Carcass: Surgical Steel
írta Mike | 2013.10.12.
Megjelenés: 2013
Kiadó: Nuclear Blast
Weblap: https://www.facebook.com/OfficialCarcass
Stílus: Death metal
Származás: Anglia
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Dr. Core Boncz(nok) Géza rendel…
Ma van az első boncolásom. A kezdő patológus legizgalmasabb napja, szó se róla: itt akár el is dőlhet, hogy lehet-e belőled szikeforgató mester, vagy a folyosót végigrókázva menekülsz el egy jól fűtött bankba irodakukacnak. Legalábbis ezt mondják az okosok. Az egyetem boncoldájában vagyunk – amit mindenki csak úgy hív, hogy „terepen vagyunk” –, egy tucatnyi hallgató meg én; a helyiség roppant nyomasztó (azt nem mondták, hogy ennyire), akár a Fűrész első és egyben legjobb epizódjának zord díszletei: a sercegő neoncsövek pislákoló alig-fényei kúsznak a mocskos falakra meg a rideg-komor csempepadlóra, amelyeket naponta borít tengervér, s amelyeken a kevésbé alapos takarítókezek hagynak jeleket, mementóul mintegy; a rég odaszáradt, rozsdabarna pettyek pedig az elmúlás búsképű hírvivői… Mint mondottam, tucatnyi leendő nagy ígéret egy helyen; ki szájtáti kíváncsisággal, ki láthatóan feszengve, ki arcán „ide nekem a hullát!”-jellegű kaján félmosollyal. Tetemrehívás. Na, igen. A helyiség közepén méltóságteljesen terpeszkedő boncasztalt körbeálljuk, majd megjön a Prof is. Igazi pókerarcú mester, szája szegletében állandó nyálképződés. Van benne valami nem evilági, ám mindennek ellenére a szakma egyik legjobbja. Köhint egyet, s azzal lerántja az asztalra terített fehér lepedőt. Ott fekszik. Teljes pompájában. A Tetem.
A Prof pedig belekezd, kellőképpen szertartásosan, mi több, hangjában bizony meglepő izgatottság vibrál. Nem hallottam még ilyennek, többen is kérdőn nézünk rá, vajon mi lelte. Hol van az a már jól ismert kissé nyegle, de hűvösen nyugalmas tónus? Valami készül, abban biztosak vagyunk. „Mily régóta nem hallottam felőle…” Azt hiszem, ezt motyogta az orra alatt. „No, de lássuk akkor! A mai paciensben egy régi-régi ismerőst tisztelhetünk.” A Mester közben kézbe veszi a Tetemet, és felemeli, hogy mindenki jól lássa: a papírmaséba csomagolt tenyérnyi korongot alaposan szemügyre vesszük, közben mély áhítattal hallgatjuk szinte eksztatikus szónoklatát: „Liverpooli barátunk ismét köztünk van! Még magam is pelyhedző állú ifjú titán voltam, amikor utoljára találkoztunk, ő meg én, idestova 17 évvel ezelőtt hallottam felőle, de akkor az már csak az ő hattyúdala volt. Igazi death & roll, hehe. Bizony-bizony ’96-ban oszlottak fel… akarom mondani, indultak OSZLÁSNAK…”
Némi kísérteties csendet követően: „Most azonban nem a hagyományos, makroszkópos autopsia mentén vizsgáljuk meg a paciensünket… ezúttal ugyanis egy egészen formabontó, mi több, progresszív metódust alkalmazunk, méghozzá a fülelés útján történő megfigyeléssel egybekötött boncolgatást. Mondhatni empirikus módon szedjük ízekre. Higgyék el, ez mindennél izgalmasabb lesz! Idefűztek mellé egy információs anyagot is… Nos… eszerint a tagság összetétele módosult az elmúlt években, hisz a 2007-es újjáalakulásban részt vevő Mike Amott tavaly továbbállt, így aztán nélküle készült el eme alkotás. Nyilván nem tudhatjuk, mi lett volna, ha ő marad, az eredmény viszont önmagáért beszél… azaz lélegzetelállító! De ne szaladjunk ennyire előre!” A Prof kéjes vigyorral mutogatja nekünk a celofánozott anyagot, mintha a keze is remegne egy cseppet. „Amint azt láthatjuk, a fedőlap puritán, bár roppant lényegre törő: rossz szóviccel élve azt mondanám, a borítókép milyen penge, igazság szerint azonban nem annyira ötletes, hiszen mind a ’92-es ’Tools Of The Trade’ EP, mind a 2010-es ’The Complete Pathologist's Report’ gyűjteményes doboz ezzel a koncepcióval készült. Most pedig nézzük, mit kínál nekünk a Tetem! Nyissuk hát fel!” Azzal szinte önkívületben lefejti a celofánt egy szikével, kinyitja a tokot, majd a korongot belehelyezi a polcon elhelyezett lejátszóba. (Nyálcsík folydogál le lomhán a szája szélén, csak neki nem tűnik fel.) Kampós mutatóujjával pedig lenyomja a „play” gombot… És elkezdődik…
„1985 címmel fut az intro: hamisítatlan nyomasztó hangulatú, kriptaszagú nyitány… De ne nagyon mélázgassunk, mert máris itt van a mindössze két perc alatti Thrasher’s Abbatoir, és bele is csapunk az agyvelős lecsóba, méghozzá punkos lendülettel és manowaros odamondogatással (halljuk ugye: „Hipsters and posers I abhor / Welcome to the thrasher’s abattoir”). Ami pedig rögtön KIBÖKI a fülünket, hogy micsoda könyörtelenül dinamikus, PENGEÉLES, ámde tökéletesen lélegző hangzást kreáltak a mesteremberek!” A Prof a brosúrára pillant. „A produceri munkákat még a legendás Colin Richardsonnal kezdték meg, a fickó azonban két hét meló után lelépett (Jeff Walker énekes szerint egyszerűen csak kiégett, bár megjegyzi, hogy bezzeg a friss Trivium-albumra volt ideje s energiája). A lényeg, hogy a keverést már az az Andy Sneap végezte, akinek nem kell a szomszédba mennie egy kis bölénybaszó hangzásért. Hisz halljuk!
