"A hagyományos metal ikergitáros, harmóniás világán szocializálódtunk": Interjú Holdampf Gáborral (Magma Rise, ex-Mood, ex-Wall of Sleep)

A részben a kultikus Mood tagjaiból verbuválódott Magma Rise immáron második nagylemezén viszi tovább doom metalos örökségét: a júniusi HammerWorld mellékleteként megjelent ’The Man In The Maze’ ráadásul még kerekebb és talán könnyebben befogadható dalokat rejt, mint az amúgy mázsás végzetmetal-himnuszoktól roskadozó ’Lazy Stream of Steel’. Az aktuális lemezről, a tagcserékről az énekes-gitáros Holdampf Gáborral beszélgettünk, de természetesen azt is megkérdeztük, lesz-e még valaha Mood koncert.

Hard Rock Magazin: A Magma Rise azután alakult, hogy kiléptél a Wall of Sleepből. Miért hagytad ott őket?

Holdampf Gábor: Nem éreztem jól magam a zenekarban, így nem volt értelme maradni. Számomra nagyon fontos, hogy mindenki elhivatott legyen, becsülje azt, amit csinál(unk), higgyen benne, maradéktalanul. Mivel ez már nem volt teljes mértékben így, kiléptem.

HRM: Az elválás baráti lehetett abból ítélve, hogy az utóbbi időben Füleki Sanyi volt a Magma Rise gitárosa.

H.G.: Sanyival tárgyaltam meg igazán a dolgot, mivel a zenekart mi alapítottuk és gyakorlatilag mi hajtottuk előre.

HRM: Sanyi viszont távozott a ’The Man In The Maze’ felvételei előtt, ha jól tudom, időhiány miatt. Várható volt, hogy nem tud majd két bandát vinni párhuzamosan?

H.G.: A Wall of Sleepet igazából nem nagyon kell „vinni”, nagyon keveset mozog a csapat, nem ez volt a probléma, ettől még működhetett volna. Játszottunk pár bulit közösen, aztán bejött neki egy munkalehetőség, ami miatt gyakorlatilag nem lehetett előre tervezni vele, így aztán nem volt más megoldás.

HRM: Az új gitárosotok Herczeg László. Milyen az ő játékstílusa, milyen újdonságot hozott a Magma Rise zenéjébe?

H.G.: Erre a kérdésre most még nem lehet válaszolni, hiszen a lemezt nélküle raktuk össze és rögzítettük, egyedül a Five c. dalban gitározik. A következő anyagra biztosan hoz ő is témákat és akkor minden kiderül. (nevet) Mint gitáros precíz és megbízható és igazi csapatember, lehet rá számítani, ezt többször bizonyította, amikor egy rövidebb külföldi túrán és hazai bulikon kisegített minket. Emberileg is abszolút közénk való.

HRM: Melyik lemez született könnyebben: a ’Lazy Stream of Steel’ vagy a ’The Man In The Maze’?

H.G.: Egyik sem született nehezen. Volt elegendő témánk, időnk annál kevesebb, mivel távol lakunk egymástól és nem tudunk hetente próbálni. Inkább ez volt problémásabb. Mindkét esetben gördülékenyen haladt a munka, gyorsan dolgoztunk, mindenki kreatív hajtóerőt jelent a zenekarban így nagyon jól lehet dolgozni. Nagyon élvezzük.

HRM: Minek köszönhető a második lemez gazdagabb dallamvilága? Eleve egy több harmóniával felvértezett lemezben gondolkodtatok?

H.G.: Így alakult, ilyen témák voltak a kiindulópontok. Szeretjük a hagyományos metal ikergitáros, harmóniás világát. Ezen szocializálódtunk. Ezen kívül hallgatni és játszani is jó mindezt. (nevet)

HRM: A Magma Rise-nak a kezdetektől fogva megvolt a maga markáns dallam- és hangulatvilága. Ha új dalokat írtok, azok nyilván „magmarise-osak” lesznek, de mennyire formáljátok tudatosan az egyes lemezeitek profilját, mennyire toljátok el direkt ilyen vagy olyan irányba az összképet?

H.G.: Semennyire. Nem akarjuk a dalokat, a zenekart „megfejteni”, eléggé „ahogy esik, úgy puffan” alapon dolgozunk. Ha tetszik az eredmény oké, ha nem, akkor kuka. (nevet) Az adott témából próbáljuk a legtöbbet kihozni, de azt nem nézzük, hogy na ez most akkor más, ne csináljuk, mert akkor most mi lesz. (nevet) Azt hiszem pont emiatt lett a maga módján sokszínű a lemez.

HRM: Hasonló a helyzet az énektémákkal is? Figyelsz ott arra, hogy a dallamaid, témáid ne emlékeztessenek túlságosan egy-egy korábbi ötletedre?

H.G.: Nem szoktam erre annyira figyelni, sőt egyáltalán nem. Alapból az énektémák a jó kis dallamos gitártémák mellé készülnek, mintegy kiegészítésképpen. (nevet) Abból a kevésből gazdálkodom, ami van, adja magát az énektéma, ha van egy jó riff vagy harmónia, optimális esetben szinte rögtön elkészül a fődallam. Ha meg nem, akkor a gitárral van a probléma. (nevet)

HRM: Szerinted milyen téren izmosabb még ez a második lemez?

