Mustasch: Thank You For The Demon
írta Adamwarlock | 2013.12.03.
Megjelenés: 2014
Kiadó: Gain Music / Sony
Weblap: http://mustasch.net
Stílus: Heavy/doom/modern metal
Származás: Svédország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A Mustasch is egy olyan banda, amiről semmit nem tudunk elmondani. Kettő darab okból: az egyik, hogy nem csinálnak semmit. Turnézgatnak, két évente kiadnak egy lemezt, és mindezt nagyon magas színvonalon művelik. A másik ok, hogy ezen kívül az ég egy adta világon nem csinálnak semmit. Sehol egy címlapsztori, sehol egy botrány. Nehezen hiszi el az ember, főleg egy ilyen távol eső, egzotikus országban, mint amilyen Magyarország, hogy a skandináv országok egyik kifejezetten népszerű együtteséről van szó.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mekkora király banda is a bajuszbrigád. Mindent egyesítenek, ami miatt szeretni lehet a rockot és a metalt az új évezredben. Zajosak, erőteljesek, dallamosak, de a végletekig hardcore-ok. Mindezt megspékelve a zenéjüket olyan attitűddel adják elő, hogy szabályosan eléd basszák a mondanivalójukat. Nagyon laza srácok ezek. De ezt a műfajt így kell tolni, és pont.
A ’Thank You For The Demon’ nem nyújt se többet, se kevesebbet, mint a Mustasch esszenciája. Ami változás, hogy ezúttal a saját maguk Metallica-Black Sabbath tengelyén most inkább az utóbbi felé mozdultak el, sőt akármekkora garázsbrigád is ez a banda, ezúttal ésszel nyúltak a zeneszerzéshez, és nem a rájuk jellemző izomból lenyómos taktikát választották. Hangsúlyosabbá váltak a billentyűk (volt eddig egyáltalán?), és az akusztikus gitár is előkerült. Hiába, öregszenek a svédek is. Azért ne számítsunk progresszív folk metalra, az alapok szerencsére nem változtak: ez biza tökön rúgós rock 'n' roll.
Sokszor hallottam olyan kritikát velük szemben, főleg a korai munkásságuk kapcsán, hogy a bika verse-k mellett nem igazán írnak ütős refréneket. Legutóbbi nagylemezükön, a ’Sounds Like Heaven, Looks Like Hell’-en úgy érzem rácáfoltak a kétkedőkre, de sajnos a lemez nem sikerült túl hosszúra a maga 35 perces játékidejével, így lemaradt arról, hogy a 2012-es év egyik nagy dobása legyen. Az új anyag sem épp az epikus hosszáról lesz híres, az biztos, de úgy érzem, sokkal kerekebb lett az előző kiadványnál.
A dalok most is nagyon egyben vannak, dallamosságuk mellett nem marad el a kemény lüktetésük és húzásuk. Egytől-egyig koncertre termettek. Hihetetlen, hogy ezek a fickók a fagyos Svédországból származnak, és nem texasi redneck kamionosok. Kinézetben is inkább odavalók, zenében meg pláne. Ez is mutatja a rockzene mai helyzetét, hogy ennyire közérthető, tökös csapat nem tud áttörni. De talán jobb is így. Inkább valók ők a kis klubokba, mint egy óriási színpadra. Azért Wackenbe gyakran ellátogatnak.
A legújabb lemez mind hangzásában, mind minőségében folytatja az életművet. Nem igazán lehet akár egy rossz szót is mondani rá, ezúttal a dalok kellően változatosak, egy percre sem fogunk unatkozni. Jó értelemben mondva felvonultatja a műfaj összes kliséjét, úgy, hogy szerencsére nem válik elcsépeltté. Ennek kell lennie a modern metal irányának, a Mustasch pedig maradt ennek a háttérbe burkolózó úttörője.
Legutóbbi hozzászólások