Ghost: Infestissumam

írta P.A. | 2013.04.14.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Loma Vista

Weblap: http://www.infestissumam.com/

Stílus: Okkult rock

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Érdekes, hogy pont a második lemezének megjelenése előtt álló Ghost lett az egyik legismertebb zenekara az egyre terebélyesedő retro rock/okkult rock trendnek. Persze nem a debütlemezükön ('Opus Eponymous') hallható könnyen fogyasztható, az átlagostól semmivel nem jobb és nem is rosszabb muzsikától kerültek a figyelem középpontjába, hanem inkább az aprólékosan felépített image miatt. Hiszen amíg a színteret elárasztó zenekarok többségét csak szakállméret és a farmerdzsekit borító felvarrószám alapján tudjuk kategorizálni (tisztelet a kivételnek, akik a remek muzsikájukkal emelkednek ki a dömpingből), addig Papa Emerituson és névtelen zenekarán a borzalmas arcfestésnek, a maszkoknak, valamint a zenészek kilétét borító sejtelmes homálynak köszönhetően akad meg a szemünk. Ezt az egyedi megjelenést jól ki is használja a zenekar, gyakorta tűnnek fel népszerű rockmagazinok borítóján, de már James Hetfieldet és Phil Anselmo-t is láthattuk Ghost pólóban mosolyogni, ennél jobb reklám pedig aligha kell.

Az 'Infestissumam' kiadását baljós előjelek kísérték, hiszen az étvágygerjesztőnek szánt 'Secular Haze' kislemez „B” oldalán egy nem túl veretes ABBA-feldolgozás, az I'm a Marionette borzolta a kedélyeket, aztán az USA piacaira szánt deluxe kiadásra készült CD-t borító képet kellett megváltoztatni, ugyanis a 16. századi orgiát ábrázoló festmény kicsapta a biztosítékot az amerikai cenzoroknál (vagy a mindenható média marketing-gépezet újabb figyelemfelkeltő hadjáratát láthattuk).

Az új album több szempontból is előrelépést mutat elődjéhez képest. A felvételeknél ott bábáskodott Nick Raskulinecz producer, aki pályafutása során együtt dolgozott többek között a Death Angel-lel, a Rush-sal és az Alice in Chains-szel is, így nem is meglepő, hogy egy kerek, kulturált megszólalású lemez született, ami valamivel keményebben is szól, mint az 'Opus Eponymous', de megőrizte a már ott kialakított jellegzetes Ghost hangzást. A másik nagy fejlődés a dalok minőségében található, hőseink bátrabban kísérleteztek, néhol egészen meghökkentő dolgokkal rukkoltak elő. Jó példa erre a Ghuleh / Zombie Queen című szerzemény, mely lassan, sejtelmesen édesget magához, hogy aztán egy merész váltással ledobja bájait és átváltozzék egy sodró tempójú, változatos rock opusszá. Több dalt is ki lehetne emelni, de talán az egész album csúcspontja a baljós hangulatú kórussal felruházott Year Zero, melynek fülbemászó dallamait hallva biztos, hogy az öreg patás ördög megveregeti Papa Emeritus vállát, hiszen pont ilyen fogós dalok kellenek hozzá, hogy a sátáni ige széles tömegekhez eljusson. Jól tudják ezt a kiadónál is, ezért klippet is forgattak a dalhoz. És hogy biztosra menjenek, nem lángoló olajoshordók előtt haknizó zenekaros kisfilmet készítettek, hanem a mai igényeknek megfelelő cicivillantósat, abból is az ínyenc fajtát, hiszen nem csak fiatal formás kebel, hanem köldökig nyúló, korosodó emlő is feltűnik a tömegek szórakoztatására.

Persze az élet nem habostorta, szokták volt mondani, és az 'Infestissumam' sem az. Néhány dal bizony gyorsvonat módjára húzz el a fülünk mellett, semmiféle reakcióra nem serkentve az agyunkat. Ilyen semmitmondó és üres tétel számomra a Body and Blood, Depth of Satan's Eyes kettős, de lehet csak azért, mert az albumot záró Monstrance Clock előtt kaptak helyet, melynek fénye árnyékot vet rájuk, hiszen ebben a hosszabb lélegzetvételű tételben ismét különlegesen hátborzongató dolgokkal áll elő a szellembrigád.

Úgy tűnik, lassan teljesen összeáll a kép, hiszen ezúttal a Ghost egy olyan lemezt alkotott, melyen bőven akadnak elsőrendű, magával ragadó rock dalok, melyek akár az egyedi megjelenés nélkül is megállhatnák helyüket. Aki a helyén tudja kezelni a zenekart, az egy remek lemezzel bővítheti gyűjteményét.

Pontszám: 8