Magma Rise: The Man In The Maze

írta Hard Rock Magazin | 2013.06.07.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Nail Records

Weblap: http://magmarise.net

Stílus: Doom metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Számomra 2010 éve a hazai doom színtér legszebb éve volt, szinte egy időben kaptunk három nagyszerű zenekartól, három nagyszerű albumot: Magma Rise ’Lazy Stream of Steel’, Stereochrist ’III’, Wall of Sleep ’When Mountains Roar’. A Stereochrist egy remek sludge lemezt, a Wall of Sleep egy ős rock/metal anyagot, a Magma Rise pedig a leginkább Mood-rokon dalokat tette le az asztalra. Mindhárom zenekart egykori Mood zenészek alapították, és Holdampf Gábor 2009-es kiválásáig, Füleki Sándor gitárossal együtt is zenélt a Wall of Sleepben. Gábor ezek után alapította meg a Magma Rise-t, ahol az énekes a basszusgitárt is a nyakába akasztotta.

A ’Lazy Stream of Steel’ c. debütalbumon Gábor mellett Hegyi Kolos és Janó Mihály gitározott, és Bánfalvi Sándor dobolt. Két apró dolog nem tetszett azon az albumon: kicsit rövidnek éreztem a hét dalt – bár a Kyle Thomas és Füleki Sándor közreműködésével újra felvett Glow, Burn, Scream Mood-himnusz eszméletlen volt a lemez végén. A másik, hogy a hangzás kicsit steril lett, minden túl tisztán szólt, semmi kosz, de a dalok minőségébe nem lehetett belekötni. Egytől-egyig jók voltak, és élőben meg is dörrentek rendesen.

Az új albumon – ami a Hammerworld júniusi számának mellékleteként jelent meg a napokban – már a Sunday Furyból ismert Herczeg László gitározik Hegyi Kolos mellett. Ami elsőre feltűnik, hogy most találták meg a tökéletes hangzást, szinte egybeolvadnak a hangszerek, miközben egyik instrumentum sincs előtérben, minden hangot tökéletesen hallani, és ezek mellett meg van az a kis kosz, ami annyira hiányzott az első albumról. A dalok lendületesebbek és dallamosabbak is.

Már az első dalban, a címadó The Man In The Maze-ben sodor a riff, Gábor fogós dallamokat hoz (becsüljük meg, hogy ilyen egyedi stílusú énekesünk van!), a két gitár egymást kiegészítve és nem elnyomva szól, és már itt kapunk egy fülbemászó ikergitár-játékot. Bánfalvi Sándor az egész lemezen pörget, színez, és közben Gábor basszusával együtt óramű pontossággal hozzák a feszes, betonbiztos alapokat, egy élmény hallgatni külön is a dobjátékot. Az ezt követő A Part Of The World egy effektezett gitárdallammal indul, ami nagyon különleges, és a refrén alatt is visszatér, ami szintén emlékezetesre sikerült a középtempós dalban. A Meet The Moments dalt Hegyi Kolos „a megosztó nótának” nevezte, a legdallamosabb szerzemény a lemezen, aminek verzéjéről először egy belassított Ignite-ra asszociáltam. Óriási dal ez is, biztos koncertfavorit lesz belőle. Nem sorolom fel az összes dalt, mert egyben érdekes az egész album, így kerek, nincs gyenge pillanata, de az utolsó dalt, a Breakin Point címűt még meg kell említenem. Az biztos, hogy Sabbathabb a Sabbathnál. Igazi albumzáró, beledöngöl a földbe, felemelő gitárharmóniákkal, utána muszáj újra elindítani még egyszer az egész albumot.

Pontszám: 9