Wintersun: Time I
írta MMarton88 | 2012.11.11.
Megjelenés: 2012
Kiadó: Nuclear Blast
Weblap: http://www.wintersun.fi/
Stílus: Epikus/melodikus death metal
Származás: Finnország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
„Jó munkához idő kell.” Micsoda klisé! Kritikám tárgya büszkén nevezhet az „extrém metal Chinese Democracy-ja” címre, ugyanis a Wintersun zenekar második lemezére nyolc esztendőt kellett várnunk! A Wintersun eredetileg az Ensiferum frontember Jari Mäenpää szólóprojektje volt, csakhogy az első lemez megjelenésekor társai jól kirúgták az anyabandából, így főhősünk ettől fogva szívét lelkét a Wintersunba ölhette. Micsoda mázli, ellenkező esetben lehet még 2020-ban is a ’Time’-ra várnánk! Na de ne legyünk gonoszak, mert noha a hosszú várakozásnak rengeteg negatívuma van, a korong legnagyobb pozitívuma is ebben rejlik: méghozzá arról van szó, hogy ez album jó! Mit jó? Nagyon jó! Kiemelkedő, seggberúgós, szenzációs, zseniális, egetrengető... de mielőtt megkezdem a szisztematikus seggnyalást, egy halk negatív megjegyzést hadd szúrjak be: rövid! Mert bizony ez igen csak csekély... 5, azaz öt dalról beszélünk, amelyekből 2 csak átvezető, ráadásul a címadó utolsó 3 perce is inkább csak outro... szóval 8 év után kapunk Jaritól 30 perc fémzenét, ami nekem még akkor is kicsit lehúzás meg átvágás jellegű, hogy be van ígérve a ’Time’ második része a jövő évben valamikorra. Amin majd megint lesz 3 szám 30 percben, és amiért megint kicsengethet a rajongó x ezer forintot.
Az északi/finn folk metal fénykorát szeretem a Finntroll ’Jaktens Tyd’ albumától aposztrofálni, egészen az Eluveitie ’Slania’ lemezéig. A Turisas, a Korpiklaani, az Ensiferum, vagy a fent említett csapatok ebben az időintervallumban megajándékoztak minket pár egészen zseniális koronggal, a stílus pedig népszerűségét tekintve is egyre magasabb csúcsokra hágott... aztán valahogy a megújulásra nehezen képes műfaj belefáradt önmaga kliséibe, s noha még mindig hébe-hóba kapunk egy-két jobb albumot, a színtér korántsem olyan ütős, mint hajdanán volt. Jari dalszerzői vénája azonban – részben a csigalassúságú munkatempónak köszönhetően – nem fulladt ki 2012-re, így amikor feltettem a ’Time’-ot, egyrészt leesett az állam, másrészt hatalmas mosolyra is ferdült szájam széle: a legszebb hagyományokat felelevenítve, egy olyan alkotást sikerült összehoznia a srácoknak, amire büszkén nézhetünk a műfaj, illetve a színtér egy csúcsteljesítményeként.
Zeneileg persze az Ensiferumos gyökerek a dominánsak, mind a harcias, melodikus death metal, mind a dallamvilág őket juttatja eszembe. A folkos betétek helyét azonban szimfonikus jelleg, kórusok, és nagyzenekari betétek veszik át. Amolyan Rhapsody-sított Ensiferum lemezről van tehát szó, ráadásul összetett szerkezetű, hosszú, sok-sok hallgatást igényló nótákkal. A korong legjobbja toronymagasan a nyitó Sons of Winter and Stars. Zseniális hangszerelésű és felépítésű, több részből álló epikus mestermű, melyben a vad death metal, a monumentális kórusok, a blastbeatek, és a melodikus dallamok tökéletesen illeszkednek egymásba. Erősen év dala gyanús alkotás, mely azonnal igen magasra emeli a lécet. A Land of Snow and Sorrow egy melodikusabb, lassabb tétel, a refrén alapján ebből könnyedén lehetett volna írni egy rövid, slágeres tételt, de szerencse, hogy nem így történt. Epikussá bontva működik a dolog igazán. Az persze zavaró, hogy rögtön a második dal egy kevésbé marcona szerzemény, de mivel mindössze három tételről van szó, ezt egyrészt el kell nézni, másrészt az albumot a dalonkénti hallgatás helyett érdemesebb talán egyben emésztgetni, hisz hangulatában, és érzelemvilágában borzasztó egységes és koherens az összkép.
„Darkness and frost are starting to reach the heart of this land with a cold disease.” A címadónak már az első sorai azonnal összefoglalják azt, hogy miről is szól eme album, és a muzsika. Ez sem egy gyors tétel, ám a kétségbeesés melódiái és a harag kegyetlensége gyönyörűen olvadnak eggyé egy melodikus, érzelemdús, végtelenül epikus, és hangszerelését tekintve finoman kidolgozott mesterműben. Gyakorlatilag ezek az apró részletek azok, amelyek különlegessé teszik a ’Time’-ot. Persze lehet Jarit azzal vádolni, hogy nem képes 7-8 frankó kis death slágert összerittyenteni, de szerintem hősünk jól döntött, hogy inkább a hangszerelésre, a szimfonikus betétekre, és a dalok epikusságára koncentrált amellett, hogy rengeteg érzelemmel is megtöltötte nótáit. Kapaszkodó gyanánt pedig remek melódiákból jócskán akad itt.
Legutóbbi hozzászólások