"Az Orphaned Land nyomot fog hagyni a világban": Interjú Kobi Farhival és Chen Balbusszal

A közel-keleti metal színtér legnagyobb zenekara, az Orphaned Land karrierje legközérthetőbb lemezével jelentkezett pár hete. Az ’All Is One’-on nem csak a korábbi konceptlemezeik szerteágazó zenei ötleteit nyesték vissza, de a doom/death metal felől érkező banda védjegyének számító hörgéseket is kigyomlálták a dalokból. A végeredmény egy direkt, már-már slágeres anyag lett, ami nekünk ugyan nem tetszett annyira, mint az előző két lemez, de a zenekar meggyőzően bizonygatja, hogy ez lett munkásságuk legjobbja. Az 'All Is One'-ról és világnézeteikről az énekes Kobi Farhival és az „újonc” gitárossal, Chen Balbusszal beszélgettünk.

Hard Rock Magazin: Először is: hova tűnt a hörgés?

Chen Balbus: Az ’All Is One’-on úgy döntöttünk, hogy hanyagoljuk a hörgést, de nem azért, mert már nem szeretjük, egyszerűen csak nem passzolt ehhez a lemezhez. Az ’All Is One’-on a tiszta énektémák kerültek reflektorfénybe, és Kobi nagyszerű munkát végzett ezen a téren is. Nagyon büszkék vagyunk a végeredményre.

HRM: Ami pedig egy direktebb, melodikusabb album lett. De már a korábbi lemezeiteken is voltak egyenesvonalú, nagyon melodikus dalok. Nem gondolod, hogy feláldozzátok az Orphaned Land védjegyének számító zenei sokszínűséget, ha a progresszív elemeket háttérbe szorítva, csak ilyen könnyebben emészthető dalokat írtok?

Chen: Egyáltalán nem. Az, hogy az ’All Is One’ egy lényegretörő album lett, lehetőséget biztosított számunkra, hogy valami újjal kísérletezzünk „a kevesebb több” alapon. Meg kellett találnunk, hogy melyik részek pontosan hova illenek, illetve úgy kellett játszanunk, hogy az ne csak technikai magamutogatás legyen, és a hangszeres játék mindig hozzátegyen az adott dalhoz. Az Orphaned Land védjegyeit megtartjuk azáltal, hogy színtiszta orientális metal zenét játszunk – még ha kicsit másképp is. Az ’All Is One’-nal az volt a célunk, hogy egy olyan albumot hozzunk létre, amit könnyű hallgatni. És ezért lett az új lemez a legjobb, amit csak valaha kiadtunk.

HRM: Általában jó pár év eltelik két Orphaned Land album között. Most hogy-hogy három év után máris új lemezzel jelentkeztetek?

Kobi Farhi: Ezen az albumon szerepel először a két új tagunk, Matan Shmuely (dob) és Chen Balbus (gitár, billentyű), akik megváltoztatták az egész dalszerzési folyamatot és azt, ahogy a zenekar az albumkészítéshez viszonyul. Chen besegített, miután Matti [Svatizky – gitáros] kilépett, és rengeteg friss vért és motivációt pumpált a bandába, annyira gyorsan és sokféleképpen tette hozzá a magáét az Orphaned Landhez. Chen rakta össze a dalokat velem és Urival a semmiből, hogy egy komplett, házi készítésű és előkevert album készüljön el az otthoni stúdiójában. Mivel a kémia jól működött, és mindannyian nagyon elkötelezettek voltunk az új anyag iránt, ezért sikerült az ’All Is One’-t sokkal rövidebb idő alatt megjelentetni. Ebben hatalmas érdeme volt Chennek.

HRM: Mesélnél bővebben arról, hogyan születik meg egy Orphaned Land szerzemény?

