Sivatagi show a Lővérekben: Queens of the Stone Age - VOLT Fesztivál, 2013.07.03.

A nyár egyik legjobban várt utazó stoner-cirkusza, a kőkorszak dehidratált királynői a soproni Lővérekben adtak koncertet.

A stoner rock kifejezés rengeteg, szerteágazó stílusjegyet foglal magába. Származását a metalból indítják, legyen az fuzz, space, pszichedelikus, desert rock, southern, sludge, doom stb. Akik a műfajt valamelyest ismerik, vagy találkoztak már vele, a Kyuss (később Kyuss Lives!, jelenleg Vista Chino) név ugrik be elsőnek, akik talán a „legnépszerűbb” zenekar ebben a stílusban. Az ebből a bandából kivált gitáros, Josh Homme által vezetett Queens of the Stone Age először járt most Magyarországon, méghozzá a soproni VOLT Fesztivál első napjának főzenekaraként. 2011-ben lemondták a pesti fellépést, de most ráhúzták a homokot a „Hűség városára”.

A koncert fő arculatát és témáját a júniusban megjelent album, a ’...Like Clockwork’ adta. Bíztam abban, hogy a számok kiválasztásakor azért odafigyelnek arra, hogy ne csak ennek az albumnak a komor hangulatát idézzék fel. Ugyanis a lemezen igencsak érezhető annak a hatása, hogy egy félresikerült térdműtét miatt a klinikai halál állapotába került Josh mit is érzett ebben az időszakban. Már az új album felvezetése is igen sötétre sikeredett, amit kicsi adagokban, animációs klipek formájában kaptunk.

De most a kaliforniai „Vörös ördögnek” és csapatának sikerült egy elfogadható egyensúlyt találnia a számok között, amivel nemcsak én, de szemmel láthatólag mások is elégedettek voltak. Egy erős Feel Good Hit of the Summer kezdéssel profin megalapozták az estémet, és a körülöttem lévőkét is. Megindult a nyomulás előre, és érezhetően előkerültek a refrénben szereplő „hangulatteremtők” is (nikotin, válium, vicodin, marihuána, ecstasy és alkohol). Kaptuk is sorban a napon forrósított dalokat, mint a You Think I Ain't Worth a Dollar, a But I Feel Like A Millionaire, a No One Knows, majd jött az elsőnek bemutatott szám az új albumról, a My God Is the Sun. Az égető Burn the Witch és a nem éppen vegáknak való Sick, Sick, Sick után egy rövid effekt-játék és hangszerelés következett. A színpadra hoztak egy pianót, amin Josh az új album talán egyik legmelankolikusabb számába, a The Vampyre of Time and Memory-ba kezdett bele. Ez egy kicsit lefektette a bulit, na de a por leszállta után azért visszahoztak minket If I Had a Tail-lel, ami a leginkább „koccásra” sikeredett számomra az új lemezről a maga fanyar dallam- és szövegvilágával. A koncert második felére sikerült a régebbi albumok húzósabb számaiból egy izzasztó blokkot összeállítani, amit a Little Sister, a First It Giveth, a Make It Wit Chu, a The Lost Art of Keeping a Secret, a Go with the Flow és az A Song for the Dead alkotott.

Aminek az lett az eredménye, hogy bár viszonylag közel álltam a színpadhoz, a tömegvonzó ugrálástól, aminek én is masszív részese voltam, a zenén kívül nem sok mindent érzékeltem a színpadon lévő történésekről. A közönséggel való komunnikációt nem vitték túlzásba, amit igazából annyira nem is bánok így utólag, mert több időt szántak a zenélésre. A hangosítás és maga a hangerő is rendben volt, Josh hangja is mintha tisztább lett volna. A korábbi élő felvételekkel ellentétben szinte egy hamis hangot sem hallottam tőle. Az új dobos, Jon Theodore is hozta, amit kell, még a Dave Grohl miatt rettegett No One Knows-t is teljesen jól adta. Bár kicsivel több „boholy” elfért volna nekem még a gitárokra, de semmi fika… ez csak az én koszmániám. Kinézetben maradtak a flegmán elegáns stílusnál, old school hatású gitárok, diszkréten jelölt erősítők. A színpadkép hátterében pedig a klipekben látható rajzos animációk mentek.

Egy nagyon profi, bár hirtelen megszakított koncertet láthattunk, a „gitárok a mikrofonállványra, és szevasz” stílusban. Páran még várták, hogy talán egy ráadás-szenet még alánk pakolnak, de ahogy láttam, hogy egy road tekeri össze a kábeleket, már tudtam, hogy ennyi volt. Így nem is tehettem mást estzárásként, mint egy adag Sopronival kiöblögettem a fogam közül a sercegést, majd kerestem egy jó stoppot haza.

Szerző: StonerCsab

Képek: Dörgő Zsuzsanna

Egy koncertfelvétel azoknak, akik lemaradtak erről a buliról: