Kedvenc lemezeim - Silent Stream of Godless Elegy: Návaz

Az 1995 óta tevénykedő Silent Stream of Godless Elegy Csehország legnagyobb pagan/doom/folk bandájá nőtte ki magát, de hazánkban csak az elmúlt hónapokban, a nagyszabású, sokfellépős folk metal bulik okán kezdtek igazi ismertségre szert tenni (korábban csak 2008-ban játszottak nálunk két klubbulin).

Az önmagát folk metal zenekarként definiáló, de a folk metal sztereotípiáktól szándékosan minél távolabb álló, sőt azok ellen védekező morva csapat zenéje nagyon karakteres, és semmivel sem téveszthető össze. Pagan folk metaljukat darkos, doomos hangulattal vértezték fel – nem véletlen az az „elégia” megnevezés. Számomra a ’Návaz’ az eddig hallottakhoz képest mindenképpen egy különleges album: metal, de mégsem kell a gitárnak folyton szólnia, nagyon sokszor a klasszikus hangszereké a főszerep. A 'Návaz' igazi műalkotás, a csapat lelkének számít Hanka és Radek Hajda közös munkájában keresve is nehéz hibát találni. Az albumot mindenképp elejétől végéig érdemes egyben meghallgatni, akár többször is, hogy az ember igazán belekerüljön ebbe a doomos hangulatba.

Nagyon sok hangszerrel operálnak a csehek, és gyönyörűen hangolják össze ezeket – a metal alap mellé a dallamokat a hegedű, a nagybőgő és a lemezen vendégzenész által megszólaltatott cimbalom szolgáltatja. A cimbalomszólamok nagyon szépek, nem erőltetettek, viszont amikor szerepet kapnak, nagyon szépen kiemelkednek.

A dalok nagyon kiforrottak, a sok hangszer nem csak úgy van, hanem minden valóban részletesen kidolgozott – ha bármelyik hang nem lenne a helyén, minden bizonnyal nagyon hiányozna. A különféle hangszerek, új dallamok a legmeglepőbben kapcsolódnak be a dalokba – szerencsére több ilyen imádnivaló, meglepetésszerű pillanattal is szolgál az album, és ezektől még sokadjára is végigfut a hideg a hátamon. Érezhető az albumon, hogy szeretnek és nem félnek kísérletezni a különböző hangulatokkal, váltásokkal, megoldásokkal, és ez nagyon jót is tesz a daloknak. Hatalmas változatosságot természetesen nem fogunk a korongon találni, de garantáltan unalmassá sem válik – kiváltképp, ha minden kis részletre odafigyelünk, a szólamokat fejben megpróbáljuk elválasztani és külön-külön követni.

A sok klasszikus hangszer mellett nem törpül el a metal rész sem, folyton szerepel azért a gitár és olykor-olykor hallhatunk hörgést is – a szomorkás hegedű és hozzá az öblös férfi hörgés első hallásra lehet, kicsit elképzelhetetlennek tűnik, de épp, hogy támogatják, erősítik egymást. A gitárok nem a keménykedést szolgálják, inkább egy nagyon erős komoly-komor alapot adnak a muzsikának.

A cseh nyelv alapból nagyon dallamos, olykor játékos. Szerencsére a SSOGE csehül alkot és énekel (pár angol nyelvű dallal kiegészítve az anyanyelvükön született számokat). A szövegek a természetről, a pogány szláv hiedelemvilágról, istenségekről, és magáról az életről szólnak. A bandában az énekesi poszt megosztott, a férfi és női ének gyönyörűen egybefonódik a dalokban, a dalnokok hangja képzett, igazi gyönyörű hang-szer. Duettjeik fergetegesek, és ezeket szerencsére élőben is nagyon jól elő tudják adni.

Szomorkás és nagyon súlyos a SSOGE zenéje, komoly és összetett, mégsem lehangoló – épp ellenkezőleg! Sír a hegedű, bánatos az ének, mégis hatalmas erőt adnak a dalok, igazi lelki felüdülés, ha az ember beleéli magát.

Az egész ’Návaz’ albumon csak egy egy gyors dal árválkodik. A Slava (Dicsőség) hangulatban és szövegvilágban elüt a többitől, de mégsem rontja el az összhatást. Ez a vidámabb hangvételű ének egy újévi köszöntőhöz hasonlít, egy téli napfordulós, mézsörivós lakomáról, a pogány népi ünnepről szól. A hajlítgatások az énekben, a szaggatott ritmusú refrént felvezető részek nagyon élvezetesre sikerültek.

Az album fénypontja mindenképpen a Skyrj hlavu do dlaní, azaz a Temesd arcodat a kezedbe – nagyon érzelmes dal, és még több emóciót közvetít. Sokat sejtető felvezetés, elsöprő, energiadús hangszeres rész, együtténeklős, együtt sírós refrén, több éneksávval.

Elfogulatlanul is csak annyit tudok rá írni: gyönyörű, csodálatos, hét és fél perc édes melankólia – a Silent Stream of Godless Elegy muzsikája zenei érték, ami mellett nem szabad elmenni!

Szerző: Vica