"Nem azért í­runk lemezeket, hogy felkerüljünk a listákra": Interjú Matthew Greywolffal, a Powerwolf gitárosával

Az idén megjelent ’Preachers of the Night’ egyben a Powerwolf legsikeresebb albuma lett: a német listák első helyére felkúszó lemez ereje teljében mutatja a farkasmetalosokat. Európát egy önálló turné keretében hódították meg, amelyre a Wisdom is elkísérte őket. Innen jött a kapcsolat, hogy a Wisdom is meghívja őket a november közepi lemezbemutatójára, így végül mi sem maradtunk Powerwolf-koncert nélkül. A profán, ironikus vallási szövegekkel, borongós fantasy és egyházi imidzzsel fellépő német power metalosok gitárosát, Matthew Greywolfot a koncert előtt kaptuk el egy beszélgetésre.

Hard Rock Magazin: Nemrég fejeztétek be az európai turnétokat.

Matthew Greywolf: A legtöbb koncert teltházas volt, szóval nagyszerűen sikerült ez a körút. Tudtuk, hogy sokan fognak jönni a koncertekre, de nem számítottunk rá, hogy ennyi helyen eladjuk az összes jegyet. Nem tudom, mi volt a legnagyobb nézőszámunk, de 50 000 körül járhattunk. Ráadásul a turnéfelállás is kiválóan működött, főleg a második etapban, amikor a Wisdom nyitotta a koncerteket. Olyan volt az egész, mint egy nagy buli.

HRM: Milyennek ismerted meg a Wisdomos srácokat?

MG: Seggfejek. (nevet) Nem, dehogy. Nagyszerűen éreztük magunkat. A Wisdom, a Battle Beast és a Majesty tartott velünk a turnén, és olyan érzés volt, mintha egy nagy családot alkotnánk. Nem volt viszálykodás, nem akart mindenki jobb lenni a másiknál. A Wisdom nagyon jó reakciókat kapott, annak ellenére is, hogy elég korán kezdték a koncertjüket. Nagyon örültünk a sikerüknek, mert megérdemlik. Láttuk őket tavaly a Sabaton előzenekaraként, és már akkor gondoltunk rá, hogy jó ötlet lenne elvinni őket egy turnéra. A mostani előtt szóltunk is az ügynökségünknek, hogy szerződtessék a Wisdomot. Szerencsére ők is most hozták ki az új lemezüket, úgyhogy minden klappolt.

HRM: A turné utolsó állomásán fel is jöttek az előzenekarok ökörködni a színpadra, látszott, hogy mindenki jól érzi magát.

MG: Igen, az nagyon vicces volt, nem számítottunk rá. Számunkra ez volt a turné csúcspontja, mert megmutatta, hogy milyen jó barátság alakult ki a zenekarok között.

HRM: Meglepődtetek azon, hogy a ’Preachers of the Night’ felkúszott a német listák első helyére?

MG: Igen. Az előzővel a 23. helyig jutottunk, és sejtettük, hogy ennél jobb helyezést fog elérni, mert a ’Blood of the Saints’-re nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Mindenki azt jósolta, hogy bekerülünk az első tízbe. Azt gondoltuk, hogy ha bejutunk, az nagyszerű lesz, berúgunk és kész. Ha meg nem jutunk be, akkor azért rúgunk be. (nevet) De aztán jött a telefon, hogy mi vagyunk az elsők. A rajongóinknak persze ez nem jelent olyan sokat. Elmondhatom ugyan a nagymamámnak, hogy elsők vagyunk és ő örül is, hogy az unokája híres lett, de a rajongóink, akik megveszik a lemezeket és eljönnek a koncertekre, nem törődnek annyira a listákkal. Mi nem azért írunk lemezeket, hogy felkerüljünk a listákra. A metal színtér viszont büszke lehet rá, mert az eladási listák első helyén általában valami pop- vagy hip-hop előadó szokott lenni, most pedig a heavy metal köszön rá az emberekre az első helyről. Ez a helyezés nagyszerű eredmény, de számunkra fontosabb, hogy ennyien eljönnek a koncertjeinkre és jól érzik magukat.

HRM: A sikeres európai turnétok után viszont talán már jobb időpontokat sikerül megcsípnetek a nyári fesztiválokon.

MG: Remélem. Van pár lekötött bulink jövőre, és esti időpontjaink vannak, ami a show szempontjából kifejezetten jó, mert a színpadkép, a fény és a sminkek sokkal jobban működnek sötétben. Az idei Masters of Rock például nagyon klassz volt, pont naplementekor játszottunk az Avantasia előtt. Végig libabőrösek voltunk, az egyik legjobb fesztiválkoncert volt ebben az évben. Az elején még mindenki izgult, hogyan fog elsülni a dolog, mert ez volt az első alkalom, amikor játszottuk az új dalokat. De a közönség nagyszerű volt, és a színpadról úgy látszott, mintha teltházas lenne a fesztivál.

HRM: A Sabaton után a tiétek lehet a következő sikertörténet a heavy/power metal színtéren.

MG: Engem nem érdekelnek az ilyen jóslatok. Mi csak szeretjük, amit csinálunk. Azért lépsz be egy bandába, hogy zenélj a barátaiddal. Ez a legfontosabb. Hogy a miénk lesz-e a következő nagy siker, az nem fontos. Németországban már elértünk az első helyre, itt nincs feljebb. Az a lényeg, hogy mi élvezzük, amit csinálunk, és megadjuk a rajongóknak is, amit szeretnének. Hogy az 500 vagy 5000 ember, mit számít?

