Enforcer: Death By Fire

írta MMarton88 | 2013.02.22.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: http://www.enforcer.se

Stílus: Heavy Metal

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Az utóbbi évek egyik érdekes jelensége volt a metal színtéren az „old school”, '80-as évek heavy metal vonalát megidéző fiatal bandák előretörése. Mintha varázsütésre divatba jött volna a farmerdzseki, meg a magas szárú edzőcipő, a kiadók szinte havonta rukkoltak elő egy-egy új „csodával”. Persze azt nem állítom, hogy ezen bandák közül mindegyik könnyedén utat talált volna a szívemhez, sőt. A Skull Fist, White Wizzard, Steelwing és társaik révén hamar feltelítődő színtérről számomra az Enforcer volt a legszimpatikusabb.

A 'Death By Fire' már a harmadik lemeze a svéd csapatnak, s míg a korábbi kiadványok a jóval kisebb Heavy Artillery, illetve az Earache égisze alatt jöttek ki, ezúttal már a legfontosabb metal kiadó, a Nuclear Blast foglalkozott velük. A kivételes lehetőséghez persze kivételes zenére is szükség van, s noha az első két lemez borzasztó magasra emelte a lécet, az Enforcerben ezúttal sem kell csalódnunk. Két és fél év után 36 perccel kijönni mondjuk kissé szerény dolog, de a végeredmény magáért beszél. Értelemszerűen nem változtattak a srácok a bevált recepten, mind a zene, mind a stílus, mind a hangzás egyenes vonalon követi a korábbi anyagokat. A '80-as évek heavy/speed metaljából ered a teljes muzsika, és itt nem csak a dallamokra gondolok, de a megszólalás is egy az egyben követi a régi idők vonalát. Ez persze egy borzasztó kétes játék 30 év távlatában, lévén, hogy a nagy öregek már az égvilágon mindent kihoztak ebből a zenéből. Így piszok nehéz dolog bármi olyannal előállni, ami több egyszerű másolásnál, kopírozásnál, közönséges lopásnál.

Mégis mi az, amit Enforcerék hozzá tudnak tenni a nagy elődök munkáihoz? Egyrészt remek riffeket, zenei témákat, dallamokat... jók a dalok, megmaradnak a fejedben, emlékezetesek. Szinte mindegyik nóta gyors, amiből adódik, hogy egy nagyon tökös, nagyon dögös, és vadóc heavy metal muzsikát kapunk... príma! Valamint nagy pozitívum még az abszolút megkérdőjelezhetetlen hitelesség. Igen, ezek a srácok imádják ezt a stílust, nem érdeklik őket a trendek, a modern megközelítések, játszák, amit szeretnek, jól érzik magukat tőle és kész. Hallatszik, hogy égnek a bizonyítási vágytól, le akarják igázni a világot, és teljes mértékben el is hiszik, hogy képesek erre néhány gyors tempóval, agresszív riffel és falat rengető sikollyal. Annyi energia van ebben a 36 percben, amennyi sok zenekarnak az egész pályafutását kitenné. Ennek fényében meg ki nem tojik az eredetiségre?

Nehéz csúcspontot említeni, szinte minden dal egységesen magas színvonalú, a dalok is eléggé hasonlítanak egymásra... mindössze két tétel van, ami egy kicsit kilóg. Az egyik az instrumentális Crystal Suite, amely szerintem egy kicsit fölösleges, a másik a heterogénebb Silent Hour / The Conjugation, amelyik azon felül, hogy némelyest erőltetett, számomra kissé szürke is. Hiába na, semmi nem lehet tökéletes.

Pontszám: 8