Violator: Scenarios of Brutality
írta Equinox | 2013.10.02.
Megjelenés: 2013
Kiadó: Kill Again Records
Weblap: http://violatorthrash.bandcamp.com/
Stílus: Thrash metal
Származás: Brazília
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Ha valakinek meg kéne mutatni, mitől jó a thrash metal, a ’Scenarios of Brutality’ tökéletes választás lenne. Vagy például azt illusztrálandó, hogy igenis van kakaó a mai felhozatalban is, ha valaki netán csak a klasszikusokra esküszik. A négytagú brazil csapat harmadik nagylemeze, a ’Scenarios of Brutality’ felvonultat mindent, ami jó eme műfaj régivágású vonulatában: megy a tempós, de nem brutálgyors cséplés, hozzá jönnek fogós csordavokálok, és a kiállások is a műfaj hőskorát idézik. A brazil kvartett nagyon magabiztosan használja ki a stílus elengedhetetlen eszköztárát, ilyen thrash breakeket az újkori bandák közül csak a Municipal Waste-től hallottam, akiket a kortárs színtér elitjébe sorolok. A lendületességben tetten érhető egy leheletnyi crossover hatás is, ahogy például a MW-nél is, így nagyon energikus zenével van dolgunk.
Ami kevés thrash anyagra jellemző, az az, hogy itt a vokálteljesítmény is kiemelkedő. Rengeteg fogós refrénre kapja fel a fejét a gyanútlan hallgató, a Pedro "Poney Ret" Arcanjo énekelte soroknak instant helyük van a thrash bibliában. Például a záró Unstoppable Slaughterben a „massacreeeeeeeeeee” ordítás felférne a Vio-lence első két klasszikusának (’Eternal Nightmare’ és ’Oppressing the Masses’) bármelyikére. Észbontó dolgok mennek énekügyileg, de nem úgy kell ezt felfogni, hogy Pedro Arcanjo tudna a szó klasszikus értelmében énekelni. Nem, ő nem ebben erős. Fogós jelszavakat ordibál a fülünkbe, mi meg jó hallgatók lévén meg is jegyezzük ezeket. Ha meg fogósság, akkor a „legleg” címére az is jelölt, hogy “Stop the slaughter... NOW” – ennél a vokálozásnál thrash metalosabbat mai bandáktól (Municipal Waste-en kívül, na!) nem hallani.
A zenekar nem rejti véka alá, hogy ez bizony az ellenállás zenéje. Nagyon kreatív cím például a Respect Existence of Expect Resistance is, a szám meg a lemez legjobbai között van, és fontos részlet, hogy Malcolm X (fekete polgárjogi aktivista) híres idézetével kezdődik („We declare our right on this earth...”). Egyébként még a lemezkezdés sem hagy semmi kétséget afelől, hogy itt bizony harcolni fogunk, ugyanis idézettel nyitunk: “The price of freedom is death” – ezt is a már említett Malcolm X mondja, majd be a sűrűjébe! Ez a harcos szellem végigköveti a lemezt, és még később is hallunk idézeteket a dalok elején bevezetésül. Egy instrumentális tétel is megbújik egyébként a sok militáns szövegű himnusz között (Death Descends (Upon This World)). De még ez is fogós tud lenni, amolyan destructioni értelemben. A Colors of Hate-ben is olyan Pedro barátunk, mint Schmier a klasszikus német hordából. Talán épp ezért vezeti fel ezt a dalt az instrumentális szerzemény. A thrash break itt is tanítanivaló, az egész lemezen csak új szórják a klasszis stílusú lassulásokat – borzasztó kár, hogy nem egy 25 éves lemezről van szó, mert bizony ezzel az anyaggal nagyot robbantak volna a stílus csúcséveiben.
A lemezzáró Unstoppable Slaughterről már írtam, hogy ez szám az album csúcspontja, nem meglepő módon ez is idézettel kezdődik, a változatosság kedvéért újra Malcolm X: „And anytime you beg another man to set you free...” kezdetű örökbecsű beszéde vezeti fel a slágert. Jó választás egyébként szövegrészletekkel kezdeni a számokat, vélhetően mindig aktuálisak lesznek ezek a gondolatok, amíg lesznek társadalmi különbségek, úgynevezett elnyomók és elnyomottak. A borító is a lemezcímhez illő motívumokat mutat be: emberek ütik egymást, a politikai és a katonai hatalom pedig a korrupció ura, a háttérben toronyházak magasodnak. Elég alapra vették a kivitelezést, de nem kelt amatőr benyomást, és jól jellemzi azt is, ami a lemezen történik.
Legutóbbi hozzászólások