The Flower Kings: Desolation Rose

írta RemedyLane666 | 2013.10.19.

Megjelenés: 2013

Kiadó: InsideOut Music

Weblap: http://www.flowerkings.se

Stílus: Progresszí­v rock

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Sosem tudom, hogy pontosan milyen elvárásokkal is menjek neki egy-egy új The Flower Kings lemeznek. Az előző sorlemezüknél, a ’Banks of Eden’-nél is azt éreztem, amit már a 2007-es ’Sum of no Evil’-nél, hogy a svédek hiába jó muzsikusok és hiába tudják, hogy mit is akarnak pontosan csinálni, egyszerűen nem jön a siker. Nagyobb baj, hogy igazi meglepetéseket nem tartalmaz a ’Desolation Rose’ sem, ami miatt jobban felfigyelne rájuk a szakma, de meglepetésre a nyitódalon kívül hosszú eposzokat sem találunk.

A számomra abszolút kiemelkedőnek számító ’Adam & Eve’ című albumuk olyan pillanatokat hordozott, melyek még most is itt csengnek a fülemben, azóta viszont nem jönnek az igazán maradandó pillanatok. Sajnos a mai világban már nem úgy működik a zeneipar, hogy a kiadó odaad egy valag pénzt a zenekarnak, hogy csináljatok lemezt, aztán a koncertszervezők hívnak turnézni, és ott tudod reklámozni a lemezed, hanem vedd fel ahogy és amiből akarod, majd lehet házalni a koncertszervezőknél, hogy ugyan legyenek már oly’ „nedvesek” és nagyvonalúak, hogy esetleg odaengedjék a zenekart néhány helyszínre természetesen egy valag pénzért. A rajongók már úgyis rég beszerezték kedvenc torrent oldalukról a friss kiadványt, de amikor a méregdrága turné azon országbeli állomásáról hírt kap a halandó, már rég elfelejtette az óriási lemezdömpingnek köszönhetően azt az adott zenekart és azt az adott albumot… A közönség könnyen felejt, ezért megértem, hogy ha ébren akarják tartani a hallgatóság figyelmét, de pont emiatt lehet az, hogy a sorlemezeken található dalok minőségének rovására megy a dolog.

Itt azért ilyen komoly baj nincs, mert nagyon megbízható, rutinos muzsikusokról lévén szó, egy tökéletesen sounddal rendelkező, egyben élvezhető dalcsokrot tartalmazó albumot kapunk. Az általam emlegetett „csoda” fogalmát elhessegettem, és így láss „csodát”, egy nagyon korrekt progresszív rock lemezt kaptam. Nagyon szépek az énektémák, az egyszerűbb dalszerkezeteknek köszönhetően most még jobban magához tudja láncolni a hallgatót a Flower Kings, de azért annyi csavart megengedtek maguknak, hogy az egész albumot – mely igazából egyetlen dal – felosztottak részekre, szerintem pont a feljebb említett ok miatt. Ez alól kivétel a Dark Fascist Skies, ami egy beszámolással kezdődik. A The Resurrected Judas emelkedett hangulata számomra egyértelműen az egyik legnagyobb csúcspontja a lemeznek, de a Desolation Road dögös témái, és a White Tuxedos Tomas Bodin beteg énekével kísért, hard rockba hajló refrénjel szintén a legjobb pillanatok közé tartoznak. A Blood of Eden pedig mintha az összefoglalója lenne a Flower Kings egészének, lényegének, mégis alig több mint három perc. Ezek után sétálhatunk egyet a csendes temetőkben a Silent Graveyards jóvoltából, ahol átgondolhatjuk, hogy mit is hallottunk a lemezen – de persze ez a dal sem olyan depresszív, mint amit a másik kortárs zseni Steven Wilson képvisel. 

Pontszám: 7.5