"Valami nagyon jónak vagyunk a részesei": Interjú a Wisdom zenekarral (I. rész)

A Sabaton zenekar társaságában turnézik a Wisdom legénysége, és a bécsi állomáson az Eluveitie koncert alatt beszélgettünk a tagokkal. Mindenkinek volt kint a bulin családtagja, hozzátartozója, így folyamatosan cserélődött az interjúalany, annak függvényében, hogy éppen ki ért rá két családi program közt. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen belülről egy ilyen nagyszabású turné, miként élik mindennapjaikat a srácok, és hogyan fogadja őket a külföldi közönség. Lássuk, mi történik Európa jelenleg egyik legerősebb turnéjának hétköznapjain!

Hard Rock Magazin: Milyen a turné?

Molnár Máté: Mint egy álom! Nem véletlenül küzd ezért minden zenekar, és akinek megadatik, az nem akar kikerülni belőle. Hogy ez velünk megtörténhetett, az egy csodálatos dolog. Fontos, hogy ezt az egészet tudjuk kezelni, mert ha az ember elszáll, és úgy érzi, hogy minden az övé, akkor gond van! És ezt nehéz nem elhinni, amikor ilyen helyzetben vagyunk, hogy itt tudunk beszélgetni egy hatalmas öltözőben, svédasztalos vacsora mellett egy ezer valahányszáz fős, fantasztikus koncert után. Ehhez kell talán az, hogy legyen egy tízéves múltunk és tudjuk, hogy honnan indultunk. Így tudjuk értékelni és a helyén kezelni ezeket a dolgokat.

Ágota Balázs (Balu): Azért néha fárasztó is a turné. Úton vagyunk már 3-4 hete és nagyon sok a munka, ami ráadásul még monoton is. Megérkezel, kipakolsz, és csak néha van esélyed, hogy a városban körbenézzél, mindig csak egy koncerttermet látsz. Mivel mi vagyunk a „kicsik”, így nekünk kell alkalmazkodni a többi zenekarhoz, és ugyan van egy kevés szabadidő a kipakolás, a beállás és a koncert közt, de max. egy-egy óra, az pedig nem elég arra, hogy kipihend magad, vagy benézz a városba. Kivéve persze a szabadnapokat. De mindent egybevetve, nagyon pozitívan csalódtam a turnéban, hihetetlenül jó érzés, hogy itt vagyunk, és hogy ezt megélhetjük.

Ágota Csabi: Ezért kell a koncertek után jó sokáig fent maradni, majd az utazást átaludva már az új helyszínen ébredni, akkor már lehet bemenni kajálni és mozogni, így áthidalhatjuk az unalmas délelőttöket a buszban. (nevet)

HRM: Térjünk vissza az elejére. Mikor és hol kellett jelentkeznetek?

Máté: Hannoverben a kezdésre. (nevet)

HRM: Elég volt kimennetek a koncert napjára?

Máté: Igen, dél körülre kellett odamennünk, de mi a biztonság kedvéért már az előző nap kiértünk a városba. A turnébuszunk picit késett, de gondolom ez egy átlagos turnékezdésnek számít, amikor nehezen indul be minden. (nevet) A merch cuccunk is késett, csak pár nappal később kaptuk meg, de ettől függetlenül az egyik legjobb buli volt a hannoveri.

HRM: Van a turné elején csapatgyűlés, bemutatkozás, vagy ez majd kialakul magától?