H.G.: Hangzásilag és a dalok is érettebbek, jobbak.

HRM: Kaptatok már negatív véleményt az új album kapcsán?

H.G.: Eddig nem, de még csak most indult be a promoció. Aki eddig szerette a zenekart, szeretni fogja ezt is, talán új emberkéknek is megtetszik, de nyilván lesznek olyanok, akiknek nem fog, de ez mindennel így van. (nevet)

HRM: Miért lehet megosztó dal szerintetek a Meet The Moments?

H.G.: Kolos szerint az, őt megosztotta, de őt sok minden megosztja. (nevet) Szerintem egyszerűen egy nagyon jó kis dal, nem látom, hogy a nagy különbséget, igazi Magma Rise témák egymás után, mi játsszuk; olyan, mint a többi.

HRM: A hangzást ismét nagyon eltalálta Hidasi Barna, így az egész produkció simán megállná a helyét külföldön is. Kacsintgattok a határon túlra?

H.G.: Ha arra gondolsz, hogy megjelenik-e külföldön, igen, lesz hivatalosa külföldi megjelenés, rendes  terjesztéssel. A magunk underground módján működget a zenekar itt is, ott is.

HRM: A soundot hogy alakítottátok ki, mennyire szólt bele Barna?

H.G.: A sound adott volt. Úgy szólaltunk meg, ahogy próbán, egy erősítős láda volt még Kolos szokásos cucca mellé pluszban. Az volt a koncepció, hogy felvegyük azt, ami a próbateremben szól, vastagon, a maga valójában, egyben együtt feljátszva. Barna tudta, mit kell velünk csinálni, a dalokat demóverzióban megkapta, így ismerte is őket. Ötleteivel a számokat, énekeket illetően abszolút producerként vett részt a munkában. Remek volt vele dolgozni, azt hiszem megtaláltuk az emberünket.

HRM: Azt nyilatkoztátok, hogy a lemezre és a zenétekre a Black Sabbath és a Thin Lizzy gyakorolta a legnagyobb hatást. Vannak egyéb zenekarok is, amik jelentősen hatottak rátok? Illetve az újabb zenekarok közül van olyan – akár hazai, akár külföldi –, akit mostanában „istenítetek”?

H.G.: Ezt csak poénból említettem, utalva a súlyra meg a sok ikergitárra, harmóniára, ami a Thin Lizzy-t jellemzi, de például ott van a  Trouble-ban, akik meg a Judas Priesttől nyerték a hatást. (nevet) A hagyományos metal, rock hatott ránk leginkább, amin felnőttünk, de én pl. a Pink Floydtól a Voivodig sok mindent kedvelek. A többiek is abszolút széleslátókörűek zeneileg, Sanyi pl. képes Pantera mániája mellé még olyan totálisan más tőről fakadó zenéket is meghallgatni, mint pl. az Ákos. (nevet) Én nem nagyon hallgatok új bandákat, Kolos hallgat például Ghostot, de én mondjuk azt sem tudom, eszik-e vagy isszák. Ő azt mondja nagyon jó. (nevet)

HRM: Maradtak le dalok a ’The Man In The Maze’-ről, és ha igen, mi lesz a sorsuk?

H.G.: Nem maradt le dal, témák vannak, amelyeket nem dolgoztunk már ki, mert most ennyi dalban gondolkodtunk csak, ezeket dolgoztuk ki, fejeztük be. Majd előszedjük a maradék riffeket, ha újra jön a dalszerzési időszak. Aztán meglátjuk, mi lesz velük…

HRM: A komplett új lemezt meghallgathatóvá tettétek a Youtube-on. Ha már a hagyományos lemezkiadásoknak leáldozott, nektek mennyire jött be a digitális terjesztés? Nyomultok egyéb platformokon is, mint például a Bandcamp vagy a Spotify?

H.G.: A kiadó intézi a digitális terjesztést, van ilyen, Spotify-on vagyunk, de nem nagyon tájékozódtam még ebben a témában. Szerencsére megcsinálják helyettünk. (nevet) Viszont az nagyon érdekes, hogy a belassult underground tábor nagyon lojális – megveszik a CD-t most is.

HRM: 2011-ben a The Asound-dal adtatok ki split lemezt. Hogyan jött létre ez a kooperáció?

H.G.: Hegedűs Márk, a Psychedoomelic Records működtetője kért fel minket anno, ő volt régebben a külföldi dolgaink „intézője”, kiadó, terjesztő, így sikerült a dolog. Egy amerikai ismerősével kooperált.

HRM: Mik a koncert- és turnéterveitek az idei évre?

H.G.: Két fesztiválbuli a nyárra, Hegyalja és Rockmaraton, ősszel Doom Over Vienna és megyünk Máltára a Malta Doom Fesztiválra. Ezen kívül lesz még itthon buli, valami lemezbemutatószerűség is biztosan, meg klubbulik.

HRM: Van rá esély, hogy akár csak egy koncert erejéig, de a Mood újra összeálljon?

H.G.: Nincs, nem is volna értelme.

Készítette: Tomka, Tóth-Császár Gábor