Happy Metal Party: Freedom Call, Demonlord, Invader - Club 202, 2013.10.11.

A power metal kétségtelenül nem a legnépszerűbb műfaj ma Magyarországon, és ritka is, hogy a kevésbé ismert bandák ellátogassanak hozzánk. Szerencsésnek mondhatjuk ezt a hónapot, ugyanis a műfaj szerelmesei egy hét eltéréssel két nagyszerű csapatot tekinthetnek meg fővárosunkban: a hétvégén esedékes Masterplan-buli mellett a Freedom Call is tiszteletét tette nálunk.

Az estet az Invader zenekar nyitotta, akiket sikeresen le is késtem. Körülbelül az utolsó három számra estem be, amiből az egyik egy Helloween-feldolgozás volt (I Want Out), ami tökéletesen megalapozta a happy metal hangulatot. A Nightquest sorait is erősítő Jósa Tamás szépen hozta a Kiske-témákat. Sajnos a zárásként választott saját számuk elég laposra sikeredett, nem túl sok embert mozgattak meg a közönségből.

A Demonlordra már szép számban összegyűltek az emberek. A kezdő Cheap Salvation alatt még aggódtam a hangzás miatt – a MetalWar feszthez hasonlóan itt is sikerült lekeverniük a gitárokat, így csak valami dob-basszusgitár egyveleg hallatszott kifelé, némi énekkel. Szerencsére a Let the Demon Outra ezt kiegyensúlyozták, habár az igazán harapós gitárok eltűntek a jó öreg Club 202-es dobozhangzásnak köszönhetően.

A srácok lehető legjobb bemelegítő setlisttel készültek, egy perc pihenőt sem hagyva az egyre sokasodó tömegnek: előkerült az első albumról a Search, a másodikról a Ruins in the Dark, valamint a legutóbbi korong nagy slágere, a Bastard’s Song is. Számomra a show csúcspontját a személyes kedvencem, a pattogós Quo Vadis adta, viszont örültem volna a Payback Time vagy a nemrégiben felvett Metal War c. daloknak is. A levonulás előtt persze még elnyomták az elmaradhatatlan Demonlordot is – majd röpke húsz perc pakolás és átszerelés után visszatértek a Fény Földjére a germán happy metalosok.

Setlist:

Cheap Salvation / Locked in / Let the Demon out / Quo vadis / Bastard’s Song / Ruins in the Dark / Search / Demonlord

Mindenféle közönséghergelő, epikus intró helyett csupán az elsötétedő lámpák jelezték, hogy itt valami készül. A háttérben megszólaltak a Back to the Land of Light kezdő akkordjai, majd ’Callék felsorakoztak a mikrofonok mögé, ahol Chris a nagy tömeg láttán, áhítatos mosollyal kezdett bele az éneklésbe. Nem csoda, hogy a „világ legvidámabb metal bandájának” hívják őket, ugyanis a dalok között mindenféle bohóckodással meg poénokkal szórakoztatták a nagyérdeműt – néha kicsit hosszúra is nyúlt a közönséggel való, illetve az egymás közti kommunikáció. Ez persze nem volt annyira zavaró, mint a félévente Magyarországra látogató bandáknál, akik ugyanazokat sütik el minden egyes alkalommal, ráadásul Chris Baynek a poénjai is nagyot csattantak.

Furcsa volt, hogy nem igazán töltötték be a színpadot, jókora üres hely tátongott a zenészek között, és még az amúgy lemezminőségben éneklő Chris sem volt túl mobilis a mikrofonhoz kötöttsége miatt, de a másik két gitáros, Lars és Ilker sem igazán használta ki a helyet a futkározásra. A hangzást szerencsére korrektül összerakták nekik – viszont kicsit zavart, hogy a billentyűtémák samplerről szólnak, jó lenne, ha végre keresnének egy szintist.

A turné az ’Ages of Light’ apropóján jött össze, így a programot is teljes egészében a best of lemez dalai adták. Reménykedtem, hogy egy-egy különlegességet is eljátszanak a bónusz CD-ről, de ezt sajnos nem nagyon erőltették. Egyedül a Mr. Evil-t kezdték el reggae stílusban, de aztán félbehagyták, majd metal verzióban folytatták. A műsor nagyon erősen indult, a nyitó dalt egyből a Freedom Call követte, majd a legutóbbi sorlemez slágerduója jött, a Hero on Video és a Rockstars. A Hunting High and Low kissé leültette a műsort, ahogyan a dobszóló is. Ramy meg is jegyezte, hogy utál szólózni, ennek ellenére hosszú percekig önfeledten püfölte a dobokat.

Miután a gitárosok is visszatértek a színpadra, ismét élet költözött a Club 202-be, a rövid pihenő után újult erővel csaptak a húrok közé. A „happy metal party” a Power & Glory-val teljesedett ki, amibe belesűrítettek egy kis közönségénekeltetést is, majd a Tökéletes napot zárva, érkezett a ráadás elmaradhatatlan Warriors-Land of Light párosa. Igazán nem lehet okunk panaszra, a srácok kitűnő formában voltak, és habár néha kicsit megeredt a nyelvük, ez nem ment a setlist rovására: kiadós boldogságmetal-bombát kaptunk az arcunkba ezen az enyhe októberi estén.

Setlist:

Back to the Land of Light / Freedom Call / Hero on Video / Rockstars / Tears of Babylon / Farewell / Hunting High and Low / Dobszóló / Mr. Evil / We Are One / Power & Glory / A Perfect Day / Far Away / Metal Invasion // Warriors / Land of Light

Szerző: Ivetka

Képek: Savafan. További képek ITT.

Köszönet a Concertonak!