Ayreon: The Theory of Everything

írta MMarton88 | 2013.10.28.

Megjelenés: 2013

Kiadó: InsideOut Records

Weblap: http://www.arjenlucassen.com/

Stílus: Progresszí­v metal opera

Származás: Hollandia

Dalcímek

Értékelés

Nyakunkon a digitális forradalom. Nem, ez most nem egy olcsó reklámszöveg, hanem egész egyszerűen tény. A világot a fránya internet teljes egészében kifordította magából, és mindent megváltoztatott. Többek között a zenehallgatási szokásainkat is. Mert ma már a franc se (tisztelet a kivételnek) áll sorba a lemezbolt bejáratánál, meg ül le hetekre-hónapokra elmélyedni egy-egy album zenei tartalmában vagy borítójában. Egy olyan korban, amikor már a hajdúbújdosóhegyi Boróka Bisztró potyis WC-jében is 3G-én sztrímelődik az internetről az egyszeri rocker okostelefonjára a Cloven Hoof diszkográfia, miközben a cimboráival PVC gatyában kannásborozik, a zene egész egyszerűen már nem annyira fontos, mint régen volt. Egyrészt mert sokkal több van belőle, mint hajdanán, másrészt meg mert azonnal, gyakorlatilag ingyen hozzájuthatsz, bárhol is vagy. Az idei év például rettenet, január óta legalább 40 különböző 2013-as albummal ismerkedtem meg (nem csak úgy, hogy kétszer átszaladtam rajtuk), és kb. még egyszer ugyanennyin jó lett volna alaposan átrágnom magam... ha lett volna rá időm. Mert emellett elő akarod venni a régi kedvenceidet, meg az elmúlt évekből azokat a lemezeket, amik valamiért kimaradtak, meg még néhány érdekességet, meg mi van akkor, ha nem csak metalt hallgatsz... szóval annyi jó, meg szerethető muzsika jelenik meg ma már nap mint nap, hogy követni is lehetetlen. A zenehallgatásnak ma már nem a pénz szab határt, hanem az idő, amennyit rá tudsz fordítani.

Mikor megkaptam a ’Theory Of Everything’ promóját, és megláttam a 11 oldalas pdf-et, meg hogy több, mint 40 szám került fel az albumra, kisebb szívinfarktust kaptam. Mikor lesz ebben az őrült lemezdömpingben arra időm, hogy egy ilyen mélységű és komplexitású korongba alaposan belevájjam magam? Ráadásul amíg ezt megteszem, mi mindenről fogok lemaradni? A ’Theory of Everything’ egy abszolút régivágású prog. korong, ha azt hiszed, hogy ezen könnyen áthámozhatod magad, mintha egy Sabaton vagy egy Helloween lemez lenne, azonnal felejtsd is el, hogy belehallgatsz. Ez egy leülős, dalszövegbogarászós lemez, amelyet meg kell venned a boltban, amelybe rengeteg időt és energiát kell fektetned, máskülönben biztos, hogy nem fogod megérteni a hallottakat.

Gyakorlatilag a ’Theory of Everything’ nem más, mint egy darab 90 perces szám. Nem tudom, hogy ki emlékszik még a Beyond Twilight For The Love Of Art And The Making című dalára, amely egy 43 részre bontott ultrakomplex zsenialitás volt. Nos ezúttal Arjen is valami hasonlóval próbálkozott. Refrének például nincsenek, jó, tudom, ez egy kicsit túlzás, mert egyes tételekben akadnak azért ismétlődő részek (pl. Collision), sőt, ha nagyon akarjuk, a lemezt feloszthatjuk 4 „dalra”, ugyanakkor a korong felépítése mégis borzasztó távol áll a szokásos „11 darab verze-refrén-verze-refrén-szóló-refrén” lemezekétől. A ’Theory of Everything’ egy komplex konceptalbum, mely zeneileg nagyon szervesen épül a keretsztori köré. Szereplőkből ezúttal kevesebbet kapunk, mint legutóbb, ugyanakkor sokkal nagyobb teret kapnak az emberi érzések/hangulatok, mint általában szoktak Lucassen lemezein. A történet egy kivételes képességű csodagyerekről szól, aki noha hihetetlen tudományos és matematikai affinitással rendelkezik, borzasztó nehezen illeszkedik be a mindennapi világba. Szintén tudós apja egy, még kísérleti stádiumban lévő gyógyszerrel próbál hatni fiára, remélve, hogy segíteni tud rajta, illetve hogy a gyermek segítségével képes lesz megalkotni a „világegyenletet”, amely komplex együtthatóival egyszerűen fel lehet majd vázolni a földkerekség összes fizikai összefüggését.

A történet metal opera, vagyis az egyes szereplőket különböző rockzenészek szólaltatják meg. A főhős a kamelotos Tommy Karevik, de a többiek is rendesen kiveszik a részüket a sztoriból. Arjen amúgy a legjobbat hozza ki mindenkiből, Marco Hietala meglepően jól sikerült választás a rivális csodagyerek szerepére, de Michael Mills és John Wetton is parádéznak, szenzációs teljesítménnyel támogatva meg a korongot. A hölgyek közt meglepő módon az Ancient Bards relatíve ismeretlen csalogánya, Sara Squadrani érik méltó párrá a Lacuna Coilos Cristina Scabbia mellett. Igazából tökéletes a szereposztás, akárcsak az énekteljesítmények. A zenészek munkája pedig csak hab a tortán, Rick Wakeman, Keith Emerson, Jordan Rudess és Steve Hackett közreműködése és szerepeltetése egy lemezen azt hiszem nem mindennapi ínyenc csemegévé varázsolják a ’Theory of Everything’-et.

Ennek ellenére persze óriási kérdés, hogy mennyire tud a lemez helytállni a mai világban. Mivel abszolút a történet, és az ahhoz kapcsolódó hangulati, érzelmi töltés viszi a hátán az egész albumot, sokkal inkább olyan ez a mű, mintha egy regényt olvasnál, sem mintha zenét hallgatnál. A progresszív metal lényege ugye az előremutatás, Lucassen pedig mert kockáztatni. Ennek tükrében persze a végeredmény megosztó. Biztos vagyok benne, hogy sokan el fognak mélyedni ebben a műben, és sokat fognak nekik adni a sztori boncolgatásával töltött órák. Mások viszont abszolút nem fogják megérteni, hogy miről is szól ez az egész album. A pontszám talán nem is fontos, hisz annak függvényében, hogy ki mennyire vevő az ilyen jellegű, elmélyülősebb, sztoriközpontú lemezekre, 5-től 10-ig bármennyi ponttal meg lehet szórni a lemezt. Személy szerint borzasztó erősnek érzem, és úgy hiszem megérte adni neki jó pár órát az életemből. Rengeteg feszültség, dráma, és súly zsúfolódik bele a komplex műbe, mely hangulatát helyenként libabőrös progelszállások, helyenként könnyedebb folk betétek színesítik. Ugyanakkor a 90 perc túl sok, és azon felül, hogy egy-két visszatérő melódiát azért elszórhatott volna Arjen, egy ilyen komplex album zeneileg is felölelhetett volna szélesebb spektrumot (ahogy például az überetalon, fent emlegetett Beyond Twilight lemez tette hajdanán).

Pontszám: 8