50 éve "csibészkednek": 'Omega 50' jubileumi koncert - Papp László Budapest Sportaréna, 2012.10.06.

Engedtessék meg nekem, hogy ne a jelennel kezdjem írásom. Kicsit szeretnék visszamenni oda, ahol először találkoztam az Omegával. Történt, hogy 1994-ben kiadtak egy híres, Népstadionban rögzített koncertet (úgynevezett Vizes- és Szárazblokk) kazettán, majd később CD-n. Az akkoriban alakuló és működő amatőr rockzenekaromhoz ideális anyag volt, amit meg is tanultunk. Azt hiszem, nem okozok meglepetést azzal, hogy a Petróleumlámpa, a Gyöngyhajú lány, az Addig élj és még sorolhatnám, mely számokra esett a választásunk. Még most is úgy gondolom, hogy jó választás volt, hiszen egy élő, hazai rocklegenda legnépszerűbb dalaiból válogattunk. Többek között emiatt is tett boldoggá, hogy végre láthatom az egykori zenei példaképemet, az Omegát, ráadásul egy ilyen nagyszabású rendezvényen.

Idén ünnepelte az Omega működésének 50. évfordulóját, s ez a szám önmagáért beszél. A produkciót számos vidéki városban is láthatták a rajongók, még kis országunk határain túl is. Az ünnepi nagykoncertet Kóbor János elmondása szerint eredetileg a Népstadionba tervezték, ami az építési munkálatok miatt azonban nem valósult meg. (Olyan verzió is szóba került, hogy a Hősök terén felállított színpadon adnak egy ingyenes koncertet, de ez az verzió sem bizonyult életképesnek.) Így került az önálló szervezésű esemény a Papp László Sportarénába. Utólag gondolom már a zenekar is úgy gondolja, hogy ez a helyszín lett a megfelelő, hiszen közel 13 ezer ember látogatott el, hogy megünnepelje a csapatot.

Kis késéssel ugyan, de a program a Danubia szimfonikus zenekar előadásával kezdődött, ahol az Omega dalai szólaltak meg klasszikus stílusban. Az előadás e részét Benkő László és Gömöry Zsolt irányította és a dobok mögött Debreczeni Ferenc is tevékenyen részt vett a produkcióban, de nem „rock” dobos módjára, hanem mint egy kisegítő ütős a szimfonikus zenekarban. A közönségnek nagyon tetszett a művek e fajta átdolgozása, néhol hangos ének is felcsendült az ismert dallamokra.

Az első önálló blokk, úgy 4-5 szám lehetett, melyek nagyon jó hangulatban, pörögve teltek. A lírai csúcs az Ezüst Eső volt, míg a „zúzás” az Addig éljjel teljesedett ki. A meglepetés ebben a részben egyértelműen az önálló dobszóló volt. Debreczeni Ferenc mesteri pontossággal ütött és jól feltüzelte a közönséget, a kivetítőknek hála még az apró trükkökbe is bepillantást nyerhetett a kíváncsiskodó közönség.

Kóbor János hangja stabil volt, de a dallamok vezetésében azért a vonósok nagyon sokat segítettek neki. Rengeteget mozgott a színpadon az énekes, s ezzel igazán jó hangulatot teremtett. Alapvetően a zenével próbálták kifejezni hálájukat a közönség felé, de azért egy-egy hangos „köszönjük” kiáltás is hallatszott.

Mihály Tamás arcán látszott, hogy nagyon jól érzi magát. Az ő jóvoltából kapott vendégként szerepet Szőllősy Kata (Junkstar), akivel már szóló lemezén (’Last Minute’) is együtt zenéltek.

A koncert műsorának félidejében a gitáros csapat – Molnár György és Szekeres Tamás – kapott egy kis pihenőt, mivel a zenekar két dalt (Ha én szél lehetnék, Naplemente) akusztikusan interpretált. Az egész este folyamán a gitárosok oda-vissza dobálgatták egymásnak a labdát, ezzel is szórakoztatva a közönséget. Jó volt látni, amikor egyszerre ketten kijöttek, s a gyönyörű szólókat csodálatos hangzással és pontossággal játszották.

A műsor utolsó részében a Gammapolis és az Égi vándor című dalokkal pörgették fel a közönséget, majd a szimfonikusok nélküli Omega blokkban is csodálatos hangulatot teremtett a zenekar. Az első búcsú pillanatai nem tartottak soká, hisz a közönség lelkes éljenzése után ismét visszatértek a színpadra a zenészek. Az itt elhangzó 4 dal, az igazi Omega slágerek, a Léna, Petróleumlámpa, Gyöngyhajúlány és a Régi csibészek újra a tetőfokra emelték a hangulatot.

Összességében ismét megerősítésre lelt bennem az a gondolat, hogy a szimfonikus zenekarral bővített rockzenekar műsora, koncertje vagy akár hanglemeze is csodálatos érzéseket válthat ki az emberekből. Az Omega műsora méltó volt arra, hogy a hazai könnyűzenei élet fénypontja legyen. Köszönet az Omegának a felejthetetlen élményért és még további sok sikert kívánok az elkövetkezendő évekre!

Szöveg: karpatisz

Fotók: T T

Köszönet a Broadway Jegyirodának!

A koncerten elhangzott dalok:

1. Nyitány (szimfonikus)
2. Nyári éjek asszonya (szimfonikus)
3. Kemény játék (szimfonikus)
4. Babylon
5. Arc
6. Addig élj
7. Ezüst eső
8. Dobszoló
9. Hallgatag szív
10. Fekete pillangó (szimfonikus)
11. Nem tudom a neved (szimfonikus)
12. Életfogytig rock and roll
13. Ballada a fegyverkovács fiáról
14. Kötéltánc
15. Hajnali óceán
16. A nagy folyó
17. Éjféli koncert
18. Napot hoztam, csillagot
19. Ha én szél lehetnék (akusztikus)
20. Naplemente (akusztuikus)
21. Start (szimfonikus)
22. Gammapolis (szimfonikus)
23. Égi vándor (szimfonikus))
24. Őrültek órája
25. Mozgó világ
26. Metamorfózis II
27. A kereszt-út vége
28. Finálé (1995)

--------------------

29. Léna
30. Petróleumlámpa
31. Gyöngyhajú lány
32. Régi csibészek