No, de menjünk tovább! Merthogy a Cadaver Pouch Conveyor System következik, háhá, Walker csak annyit hörög, hogy „BLOODLUSTMORD”, és minden a helyére kerül. (Ó, Jeff imádott epehányós harákolása is a régi!) A Cadaver… egy kíméletlen, brutális KASZABOLÁS, mese nincs, az ultradallamos gitárjáték pedig nosztalgikus könnyeket csal véreres szemeinkbe. KÁRRKÁSSZ IZ BEEEKKK!!!” (Profunk nincs magánál…) „Hallgassák csak, ahogy az A Congealed Clot Of Blood kezdő gitármelódiája miként kacsint vissza a ’93-as Heartwork című dalra! (Hogy aztán ezt a ZSIGEREIDBEN szemtelen plagizálásnak érzed vagy csupán egy tiszteletteljes főhajtásnak, az már a te dolgod, fiam. Én élvezem…) Főleg, hogy azzal a jó egyperces doomos résszel megtámogatva milyen kellemes bonctermi hangulatot áraszt! És hát a tempóváltásokkal BEIRDALT The Master Butcher’s Apron kő-durva, szélvészgyors nyitányának köszönhetően rögvest egy vérmocskos MÉSZÁRSZÉKBEN találod magad, hogy aztán légkalapács súlyú riffekkel ZÚZZÁK be a koponyádat. Már ami abból még megmaradt…
Noha természetesen végigmegyünk a komplett, bónuszdalokkal gazdagított anyagon, nem VESÉZEM ki minden részletét, maradjon önöknek is csemegéznivaló. És akkor folytassuk, kérem! A kissé slayeresen kezdő The Granulating Dark Satanic Mills az egyik, ha nem a legdallamosabb tétel az összes közül, a személyes kis kedvencem azonban az Unfit For Human Consumption: micsoda izgalmas riffek KARISTOLNAK, és a hörgő témák is pimaszul fogósak! Bizony ám, szépen belesimulnak a hallójárataidba – csak aztán nehogy haemotympanum legyen a vége! (A Prof pont úgy kuncog, akár Cukorfalat, az eb.) A grindcore-ban dús Captive Bolt Pistol-nak meg olyan irgalmatlan húzása van, hogy egyetlen rántással bárkinek a testéről lenyúzza az egész bőrgarnitúrát, mint valami pihekönnyű szkafandert. A lemezzáró, epikus Mount Of Execution tán a legizgalmasabb szerzemény a maga 8 és fél percével, itt bizony szépen megférnek egymás mellett a power metal-hatások a hagyományos carcass-os ŐRLÉSEKKEL. A fináléban azzal a laza riffeléssel pedig még a Down Bury Me In Smoke klasszikus gitártémáját is megidézik, jóllehet nem arcpirítóan. És amit a húrokon itt (is) összevarázsol ez a drága Bill Steer…! Hmm… Surgical Steer. Egyébiránt, mint azt halljuk, a zenei anyag afféle egészséges elegye a banda talán két legjobb produktumának, a ’Necroticism’-nek és a ’Heartwork’-nek, ellenben a korai éra bélsármocskos grindcore-fiesztája végképp a múlté. Igaz, ezúttal nem forradalmasítják a műfajt, mint egykoron, az eredmény így is lenyűgöző, mondhatni HÚSBAVÁGÓAN zseniális!”
Az utolsó tétel is lecseng, ólomnehéz csend telepedik a helyiségre. A Mester kihúzza magát, nagyot fújtat. „Bevégeztetett.” Ennyit mond csupán. Az én szemem pedig akkor pattan ki, és felébredek. Kábán körülnézek, ám a komor boncterem helyett csak a hálószoba homályos kontúrjai ásítanak rám. Elmosolyodom. Kezdő orvostanhallgató, aki ráadásul megrögzött metalos is egyben, mi másról álmodhat, mint az Évtized Visszatéréséről? És az Év Death Metal Albumáról…
Legutóbbi hozzászólások