Children of Bodom: Halo of Blood
írta Ivetka | 2013.06.05.
Megjelenés: 2013
Kiadó: Nuclear Blast
Weblap: http://www.cobhc.com
Stílus: Melodic death metal
Származás: Finnország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Vannak zenekarok, akik már évekkel ezelőtt leírták magukat nálam: a korai lemezeikért rajongtam, ám az új irányvonal kiábrándított, azonban mégis újra és újra esélyt adok nekik, reménykedve, hogy visszatalálnak a régi, elveszett harmóniákhoz. A Children of Bodom is ezen bandák sorát erősíti. Hiába volt az év csalódása nálam a ’Blooddrunk’ és a ’Relentless Reckless Forever’, nyolcadik albumukat, a vadonatúj ’Halo of Blood’-ot mégis hű elszántsággal vártam, remélve, hogy végre magukhoz térnek és összedobnak valamit, ami legalább kicsit emlékeztet a 2005 előtti pályafutásukra. Nem mondanám, hogy végleg kiábrándítottak, de azt sem, hogy meggyőztek. Még legalább egy hónapnyi érlelődés kell, hogy kikristályosodjon a végleges eredmény, így az első hallgatások impresszióit osztanám most meg.
A legelső inger, ami az album részéről ért, mindenképp pozitívum volt: brutális, fejleszedős hangzás, olyan, amikor nem figyelsz magára a dalra, egyszerűen csak élvezed, hogy tör elő a hangfalból a metal. A Waste of Skin ráadásul eléggé emlékeztet a régebbi dalaikra, fülbemászó, szólózós témákkal, a zúzást pedig jócskán támogatják a billentyűk, amik szerintem azok a jegyek, amik megkülönböztetik (és kiemelik) a Bodomot a többi hasonló melodeath zenekar közül. Ennek ellenére szerintem most is eléggé háttérbe szorították Jannét, alig találkozunk billentyűszólókkal a bő félóra alatt.
Vannak azért remek pillanatai a lemeznek, ahol mindenki megcsillogtathatja a virtuozitását, például a klipes Transference neoklasszikus dallamaiban, vagy az őt követő Bodom Blue Moonban. A Your Days Are Numbered remek sláger, dallamos refrénnel, ám a billentyűk terén a Downfall hatását érzékelem. Újításként kaptunk egy pár lassú nótát is, amik az unalom mintapéldányai, ráadásul hosszúak is, pedig nem történik bennük semmi néhány riffen meg Alexi halálhörgésén kívül (Dead Man’s Hand on You, Scream for Silence).
A hallgatás során elgondolkodtam azon, hogy vajon hogyan viszonyulnék ehhez az alkotáshoz, ha nem ismerném a zenekar régebbi munkásságát, és azt hiszem, hogy a ’Halo of Blood’ elég jól megállná a helyét a korábbi életmű ismerete nélkül is, sőt. Ha nem lettek volna bizonyos elvárásaim, biztosan több pontot kaptak volna, ám ez most csak hetes.
Legutóbbi hozzászólások