Kontinuum: Earth Blood Magic
írta P.A. | 2012.10.16.
Megjelenés: 2012
Kiadó: Candlelight Records
Weblap: http://www.facebook.com/kontinuumice
Stílus: Dark, Ambient Metal/ Post Metal
Származás: Izland
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Lassan megszokhatjuk, hogy az Izlandról érkező zenekarok többsége valami különös, egyedi, minőségi produkcióval rukkol elő. Szinte minden hónapra jut valami érdekesség, ami ebből az apró országból származik, ráadásul az ott tevékenykedő zenekarok sokszor segítik egymást különböző fórumokon, így jutott el hozzám a Kontinuum muzsikája is. Néhány hete a szintén izlandi Sólstafír töltötte fel Facebook oldalára a Lightbearer című dalt, ami nekem elég is volt, hogy jobban utána járjak a Kontinuumnak.
A bandát 2010-ben Birgir Thorgeirsson és Kristjan B Heidarsson alapította, akik korábban együtt muzsikáltak a dark metalt játszó Potentiamban. Az 'Earth Blood Magic' névre keresztelt album a formáció első nagylemeze, és hogy minőségi produkcióval állunk szemben, azt jól szemlélteti, hogy a Candlelight hamar szerződést is ajánlott a zenekarnak, így e neves kiadó szárnyai alatt jelent meg a lemez.
Ami pedig a muzsikát illeti, az egy érdekes és izgalmas keveréke a post metalnak, az indie rocknak, valamint a dark metalnak. Talán a legfőbb zenei hatásként a Sólstafírt lehetne felemlegetni, ami nem is csoda, ugyanis a két zenekar tagjai nem csak pályatársak és barátok, de ugyanabban az épületben is próbálnak. A lemezt nyitó első két dal is erről tesz tanúbizonyságot, hiszen a kavargó, örvénylő gitárokkal, és pulzáló ritmussal, nagyszerű dallamokkal felvértezett Endgame, és a hosszú, méltóságteljes, bánatos és felkavaró Steinrunninn skógur is valami olyasmi mágiát, hangulatot áraszt, ami a Sólstafír egyes dolgait is jellemzi. Az egyértelmű hasonlóság ellenére, főként Birgir Thorgeirsson viszonylag változatos énekének köszönhetően mégis sikerült a szerzeményeket egyedi dallamokkal, megoldásokkal megtölteni. Thorgeirsson férfias orgánumát ugyan nem tolja előtérbe, de pompás dallamai, jó érzékkel eleresztett üvöltései, alkalmankénti hörgései nagyszerűen épülnek a dalokba. Míg az angol nyelvű Moonshine ugyancsak megmarad a post-rock talaján, addig a Strange Air elszállós dallamai már az indie-vel kacérkodnak, de a továbbiakban feltűnik itt hatásvadász riffekkre épülő zúzda (Lightbearer), pofonegyszerű punk elemekből induló, majd kiterebélyesedő remekmű (City), és egy kevés Candlemass mellékízzel megtöltött dögös, változatos dark metal stílusgyakorlat is (Lýs milda ljós). Sajnos nem minden dal hozza a magas színvonalat, így az Agnes Erna Stefánsdóttir vendégénekesnő által előadott alternatív megközelítésű, szürke, egyhangú Redtől leül a hangulat, de a zárásként érkező Í Gljúfradal pompás vonósokkal megtámogatott bánatos dallamai pazar befejezést biztosít ennek a remek korongnak.
Úgy gondolom, a fő erőssége ennek a lemeznek, hogy mindenféle technikai villogást mellőzve sikerül olyan egyedi, magával ragadó hangulatot teremtenie, amire csak nagyon kevesen képesek, pedig az 'Earth Blood Magic' dalai bátran csapongnak zenei stílusok között, ami akár a lemez kárára is válhatna, de hőseinknek sikerült erényt kovácsolni a nagy stíluskavalkádból.
Legutóbbi hozzászólások