Avantasia: The Mystery of Time
írta Jocke | 2013.03.30.
Megjelenés: 2013
Kiadó: Nuclear Blast
Weblap: http://www.avantasia.net
Stílus: Heavy / Power Metal
Származás: Németország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Imádok Tobias Sammeten élcelődni. Valamiért mindig elő lehet venni, legyen szó kissé búzakalász kalapjairól, mérhetetlen egoizmusáról vagy olykor-olykor jelentkező koordinációs problémáiról. Egy biztos: nem teljesen ép az emberünk, már csak az a kérdés, hogy ezzel ő maga mennyire van tisztában. Gyanítom nemigen. Azt azonban el kell ismerni, hogy az Avantasia projekttel rengeteg rajongónak szerzett örömteli órákat, gigatorkokat rántott rá (písz) egy-egy korongra, nem beszélve a fantasztikus turnékról, ahová mindig sikerült magával csalnia egy-két vendégénekest. A 'The Metal Opera I-II' máig dagadt tízes nálam, sőt, a 'The Scarecrow'-t is nagyon szerettem, de aztán lejtmenetnek indult a történet, és a 2010-es 'The Wicked Symhony'/'Angel of Babylon' duó már nem tudott annyira felvillanyozni. Épp ezért kicsit féltem a 'The Mystery of Time'-tól, miközben azért árgus szemekkel figyeltem az aktuális híreket és a szép lassan bemutatott énekeseket.
J.L. Turner, Biff Byford, Michael Kiske, Ronnie Atkins - csupa-csupa nagy név. "Hajjajj Éliás, meleg lesz a pite, ha fel akarod venni velük a versenyt éneklés terén" - röhögtem magamban egyik este, miközben az égbolton csillagok rajzolták ki főhősünk arcát. S hogy miért gondoltam ezt? Ott van a megannyi eset közül például az Another Angel Down a 'The Scarcrow'-ról: Jorn Lande úgy eszi meg ozsonnára a kis Tóbiást, hogy rosszabb esetben is csak még éhesebb lesz tőle és sajnos most is ez történik - a nagy öregek tórt ülnek Tobi kihűlt teste felett, ráadásul Herr Sammet mintha sokkal több szerepet osztott volna magára, mint az előző epizódokban. Öreg hiba? Öreg hiba.
Mielőtt felmerülne a gyanú, hogy ebédre puszta véletlenségből (avagy direkt) gecigombócot étkeztem volna dödölle helyett, el kell mondanom, hogy tényleg szívem csücske az Avantasia, s csak a merő jóindulat vezérel, midőn megfogalmazom kritikám a 'The Mystery of Time'-mal, meg úgy az egész projekttel kapcsolatban; hátha' Tobi tud magyarul és olvassa a Hard Rock Magazint. A legfőbb probléma szerintem az, hogy az Avantasia elveszítette azt a grandiózusságot, amely tíz-tizenkét évvel ezelőtt még egyértelmű tulajdonsága volt a "zenekarnak". Öt (illetve inkább már három) lemez után megszűnt a varázslat, mintha halványodni látszana az az energia, amelynek Tobias Sammet operája a kezdetekben birtokosa volt. Persze nem igaz, hogy nincsenek jó dalok a hatodik Avantasia korongon, mert igenis vannak, az összkép mégis egy kicsit érdektelen, egy kicsit szürke, egy kicsit lapos.
Hiába van ott a tízdalos albumon a Black Orchid, amely akár a 'Mandrake'-en is helyet követelhetne, vagy a két tízperces, a Savior in the Clockwork és a The Great Mystery, valahogy mégsem áll össze a kép. Hiába indul gyönyörű szimfonikus betéttel a Where the Clock Hands Freeze, hiába kezdődik misztikusan, grandiózusan és ígéretesen a Spectres, a 'The Mystery of Time' nem tud elődei nyomába lépni. A legfőbb gondom az, hogy a cím és a borító által sugallt misztériumot egyszerűen nem tudja teljes mértékben visszaadni a zene. Noha nagy stílusbeli különbségeket nem lehet tenni Avantasia és Avantasia album között, úgy érzem, hogy Tobias a 'The Metal Opera I-II'-höz szeretett volna visszatérni, sajnos kevés sikerrel. Pedig a koncepcionista megközelítés fennállt, ami például a köztes három albumból hiányzott, vagy legalábbis kevésbé volt érezhető. Mindezek ellenére bőven van itt pozitívum is, hiszen az album jól szól, a zene és a hangszerelés továbbra is igényes, a történet önmagában magával ragadó, az énekesek pedig nem meglepő módon kiválóak.
Ha Tobias valóban tud magyarul és valóban olvassa a Hard Rock Magazint, akkor azt üzenem neki, hogy egy kicsit lazítson, illetve gondolkodjon el azon, hogy mit szeretne kezdeni a jövőben az Edguy-jal és az Avantasiával, mert úgy látszik, hogy a két dolog egymás rovására megy. Az Edguy már évek óta dögledezik, és félő, hogy az Avantasia is erre a sorsra jut majd. Vagy! Engedjen oda valakit maga mellé, ossza meg valakivel a dalírást, s talán ő maga is felfrissül az újabb inspirációktól. Bár valószínűsítem, hogy ezt az egója, vagy a színtér elvárásai nem engedik, de én jó döntésnek tartanám. Máskülönben félő, hogy beborul az éjszakai égbolt, s a Tobias arcát kirajzoló csillagok egyre inkább elhalványulnak...
Legutóbbi hozzászólások