Anathema: Universal (DVD)

írta TAZ | 2013.10.31.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Kscope Records

Weblap: http://www.anathema.ws

Stílus: Atmoszférikus rock

Származás: Nagy-Britannia

Dalcímek

Értékelés

Az Anathema az elmúlt három évben megjelent két kiváló albummal kárpótolta rajongóit azért a hét ínséges esztendőért, amelyben a koncertezésen kívül másféle aktivitást nem igazán mutattak. Két remekbe szabott lemez, mely elandalítja a hallgatót, kiszakítja a hétköznapok unott, szürke világából. Azonban a dalok hangulatában történt egy radikális változás, ugyanis a borongós, néha az elmúlás gondolatával teli légkör átfordult egyfajta „életbarát”, jövőbe tekintő, pozitív megközelítésbe, mely ha felidézzük a 92-es ’Crestfallen’ EP-t, akkor olyan messze van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől.

Többek között ez a változás adta az apropót, hogy egy DVD-vel is előrukkoljon a brit együttes, ráadásul egyébként sem ártott egy rendesen gatyába szedett mozgóképes kiadvány tőlük, hiszen az eddig megjelent három DVD-nek egyaránt van gyenge pontja. A ’Vision Of A Dying Embrace’ egy elég régi vágású felvétel a csapat azon korszakából, melyen már hosszú ideje túltették magukat, a ’Where You There’ ugyan nem rossz, de a képi világ és a koncertprogram sem a legerősebb. Az ’A Moment In Time’ ilyen téren sokat javult, viszont rengeteget ront az összképen Vincent kissé hamis éneke. A felsorolásból egyértelműen kitűnik, hogy elérkezett az idő az előbb említett hibák kiküszöbölésére.

- Külcsín:

A ’Universal’ jelenleg több változatban is elérhető, azonban nekem csak a DVD+CD verzióval volt lehetőségem megismerkedni. A Kscope-hoz méltó, igényes csomagolással találjuk szemben magunkat, melyen meglepődni különösen nem kell, hiszen a minőségre a brit kiadó mindig szokott ügyelni. A ’Weather System’-hez hasonlóan ez is egy keményfedeles digibook kiadás, ahol bal oldalt rejtőzik a DVD, jobb oldalon a CD, a két lemez között pedig egy kisebb fényképalbum helyezkedik el. A beálláson lencsevégre kapott pillanatok gyűjteménye ez, egy nagyon hangulatos kis válogatás, melyet néhány koncertfotó és a helyszínről készült képek tesznek teljessé.

- Tartalom:

Ezúttal minden adott volt ahhoz, hogy ez a koncert tökéletesen sikerüljön. Elsősorban kapunk egy csodálatos helyszínt, mely a Bulgáriában található Plovdiv városának római kori színháza. Bármilyen meglepő, magyar vonatkozása is van, ugyanis az 5. században Attila hun fejedelem volt az, aki lerombolta, majd egy véletlen folytán, az 1970-es években bukkantak nyomára egy földcsuszamlás után. Szerencsére sikerült helyreállítani oly mértékben, hogy többek között ennek a koncertnek is otthont biztosítson. Saját tapasztalatom alapján mondhatom, hogy egy ilyen helyen játszani különleges élmény, és ez azt hiszem az Anathema gárdáján is mindvégig látható.

Másodsorban adott a plovdivi filharmonikus zenekar vonós szekciója, mely a stúdióban kikevert, programozott zenekari hangzást váltja fel ezen az estén. Rendkívüli módon színesítik, élővé és lélegzővé varázsolják a dalokat. Persze lehet azon vitatkozni, hogy mennyire van értelme megint egy rock/metal csapatnak összeállni klasszikus zenekarral, ugyanis régen kuriózumnak számított egy ilyen összefogás, manapság pedig már szinte mindenki ezt csinálja. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogyha valakinek van arra jogosultsága, hogy ilyen projektbe belefogjon, az pont az Anathema, hiszen nagyon művészi módon közelítenek a zenéhez. Ráadásul azt se felejtsük el, hogy az ilyen együttműködéseknek lehet olyan hozadéka is, hogy a klasszikus zene berkeiből, akik eddig nem kedvelték a könnyűzenét, most talán jobban odafigyelnek majd az ilyen bandákra, illetve ez működik fordítva is, tehát a rock/metal körökben nevelkedők elkezdenek nyitni a klasszikus zene irányába.

