Gloryhammer: Tales from the Kingdom of Fife
írta Ivetka | 2013.04.22.
Megjelenés: 2013
Kiadó: Napalm Records
Weblap: http://www.gloryhammer.com
Stílus: Heroic fantasy/power metal
Származás: Egyesült Királyság
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Skócia, alternatív történelem, hősök, gonosz varázslók, unikornisok, mágia… Körülbelül így tudnám összefoglalni pár szóban az alestormos Chris Bowes új projektjének koncepcióját. Aki ismeri a kalóz metalos banda munkásságát, az sejtheti, hogy mennyire kell komolyan venni őket. A történet szerint a Fife Királyság hőse, Angus McFife „epikus” háborút indít a gonosz varázsló, Zargothrax ellen, hogy „a dicsőség és az acél” nevében megvédelmezze Dundee város polgárait…
A lemez már akkor belopta magát a szívembe, amikor még azt sem tudtam, hogy mit hallgatok tulajdonképpen. Történt ugyanis, hogy a márciusi Alestorm koncert előtt, kitűnő reklámfogásként az új Gloryhammer lemezt rakták fel, amíg pakoltak a zenekarok. Ismerős, valahol már hallott dallamok, néhol Jorn Lande orgánumát idéző ének, kellemes, dallamos, középtempós power metal volt ez, olyan, amire elsőre felkapom a fejem, de később visszasüllyed a másod-, illetve harmadvonalasok közé. Hát pontosan ilyen a Gloryhammer.
Kifogástalan anyagról van szó, egy-két kivétellel minden dal – a beharangozóhoz hűen – epikus, ám a hangzásból nekem hiányzik még egy kis erő, amitől sokkal nagyobbat üthetne és bombasztikusabb lehetne, a gitárok talán kissé a háttérbe szorultak. Nehezen tudnék kiemelni dalokat, mindegyikben van egy-egy mozzanat, ami kimagaslik a többi közül, például a Silent Tears of Frozen Princess intrója, a Luca Turilli-dalokat idéző Magic Dragon csemballó-futamai, vagy az Amulet of Justice speedelősebb témái. Az abszolút sláger a klipes nóta, a hősünk nevét viselő Angus McFife, könnyen megjegyezhető és együtténeklős refrénje miatt nehezen megy ki az ember fejéből, és ha az egész album nem is, ez a dal biztosan sokáig a lejátszási listák vendége lesz.
Az én kedvencem mégis a záró, tízperces tétel, a The Epic Rage of Furious Thunder, amiben megtalálhatóak a magával ragadó énektémák, a lassulós, női énekes részek, a szimfonikus átvezetők, és a poweres tekerés is, a refrén pedig teljesen az újabb Rhapsody of Fire szerzeményekre emlékeztet. Az intró főtémája visszatér itt, keretbe zárva a történetet.
Christopher Bowes alestormos munkásságának morzsái tagadhatatlanul jelen vannak minden egyes dalban, néhány szintitémát biztosan hallottunk már a kalózoknál is, ám ebben a hősi-harcolós-sárkányos koncepcióban is jól mutatnak, nem ölik meg a hangulatot. Chris kiváló zeneszerző, bár annak azért kicsit örülök, hogy itt nem csillogtatja meg énektudását… Thomas Laszlo Winkler viszont remek választás volt az énekesi posztra, karcosabb, mélyebb hangja némileg elüt a klasszikus európai fantasy/szimfonikus power metalban megszokottól, de kétségkívül a harcos-heroikus oldalt erősíti, fantasztikus a srác!
A dalcímek és szövegek paródiába illően röhejesek, a Rhapsody-Manowar-HammerFall trió örökségéből merítenek, bár azt hiszem, még senki sem énekelt a gonosz szolgálatába állt, élőholt unikornisokról…
Legutóbbi hozzászólások