Döfött, akár a veszett kecske szarva: Karma To Burn, Shapat Terror - A38, 2013.07.08.

A Negative Art csapatának köszönhetően ismét ellátogatott hozzánk Nyugat-Virginia legjobb instrumentális desert/stoner csapata, a Karma To Burn.  Eddig mind a két alkalommal ott voltam, amikor Budapesten jártak, így már láttam, ezt a homokvihart sem tudom már kikerülni.

2011 júliusában elsőnek is az A38 Hajón léptek fel, szintén a Shapat Terror társágában, és akkor még  a plafonról is emberek csimpaszkodtak, annyira megőrült rájuk mindenki. Majd rá decemberben, a második Vörös Yukas, Eejit Midget, Fiktív buli sem volt zsírszegény, hátrébb is kellett húzódnom a csipegetőktől. Ezek után teljes biztonsággal tudtam, hogy ennek az estének is hasonlóan jól kell sikerülnie. Hétfő ellenére nem sok embert érdekelt, hogy másnap munkanap, ahogy engem se! Így „ha sör van, minden van” felkiáltással mi is lehetne kellemesebb hely egy dunai hajó tetőteraszánál, jó társasággal és még jobb zenével.

Az egri Shapat Terror koncertje megfelelő aláfestő zene volt ahhoz, ahogy a korlátnak támaszkodva próbáltuk a maradék lemenő napfényt még kihasználni. Bár kicsit fáradtnak láttam a srácokat, a számok nagyon jól szóltak. És persze volt a nagy kedvencem, a Hetedik Emelet is, a „Rohadj te ki ugorékkal”, szóval minden rendben volt. A Shapaték alatt a hátsó cigizőben még a K2B gitárosa, William Mecum is csatlakozott a köreinkhez, meg is kínáltuk egy cigivel, amit illően el is fogadott. Amúgy nagyon egyszerű és közvetlen a csóka, aki minden feszülés nélkül, kiszakadt pólóban járkált közöttünk, mint valami rajongó. Persze megvolt a kötelező fotó, majd jó bulit kívántunk egymásnak és továbbment. Pár perce rá, mikor a haver magához tért és megint rá akart gyújtani, akkor derült ki, hogy Will magával vitte a gyújtóját. Na de hát vigye ördög, ha már nála maradt és mit is mondhatnánk erre, egészségére!

A Terror végeztével nagy átszerelésre nem volt szükség, mert egy pár órával a buli előtt tudtuk meg, hogy a Karma az este folyamán duóban lép fel. Ugyanis a basszusgitáros valamiért nem jelent meg a koncerten. Ennek okáról a Negativ Artos srácok is csak annyit tudtak meg, amit a szerdai Facebookos posztban közöltek velünk: „...a basszer nem jelent meg a zenekar turnéindító találkozásán (már Európában) és nem is nagyon próbált meg a későbbi csatlakozásért erőfeszítéseket tenni. Így az arcok két napig próbáltak duóban, mert nem akarták lemondani a turnét. Azért tényleg kár lett volna, iszonyat király este volt.”

Tényleg az volt, és ahogy az első szám felhangzott, már nem is igazán foglalkozott azzal senki, hogy hányan vannak a bandában. Jöttek a száraz riffek, az izzadt ugrálások, a szörf és a sörben tocsogás… Mecum hangzását persze most is egy Marsall fej és Gibson Les Paul rettenetes párosa alkotta, ami a basszus néhol azért érezhető hiánya ellenére teljesen kitöltötte a teret. És bár csak ketten voltak, kellően elpitsáztak mindenkit. Az új dobosból, Evan Devine-ból bár sokat nem láttam, de szétcsapott mindent maga körül, ez biztos. Lehet nyugodtan mondani, hogy méltó utódot találtak Rob Oswlad helyére. És ez nagy szó, mert az ő pókkarú, egyedi dobolását nehéz követni még füllel is, nem hogy lejátszani. A Karma To Burn másik zseniális ötlete, hogy a dalaik nagy részét csak számokkal jelzik, pl. 32, 20, stb… így olyan számhalmazt kaptunk estére, amitől egy matematikai érettségi bukta lenne. A teljes setlistát nem igazán tudtam megjegyezni sajnos, mert a számokkal sose voltam jóban, de ezekre emlékszem: 20, 28, 30, 32, 9, 34, 36. A majdnem egyórás koncert közben azért Will is megköszönte nekünk, hogy a hétfő ellenére is ilyen sokan eljöttünk, majd a kötelező ráadásfutamok után elköszöntek. A smúzolásra már nem maradtam, de ahogy hallottam, még Dunába ugrálás is volt a buli után, amit nem is csodálok ebben a hőségben. De nyugi, az emberkét kiszedték elvileg, és jól van. Na, ez igazi Duna Jam!

Szerző: StonerCsab