HRM: Mikor örökítitek meg végre a koncertjeitek hangulatát egy DVD-n?

MG: Már vannak terveink, de még nem tudjuk, hogy a következő stúdióalbum megjelenése előtt vagy után kerítünk-e rá sort. Mindenképpen lesz koncertdvd-nk, mert a rajongók részéről nagy igény mutatkozik rá. A világ minden tájáról kapunk üzeneteket, hogy szeretnének Powerwolf DVD-t venni, de nem tudnak. Tavaly csináltunk már egy koncertlemezt, de az nem volt hivatalos kiadvány: a német Metal Hammer mellékleteként jelent meg, egyfajta köszönetnyilvánításként a német rajongóink felé.

HRM: És a következő sorlemez mikorra várható? Elkezdtetek már dolgozni rajta?

MG: Lusta zenekar vagyunk. (nevet) Ez azt jelenti, hogy a turné alatt nem írunk dalokat. A mai buli után is folytatjuk a koncertezést, jövőre sok fesztiválon fogunk játszani. Valószínűleg a 2014-es fesztiválszezon után állunk neki a következő lemeznek. Szeretjük szétválasztani ezt a két dolgot: egyszer koncert üzemmódban vagyunk és agyba-főbe játszunk, aztán átváltunk a dalszerző állapotba. De nem keverjük a kettőt.

HRM: És hogyan működik ez a dalszerző üzemmód?

MG: Nálunk a dalszerzés általában a címmel kezdődik. (nevetés) Igen, mindenki röhögni szokott ezen, de ha már van egy jó címed, amihez el tudsz képzelni mondjuk egy refrénsort vagy egy kórust, az nagyon jó kezdetnek. Soha nem tudnék egy dalt a gitárriffel kezdeni. Nem a gitárriff teszi a dalt. Más műfajban igen – például a Highway To Hellnél –, de a Powerwolfnál a kórusdallamok képezik a dal gerincét. Ha megvan a cím, elkezdünk ötletelni, hogy van-e hozzá passzoló dallamunk, utána pedig e köré felépítjük a komplett számot. Általában én hozom a dalokat, de van olyan is, hogy leülök Attilával és Falkkal [Attila Dorn énekessel és Falk Maria Schlegel billentyűssel – Tomka], hülyéskedünk, énekelgetünk. A kórusok többségét úgy írjuk meg, hogy nincs is nálunk gitár, csak felvesszük okostelefonnal azokat az énekdallamokat, amiket kitaláltunk. Aztán egy hét múlva visszahallgatjuk, és halljuk, hogy melyik működik, melyikre emlékszünk.

HRM: Régóta csiszolgatjátok az imidzseteket, amibe a farkasos tematika és az egyházi szimbólumok, témák ironikus kiforgatása is belefér. Egy-egy lemez megírása előtt vagy közben le szoktatok ülni, és kigondoljátok, hogy milyen újdonságot akartok hozzárakni az arculathoz?

MG: Ez a dalszerzés során alakul ki. Én nem tudnám előre megtervezni, hogy mondjuk az inkvizícióról akarok írni egy lemezt. Úgy érezném, hogy a koncepció korlátoz, mert csak erről írhatok, másról nem. Viszont ha az első vagy a második számnál látom, hogy körvonalazódik egy irány, akkor lehet, hogy több dal is születik abban a témában. A ’Preachers of the Night’ esetében például ez az Amen & Attack volt ilyen, ami a kereszténység nevében folytatott háborúkról szólt. De akkor sem döntöttük el, hogy erről fogunk írni még párat. Csak a végén vettük észre, hogy most milyen sok dal született ebben a témakörben.

HRM: A Sabatont a mútkor nem engedték fellépni Oroszországban, mert azt sütötték rájuk, hogy náci banda. Nektek volt problémátok a vallással kapcsolatos csípős vicceitek, szövegeitek, dalaitok miatt?

MG: Egyelőre nem. Sokat játszunk egyházi szimbólumokkal és témákkal, de aki odafigyel, az látja, hogy mindezt rengeteg iróniával tesszük. Szerintünk ez az egész téma egy eredeti módja a dalszövegírásnak. Ott van például a Ressurection By Erection [„feltámasztás erekcióval”]. Senki nem mondaná ez alapján, hogy vallási fanatikusok vagyunk, mert feltételezik, hogy irónia van mögötte. De a rajongóink között is sok vallásos ember akad.

HRM: Téged milyen viszony fűz a valláshoz?

MG: Szerintem minden ember kialakítja magának, hogyan közelít a hit kérdéséhez. Engem katolikusnak neveltek, szóval ekkor tanultam a katolicizmusról, a szimbólumrendszerről. De én nem tudnék semmiféle intézményes hithez csatlakozni. Ezért is mondjuk, hogy a metal a vallásunk, olyan értelemben, hogy a metal egyesít mindenkit. Van persze irónia is abban, hogy a metal egyetemes vallás, ugyanakkor igaz is bizonyos értelemben, mert hitet és erőt ad az embereknek. Nekem és a Powerwolf többi tagjának a zene ad erőt ahhoz, átvészeljük az életet.

HRM: Lesz valaha basszusgitárosotok?

MG: Nem. Soha nem volt velünk basszusgitáros a színpadon, és ezen nem is fogunk változtatni, mert így érezzük jól magunkat. A Powerwolf egy tökéletes baráti kör, ezért nem akarunk új tagot bevenni. És ez így fog maradni a legutolsó Powerwolf koncertig.

HRM: A samplerrel soha nem volt problémátok?

MG: Nem. Jó a technikusunk. (nevet)

Készítette: Tomka és Savafan