Kristoffer Gildenlöw: Rust

írta P.A. | 2013.06.19.

Megjelenés: 2012/2013

Kiadó: GlassVille Records

Weblap: http://www.kristoffergildenlow.com

Stílus: Progresszí­v rock

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Természetes dolog, hogy a progresszív rock zenék szerelmeseinek Kristoffer Gildenlöw neve elsősorban mint egykori Pain of Salvation basszeros ugrik be, hiszen több mint 10 éven át alapozta bátyja zenekarának muzsikáját, de karrierje során szerepelt már több tucat albumon, többek között olyan zenészek mellett, mint Neal Morse, Lana Lane vagy Devon Graves  (The Shadow Theory). Persze Kristoffer nem csupán egy nagyszerű session zenész, hanem egy kiváló dalszerző és énekes is, legalábbis erről tesz tanúbizonyságot első, önálló szólólemeze, a 'Rust'.

A tavalyi év során LP formátumban, limitált darabszámban már be lehetett szerezni a művet, melyet idén már kis fényes korongra égetve is megvásárolhatunk. A kiadó szerint a CD-n történő újrakiadásra a nagy érdeklődés miatt volt szükség, ami elég hihetetlenek tűnik, ismerve, hogy az elektronikus és a nyomtatott rocksajtó mennyire keveset foglalkozott ezzel a lemezzel. Pedig érdemes megismerkedni vele, ugyanis Kristoffer Gildenlöw mély, komor, valódi értékeket hordozó alkotása mindenkihez szólhat, bárkit megérinthet akár lassan csordogáló melankolikus muzsikája, akár elgondolkodtató szövegei, melyekben olyan témákat boncolgat, mint a magány, a megöregedés, a fiatalság emlékei és természetesen az elmúlás. Döbbenetes, hogy mennyi szépséget, fájdalmat, keserűséget sikerült beleszőni ezekbe a lecsupaszított, őszinte szerzeményekbe, melyek oly erőteljesen festenek le egy-egy érzelmet, hangulatot.

Gildenlöw és vendégei teljes alázattal muzsikálnak, csak annyi hang hangzik el, amennyi tökéletesen elég ahhoz, hogy elénk tárjon egy gondolatot, egy látomást vagy egy emóciót. Mindent a hangulatnak vetnek alá, és ettől akár zeneileg sivárnak is tűnhet a produkció, de ez a kietlenség, csupaszság azonnal eltűnik, amint jobban elmélyedünk a dalokban és a mondanivalóban. Akár azt is mondhatnánk, hogy a 'Rust' egy balladagyűjtemény, ugyanis kivétel nélkül komótos tételek sorakoznak rajta és talán emiatt sokan unalmasnak fogják találni, pedig bőven van itt mit figyelni, van miben elmerülni. Ott van például a teljesen minimalista megközelítésű, lassan kibontakozó Callout, mely egy 87 éves öregember magányát mutatja be, aki végső elkeseredésében egy szextelefon-számot hív fel, csak hogy szólhasson valakihez, míg a vonal másik felén egy 36 éves egyedülálló anyuka van, aki 3 gyermekét igyekszik ezzel a munkával eltartani. Vagy megemlíthetem a lemez legtempósabb tételét, a Heroest, melyben Erna auf der Haar gyönyörű hangja és dallamai káprázatos kontrasztot biztosítanak Kristoffer törékeny melódiáival – de bármelyik szerzeményt kiemelhetnénk sajátos atmoszférája vagy témája miatt.

Kristoffer hangja és dallamai hasonlítanak testvére, Daniel bizonyos dolgaira, ezért talán nem is meglepő, hogy akadnak olyan részek a lemezen, melyek emlékeztetnek a Pain of Salvation egyes dalaira: ilyen például a címadó tétel, melyben egy idős hölgy beszél arról, hogy mit is bánt meg élete során és amihez hasonlót a 'Be' című POS lemezen hallhatunk, de ott van az OverWinter, ami akár a 'Road Salt'-on is megállná a helyét. Persze nincs sok értelme a tüzetes összevetésnek, hiszen a 'Rust' egy egyéni, önálló mű, egyedi dalokkal, gondolatokkal.

A 'Rust' legnagyobb erénye, hogy nem oktat, nem mondja meg, mit gondolj, mit érezz, csupán gondolatokat ébreszt, hangulatot fest, amelyeket vagy magadba engedsz és egy csodálatos élménnyel gazdagodsz vagy elengedsz magad mellett és soha nem hallgatod meg újra.

Pontszám: 8.5