Kobi: Amikor zenét, gitárriffeket vagy érdekes dobritmusokat írunk, azt mindig feldúdoljuk egy felvevőkészülékre. Amikor eljön az ideje az albumkészítésnek, akkor elővesszük a dalszerzési módszerünket, amit mi „puzzle metódusnak” hívunk. Összegyűjtjük a jó ötleteinket, és addig kombináljuk őket, amíg ki nem adnak egy alapszerkezetet. Ezután irány Chen stúdiója, ahol kidolgozzuk az alapokat, a billentyűs és a gitár részeket, a MIDI dobokat és a basszust. Ezután e-mailen keresztül küldjük körbe a végeredményt mindenkinek, és a kommentek, vélemények alapján változtatunk a dolgokon. Utána bevesszük magunkat a Matans Stúdióba a dalokkal, és megnézzük, milyen érzés, ha az egész zenekar együtt játssza őket. Végül megejtjük a végső változtatásokat, hogy készen álljanak a rendes stúdiófelvételekhez.

HRM: Hogyan hatott Chen játékstílusa és személyisége az Orphaned Land zenéjére?

Kobi: Már azelőtt ismertük Chen-t, hogy megszületett volna, olyan ő számunkra, mint egy kisöccs. Mindig is nagy rajongója volt a zenénknek és a stílusunknak, és korábban helyettesítette már Yossit vagy Mattit koncerteken, még buzukin is. Szóval Chen stílusa már eleve „Orphaned Landes” volt, de a játéka mégsem hasonlít semmi másra. Chen játéka sokat hozzátett az Orphaned Land stílusához is, ráadásul a dalszerzést, a felvételeket és a produceri munkálatokat tekintve nagyon sokban hozzájárult ahhoz, hogy minden tekintetben ez legyen az Orphaned Land legjobb albuma.

HRM: Az egyik kedvenc dalom az új lemezről a Let the Truce Be Known, ami szerintem jól megragadja az ’All Is One’ esszenciáját. Mesélnél erről a dalról?

Kobi: Az én három kedvencem között is ott van ez a dal. Nagyon atmoszférikus szám, ami egyenesen egy csatamezőre repít a hangszeres játékéval, ami néha egy katonai zenekarra emlékeztet a menetelős dobtémák miatt. Plusz hallhatsz egy csomó háborús hangeffektet is benne, ami szintén elmélyíti az élményt. A Let the Truce Be Known-t egy híres izraeli dalszerző, Kobi Aflalo írta nekünk, de Chen kompozíciói is bekerültek a dalba. A számot amúgy a híres első világháborús történet, a karácsonyi tűzszünet inspirálta, ami nagyszerűen illeszkedik az ’All Is One’ gondolatvilágához.

HRM: Milyen üzenetet rejt az album címe, az ’All Is One’?

Chen: Az ’All Is One’ („Minden Egy”) az album fő témája, de ironikus módon a dalok arról szólnak, hogy nem látjuk azt, hogy minden egy. A lemez célja az, hogy megmutassuk: mindannyian egyformák vagyunk. Egyesítsük az összes vallást, és ne harcoljunk egymással, ami csak szítja a vallások közti gyűlöletet. Ilyen egyszerű ez, amit az Our Own Messiah c. dalunkból vett részlet is jól leír: „Hát nem látjuk, hogy mindannyian egyek vagyunk?” Az ’All Is One’-nal szeretnénk megmutatni a világnak, hogy nem csak a rossz létezik, és van esély arra, hogy egyszer béke legyen.

HRM: Melyik fontosabb számodra: az üzenet vagy a zene?

Chen: Mindkettő egyaránt fontos. Szerintem az üzenet is fontos, mivel egy gyűlölettel és háborúkkal teli világba vezettek minket, és ez azt a dolgot is befolyásolhatja, amit a legjobban szeretünk: a zenét. Úgyhogy a zene erejével igyekszünk eljuttatni az emberekhez az üzenetünket, és próbáljuk megváltoztatni a világot, amennyire tudjuk, hogy az emberek lássák, miért is olyan fontos felismerni, hogy mindannyian egyek vagyunk.

HRM: Az előző lemezeteken Steven Wilsonnal dolgoztatok együtt, most viszont Jens Bogren volt a produceretek. Miért Jensre esett a választás?

