Niburta: Scream From The East

írta Vica | 2013.02.24.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Nail/Hammer Records

Weblap: http://niburta.hu/

Stílus: Balkanic folkmetalcore

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Pár éve egy új folk metal formáció ütötte fel a fejét kishazánkban: a Niburta zenekar ismertséget szerzett magának két kislemezével. Az évek alatt bejárták Tolnát-Baranyát, megismertették a metal arcokat a folk egy új ízével, 2012-ben pedig a ’Scream from the East’ c. nagylemez is megszületett. A zenekar önmagát balkanic folkmetalcore-ként definiálja, amit nem olyan nehéz megfejteni: balkáni népzenéből merítenek, balkáni dallamokat és szövegeket építenek be metalcore-os zenéjükbe. Egyébként kilencen vannak, síppal, dobbal, nádihegedűvel, ami esetünkben az alap metal felállás kiegészítve torokénekkel, kobozzal, hegedűvel, dudával, cajónnal, dorombbal, kavallal és több egyéb fúvós hangszerrel. Ebből áll össze a tipikus niburtás hangzás, ami olykor lágyan kobzolgatós-énekelgetős, de ha kell, karcos metal riffekkel és fájdalmat közvetítő ordítással is kiegészül.  

A nagylemez intróval együtt 10 új dalt tartalmaz; maga az intro egy ószláv imafeldolgozás, amely a keresztény téma ellenére egy kis tűzpattogással kiegészítve nagyon szép alapszájízt ad a lemez hallgatásához. A szláv téma még nagyon sokszor visszatér az album során, az idegen nyelvű szövegekben amatőrségnek és zavaró magyar akcentusnak nyoma sincs, az énekesnő, Martina gyönyörűen hozza az idegen nyelvű sorokat. A zenekar amúgy már a harmadik énekesnőjét fogyasztja, mostanra sikerült megtalálni a megfelelőt a már említett hölgy személyében – és úgy gondolom, nagyon jól választottak.

Az albumon egyensúlyban van a férfi hörgés és a női ének, bár férfi énekből nem kapunk sokat: a kobzos-kavalos-akusztikus gitáron játszó István kap nagyobb szerepet és mutathatja meg énekhangját a Rege című dalban, ami Nagy László Rege a tűzről és a jácintról c. versének sorait szólaltatja meg. A dal refrénjének alapja egy tuvai dal, az Eki Attar: erre a részre igazán bedurvul és begyorsul a dal, és a torokének is valami fergeteges – nagyon új, nagyon jó! Ha nem lenne elég a kulturális sokszínűségből, még magyar népdalok, köztük a Kis kece lányom dallamai is felcsendülnek a számban; egy nagyon változatos, és sokat kínáló dal lett ez.

Amúgy ez az ugrásszerű változás nem egyedülálló, az album során hallunk még meglepő csavarokat több helyen is, mikor a lírai népdalolászás átmegy egy zúzós coreoskodásba, vagy amikor egy komoly téma felhígul egy kis pigsqueales őrültködéssel. Olyan ez az album, amilyet a folk metaltól várhatunk: a gitárok szépen szállítják a metalos zúzdát, míg a népi szekció szépen teszi a dolgát a népi dallamok terén.

Egy instrumentális szerzemény is került az albumra, a Forebears Dance-ben minden szerep a hangszereké. Az Ősök tánca futott már mindenféle név alatt – alkoholszinttől függően lehet ez a négy medve, vidámabb esetben a négy sör tánca. A valóságban ez egy kitűnő, instrumentális dal, amely egy lassú és lágy kezdés után egy nagyon jó kis táncolós, kozári dallamok nyomán fogant részre vált.

A ’Scream From The East’ kidolgozott rajzokkal és kicsit eltorzított fotókkal díszített bookletje mellett érdemes megemlíteni a szövegeket is, amelyek Hormai Balázs tollából (ill. a nép ajkán) születtek, és nagyon sűrű érzelmi kavalkád érezhető ki belőlük. A paletta nagyon színes, hallhatunk itt többek közt hűtlen feleségét meggyilkoló szeretőről, a modern társadalom kritikájáról, a régi értékek elvesztéséről, egy sámán első utazásáról és az életfáról is. A zenekarnak száz százalékosan sikerült megtalálni a témákhoz passzoló dallamokat, a megfelelő hangzásvilág és előadásmód teljes mértékben átadja a hangulatot. A legjobb példa a feleséggyilkolós Mašala, amelynek szláv nyelvű része egy lány szépségéről szól, amúgy tipikus szláv folklórban fellelhető értékekkel (fehér arc, stb.). Az a szomorkás, hasító hegedűdallam tökéletesen illik a szám melankóliájához – a végére viszont ez a hangulat megtörik, egy kicsit elrontja a tragikus felhangot, ront a lemez komolyságán is, de a végére megkapjuk a sztori kicsúcsosodását.

Személyes kedvenceim közé tartozik a Balkanic Heart, egy igazi tempós koncertnóta, amely hihetetlen könnyedséggel ragad magával, érezhetően beleraktak apait-anyait, nem lehet rá nem pörögni. Kerek, egész, gyors, jó. Az album rövidsége ellenére nagyon szépen bemutatja a zenekar minden oldalát, nincs hiány se líraiságból, se táncolós hangulatból, se zúzásból. Egy, a már említett akusztikus dallal végződik az album, ha eddig nem lett volna elég a balkáni atmoszférából, ez mindenképp odavarázsol mindenkit; egy pillanatra becsukjuk a szemünket és már mi is ott táncolunk valahol Macedónia vidékén a Što Imala Kăsmet dallamaira.

A ’Scream From The East’-nek viszont egyéb előnyei is akadnak. Az a folk metal sokadik pozitív jellemzője, hogy hallgatói érdeklődését felébreszti a népzene, a folklórkincs iránt. Mostanában sajnos szinte ciki érdeklődni eziránt, viszont a Niburta mindenki által fogyasztható formában tálalja nekünk a különféle népek alkotásait, és még meg is szeretteti velünk – érdemes kultúrára fogékonyan hallgatni ezt a korongot, mert sokat tanulhatunk belőle.

Pontszám: 9