Visszatérve a filharmonikus zenekar koncerten nyújtott teljesítményéhez: nagyon szépen muzsikálnak végig, azt viszont kicsit sajnálom, hogy több olyan pillanat is van, amikor nagyon háttérbe szorulnak, főleg az úgymond hangosabb részeknél. Persze ez lehet, hogy ízlés kérdése, mindenesetre el tudtam volna viselni kicsit többet a zenekarból, ettől függetlenül nagyon varázslatos, ahogy megszólal például egy Simple Mistake, Universal vagy éppen a One Last Goodbye. A fenti bekezdéshez visszakanyarodva végül, de nem utolsósorban adott egy kiváló művész, rendező, aki nem más, mint Lasse Hoile. Nevét főként Steven Wilson és a Porcupine Tree kapcsán ismerhetjük, de dolgozott már együtt az Opeth, Dream Theater és a Katatonia fiaival is. Ezúttal nincs látványos vetítés a háttérben, illetve a felvételek sincsenek átitatva effektekkel, mint mondjuk a Porcupine Tree ’Arriving Somewhere’ DVD-jén, viszont jóféle a világítás, amihez egy kis füst is játszik. Egyszerűen csak hagyta, hogy minden menetrendszerűen történjen a színpadon. Több nagyon ötletes és hangulatos kameraállás is akad, ilyenek a Vincent mikrofonállványán és a John dobszerkóján elhelyezettek vagy a zenekar előtti plexi falnál található kamera, mely a karmestert veszi. Ami viszont tényleg zseniális, hogy úgy vágták össze a felvételeket, hogy azok a pillanatok kerülnek előtérbe, melyekről tükröződik, hogy a zenekarok mennyire átélték és együtt lélegeztek a zenével. Ilyenekből pedig akad rendesen, ugyanis ezen az estén a helyszín, a zenekar és a közönség száz százalékig egymásra talált. Danny és Vincent végig tartja a kapcsolatot a rajongókkal, nagyon közvetlenül viselkednek, ami nem szokatlan tőlük, de ez valahogy most mégis különleges. A közönség is nagyon átéli a muzsikát, ki a márvány lépcsőkön ülve, ki folyamatosan ugrálva vagy a párjával összeölelkezve, de tény, hogy rendíthetetlenül tombolnak, tapsolnak és énekelnek. A koncert csúcspontja a Universal közepén kezdődik, amikor az újdonsült billentyűs, Daniel Cardoso zongoratémája közben Danny elkezdi tapsoltatni a közönséget, innentől a hangulat egyáltalán nem apad, sőt!

Ezt követi a vocoder-vezérelt Closer, utána pedig a Natural Disaster, amelyet Danny kérésére mobiltelefonok és öngyújtók fénye világít meg, így egy olyan képet kapunk, mintha a csillagok között muzsikálna az együttes. A totális katarzis a Flying végén érkezik el, amikor a dal befejezése után még hosszú másodpercekig énekel a nézősereg, amelyen Vincent teljesen meghatódik, ráadásul a közelben pont ekkor indítanak égnek néhány tűzijáték-rakétát, így egy megismételhetetlen pillanat elevenedik meg a szemünk előtt, mely a felvételnek köszönhetően azonban bármikor újra feleleveníthető.

Hiányérzetem mindösszesen a koncertprogrammal kapcsolatban van, ugyanis egy dal sem hangzik el kedvenc lemezemről, az ’Eternity’-ről, ezt a csorbát azonban maximális mértékben feledteti a banda a korábban felsorolt dolgok együtthatójával. A műsor ettől függetlenül elég erős, elsősorban az utóbbi két album tételei dominálnak, de a koncert második felében érkeznek szerzemények a ’Judgement’, az ’Alternative 4’, a ’Natural Disaster’ és a ’Fine Day To Exit’ című lemezekről is. Természetesen van ráadás is, amelyben már a vonószenekar nem vesz részt, itt kapott helyet a pörgősebb Panic, illetve a koncertet lezáró Fragile Dreams, aminek az az érdekessége, hogy ekkor hangzik el második alkalommal az estén, ugyanis egy csendesebb változata zárja a filharmonikusokkal adott műsort.

- Extrák:

Sajnos az extrák terén nem nagyon erőltette meg magát a kiadó, ugyanis a digipack változathoz semmi sem jár, sőt a CD-n is a műsor megkurtított változata található. Azonban ha van Blu-ray lejátszónk és pénzünk, akkor érdemes befektetni a Blu-ray vagy a fanpack editionbe (DVD+Blu-ray+2CD), mert akkor kapunk még plusz fél órát az Anathema-féle varázslatból, amely ezúttal a londoni Union Chapelben következik be. Csak Danny, Vincent és Lee van a színpadon egy akusztikus est keretei között, ahol Danny kitesz magáért rendesen, mert azon felül, hogy looper pedáljának segítségével több sávot vesz egymásra – így gazdagítva a hangzást –, még ritmust is kreál úgy, hogy nem is marad hiányérzete a hallgatónak.

Pontszám: 9.5