Gamma Ray: Master of Confusion [EP]

írta Jocke | 2013.03.05.

Megjelenés: 2013

Kiadó: earMUSIC

Weblap: http://www.gammaray.org/

Stílus: Power Metal

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

„A heavy metal történetének leghosszabb EP-je” – ezzel a hangzatos félmondattal promotálja a Gamma Ray legújabb kiadványát, amely a jövőre megjelenő ’Empire of the Undead’ sorlemez előfutárának számít. Szó mi szó, valóban nem szokványos majd’ egy órányi zenét pakolni egy kislemezre, persze az is nyilvánvaló, hogy a ’Master of Confusion’ nagy részét nem új, hanem élő felvételek (illetve feldolgozások) teszik ki. A számlistára kacsintva azonban rögtön láthatjuk, hogy nem szokványos dalok kerültek kiválasztásra, sőt, mondhatom, hogy igazi csemegéket rögzítettek, mint ahogy a Holocaust és a Sweet feldolgozás sem túl gyakori jelenség.

Kicsit féltem az EP meghallgatása előtt, mint ahogy erre az utóbbi években sajnos okot is adtak Kai Hansenék. Szerintem úgy a ’No World Order!’ óta nem igazán találják magukat, s ezt tartom annak ellenére, hogy azért az azóta megjelent három sorlemez mindegyikére fel tudtak préselni egy-egy klasszikust vagy koncertfavoritot. A két új nótát hallgatva azonban valamelyest elillant a félelemérzet, de természetesen a Fang Face-es érmének is két oldala van, így azt javaslom, hogy dobjuk csak fel és vizslassuk meg egy kicsit közelebbről!

Az (elég lassan) érkező album címadója, az Empire of the Undead tulajdonképpen összegzi magában, amiért a Gamma Ray-t vagy a Helloweent szeretjük: ultragyors témák és hanseni sikolyok párosulnak egy viszonylag keményebb kiállással, erősítve a Gamma Ray karakteresebb, szigorúbb arcát. Egy kicsit az énekbe tudnék belekötni, s már az utóbbi években is azt éreztem, mintha Kai nem fektetne annyi energiát a dallamokra, vagy arra, hogy minél többet hozzon ki a hangjából és önmagából. Sosem tartottam különösen jó énekesnek, viszont a dallamérzéke kimagasló, nem egy utánozhatatlan refrént írt már pályája során (One With the World, Eagle, Heaven or Hell, Send Me a Sign, hogy csak pár favoritot említsek); az utóbbi időben azonban a nagy refrének is elmaradtak, és mintha a hangja is kopott volna (no, hát valakinek jót tesz a cigi, szerintem Hansennek annyira nem).

A második tétel, a Master of Confusion már inkább a slágeresebb, örömzenélősebb kategória, bár mintha már hallottunk volna hasonló dalt, vagy dalokat a Gamma Ray diszkográfiából. Valahol a ’No World Order!’ és a ’To the Metal’ határán tudnám elképzelni (szerintem egy-két rész kicsit hasonlít is például a Time to Live-re, ami utóbbin kapott helyet), valószínűleg kihagyhatatlan lesz egy pár évig a koncertprogramból, könnyen énekelhető, dallamos refrénjének köszönhetően. Itt le is zárhatjuk az értekezést az új dalokról, de egy fél mondatban annyit azért hozzáfűznék, hogy ha hasonló lesz a többi új nóta, akkor talán nincs mitől félnünk.

A Holocaust és a Sweet feldolgozások szerintem jól sikerültek, utóbbinál azonban nagyon csúnyán felkaptam a fejem, mert egy-két énektéma egy-az-egyben az Armageddont idézte a ’Power Plant’-ről! Az eredeti Lost Angelsben azért talán nem ekkora a hasonlóság, talán Kai ferdült el egy kicsit egy jól ismert témája felé (vagy egyszerűen csak lopott, amikor megírta az Armageddont…).

Az élő felvételek Bochumban készültek, igazi csemegének nevezhetőek, hiszen nem feltétlenül szokták egy Gamma Ray koncert gerincét képezni, amiért mindenképp piros pont illeti a zenekart. Mondjuk az is igaz, hogy a bochumi buli ezen dalai már felkerültek a tavaly megjelent ’Skeletons and Majesties Live’ DVD-re is bónuszként, de aki nem szerezte be a kiadványt, most megkaphatja őket audio formátumban is. Ráadásul rendkívül jól szóló felvételekről van szó!

Ami még nagyon fontos, hogy a ’Master of Confusion’ Michael Ehré bemutatkozása is egyben, a Firewind egykori dobosa Daniel Zimmermannt váltotta. Úgy gondolom, vele sem lesz baj, noha fura, hogy Zimmermann nincs ott a háttérben, legalábbis koncerten – például a nemsokára esedékes Helloween-Gamma Ray bulin – biztosan az lesz.

Pontszám: 8