Kobi: Először a ’The Road To Or-Salem’ c. DVD-nken dolgoztunk együtt Jensszel, és azóta beleszerettünk Jens csodálatos munkájába. A tervek szerint az ’All Is One’-on is Stevennel dolgoztunk volna, de túl elfoglalt volt akkoriban, és ami azt illeti, ő ajánlotta maga helyett Jens-t, azt állítva, hogy sokkal jobb munkát fog végezni, mint amilyet ő tudna. Adtunk a véleményére, és Jens a legjobb hangzású albumunkká alakította az ’All Is One’-t.

HRM: Mit gondolsz, mit szólna Matti az új lemezhez?

Chen: Ez egy érdekes kérdés… Azt tudom, hogy a klipes dalokat hallotta, és le volt nyűgözve a minőség és az egész produktum által. Úgy gondolom, hogy Matti szeretné ezt a lemezt.

HRM: A dalszövegeitekben az országotok és a környező régió küzdelmeivel, tragédiáival is foglalkoztok. A korábban említetteken kívül szerinted mi szükséges ahhoz, hogy béke legyen ebben a régióban?

Chen: Szerintem leginkább a média és a politikusok befolyásolják azt, hogyan látják az emberek a dolgokat. Ha a Közel-Keleten vagy bárhol a világon megnézed a híradót, az általában égő vörös színekkel, a halál, a gyűlölet és a gyilkosság különböző válfajaival, vagy egyéb rossz hírekkel van tele. Olyan sok dologgal lehet hozzájárulni a békéhez, de a politikusok és a média nem tesznek eleget egy jobb világért.

HRM: Az elmúlt évtizedben az Orphaned Land lett a Közel-Kelet legismertebb metal zenekara. Hogyan látod a metal zene helyzetét a környezetedben? Segített a sikeretek a többi bandának abban, hogy nagyobb figyelmet kapjanak?

Chen: Az Orphaned Land nyomot fog hagyni a világban, még ha az kis nyom is lesz. Az Orphaned Landnek olyan rajongói vannak, akik elvileg az ellenségeink kéne hogy legyenek, de mégis támogatják a békéről és egységről szóló üzenetünket. Az orientális metal az a műfaj, ami másféle szemszögből mutatja meg a közel-keleti realitást, mint a média. Szerintem az Orphaned Land több zenekarnak megadta az esélyt arra, hogy előrelépjenek, és higgyenek a zenéjükben és a békében, még ha az nem is megengedett pár országban.

HRM: Mik azok a főbb zenei inspirációk, amikből az Orphaned Land egyedi zenéje fakad?

Chen: A származásunk nagy hatással van a zenénkre: Kobinak például bolgár, nekem lengyel és spanyol, Urinak és Yossinak egyaránt iraki és egyiptomi, Matannak pedig kurd gyökerei vannak. Ezeknek a kultúráknak olyan hagyományai és ünnepségei vannak, amiket lenyűgözőnek tartunk, és megpróbáljuk ezeket beépíteni a dalainkba az egyéb zenei hatások mellett, amiket felfedezünk és amikről tanulunk. Az ’All Is One’-on például hallhatsz görög, jemeni, egyiptomi, héber és még sokféle elemet is. Én csak ritkán hallgatok metal zenét, akkor is csak a klasszikusokat, mint a Metallica, a Megadeth, a Dream Theater vagy a Nightwish.

HRM: Mivel foglalkozol az Orphaned Landen kívül? Van valami érdekes hobbid vagy munkád?

Chen: Mindannyiunknak van munkája, hogy stabil életet vezethessünk – a zenélés nem éppen a legjövedelmezőbb foglalkozás. Én személy szerint zenetanárként és producerként dolgozok. De mindig akad valami zenekar körüli elfoglaltság, mint például mesterkurzusok a bandával, interjúk, promóció… Mindig dolgozunk valamin.

Készítette: Tomka, Pálinkás András