezérriffek vaddisznó röfögése szinte szárnyakat ad a lebegősebb rock témáknak, a gitárok és a fantasztikus billentyűszőnyeg olyan egységgé olvad, amit talán csak a Sabbath Tony Martinos időszakában, illetve a Purple-nél hallottam. A modern döngölés azonban a retro Hammond háttér hatására sosem válik öncélúvá, Cserháti Pityi szinte végig a háttérben játszva remekül irányítja a hangulati áramlatokat csodálatos játékával.
A második dal vintage jellegű dallama, és Hendrixes hápogtatós gitárjátéka alatt itt is ott dübörög a „Prong-os” riff, ez a furcsa kettős rögtön előveteti az emberrel a léggitárt, hogy aztán együtt énekelje a fülbemászó refrént a csapattal.
A lemez címadója egy igazi, Tony Martinos feeling-gel megáldott epikus lírai, Sabbathos riffel, a lemez hitvallását leginkább kifejező dal, a végén csodálatos kórussal megspékelve- rögtön klasszikussá váló darab. Külön említésre méltó a volt Szfinx énekes, „Kori” teljesítménye, ki az ebben a műfajban elengedhetetlen hangi követelményeknek maradéktalanul eleget tesz.
Az ezer év ismét röfögő riffel nyit, hogy aztán egy kis történelmi visszatekintéssel bíró szöveggel megáldott epikus hitvallássá váljon, amit egy Ozzys staccato riffet középpontba állító, fülbemászó refrénű darab követ.
A Rock’n’Roll az égig talán a lemez legkönnyedebb dala, igazi pörgős, retros r’n’roll, tuti koncertfavorit, melyet szintén a könnyedebb hangvételű sláger, a Szél követ.
A már hagyománynak számító „ősnóta” feldolgozás itt a Bolond képében érkezik. A dalt hallgatva végképp bizonyossá válik, hogy az újkori dalok semmiben sem maradnak el a régiektől.
A Másik srác és a Dőljön le a fal a lemez elmélkedősebb oldalát villantják fel, melyekben remekül dominál a Hammond szőnyeg, és az ízléses gitárszóló.
A Jégkorszak egészséges basszgitár-szólója után frankó, gyors nóta bontakozik ki, élvezetes vokálokkal, fejbólogatós ritmussal és gitár, billentyű „versennyel”.
A zárótétel egy rövid, hangulatos lassú levezető, unplugged módra, a lemez nagyszerű dinamikai felépítésének megfelően.
Mindent összevetve a P. Box igazi, 2005-ös dögös rockalbumot tettt le az asztalra, élvezetes, mélyreszántó szövegekkel, remek dallamokkal és hangszeres teljesítménnyel. A lemez egyszerre tud szólni az „ortodox” hívőkhöz, és a döngöléshez szokott metálnemzedékhez is, remekül ötvözve a kétfajta megközelítés erényeit. Ezt nálam az idén nehéz lesz überelni, végre egy 10 pontos magyar album.
Garael Pontszám: 10/10
Legutóbbi hozzászólások