Máté: Semmi ilyesmi, felszállunk a buszra és egy-két nap alatt kialakulnak a kapcsolatok. Mi, mint „newcomers”, mindenben benne voltunk, így hamar kialakítottuk a kapcsolatokat. A két főbanda már rutinosabb volt, nem vetették bele magukat ekkora hévvel a szórakozásba, de azért persze ők sem rohantak azonnal lefeküdni a koncertek után. Mi az Eluveitie buszán kaptunk helyet, és ott a zenekarral és a személyzettel pár nap alatt jóban lettünk. A Sabatonnal ez az idő kb. egy hét volt. Mint Te is látod, egy légtérben étkezünk, egy helyen öltözünk, de mégiscsak egy olyan zenekarról van szó, akiknek a buliját nemrég még ugrálva tomboltam végig. Ezért az elején egy picit félve megy oda az ember, de mikor már megismeri őket, sőt ők jönnek oda, akkor kialakul egy bizalmasabb kapcsolat. Nagyjából olyan, mint az otthoni zenekarokkal, csak angolul kell beszélgetni. (nevet)

HRM: Mennyire részletesen szabták meg a turné előtt, hogy mit tehettek és mit nem? Gondolok itt a felszerelésetekre, merchre, stb.

Máté: A merch meg volt szabva, a felszerelést illetően egyeztetnünk kellett az Eluveitie-jal, egy-két hónappal a turné kezdete előtt. Azt tudni kell, hogy a merch egy ilyen turnén sokszor a legnagyobb bevétel. Nem olyan kis tétel, mint otthon, itt van, hogy a zenekar a merch-csel többet keres, mint magával a koncertezéssel. Persze csak az ilyen nagy zenekaroknál, mint pl. a Sabaton.

HRM: Láttam, hogy az osztrák pajzsos póló szinte egyből elfogyott.

Máté: Igen, ezt nagyon jól csinálják, ahol vagyunk, olyan mintás pajzs díszeleg a póló elején, és a koncert helyszíne és időpontja is látható a hátulján.

HRM: Ez a profizmus?

Máté: Ez! Szeretnék is majd beszélni Parral, hátha el tudok csípni 1-2 jó tanácsot, hiszen ők tizeniksz év alatt, saját erőből jutottak el idáig. Mert az ugye egyértelműen látszik, hogy a Sabatonnál nagyon jól működnek a dolgok, kitől mástól kérdezzek, ha nem tőlük.

HRM: Csak a zenekar tagjai indultak neki ennek a hosszú turnénak, vagy vihettetek magatokkal valakit segítőnek?

Máté: Nincs személyzetünk, az nagyon sokba kerülne. Amíg nem hozunk pénzt a kiadónak és a koncertszervező irodának, addig nem fognak nekünk személyzetet fizetni. Nekünk ez jelen pillanatban semmibe sem kerül, de hogy saját embereink jöjjenek, az nagyon sokba kerülne. A közönség nem miattunk jön a koncertekre, és az, hogy itt Bécsbe miattunk eljött mondjuk 10-20 ember, baromi jó, de a többi állomáson ez max. 1-2 ember, és még lehet, hogy ezzel is túloztam. Nekünk, a kiadónak és a koncertszervező irodának az a célja ezzel a turnéval, hogy megismerjenek minket, tetsszen az, amit csinálunk, és hogy megvegyék a lemezt, vagy ha mást nem, szerezzék be valahogy, de a lényeg, hogy meghallgassák. És mikor a következő turnéra jövünk, akkor tudják, hogy kik vagyunk és miattunk is jöjjenek. Persze nem főbandaként jövünk a következő turnéra sem, de addigra már lesz egy kis mag, aki a mi pólónkban jön, és terjeszti az igét. Ha akkor is meggyőzőek leszünk, akkor később bármi lehet. Így épül fel az egész, a Sabaton is így csinálta.

HRM: A kérdéseitekkel, problémáitokkal kihez tudtok fordulni, ha egyedül vagytok?

Máté: Vagyunk olyan jó kapcsolatban az Eluveitie ügyintézőjével, hogy neki szólunk, vagy közvetlenül a Sabaton turnémenedzserének. Ha nem az adott napi koncerttel kapcsolatos dolog van, akkor otthon az ügynökünkkel, Kristóffal szoktunk egyeztetni. De igazából nem nagyon van szükség ilyesmire, mert annyira jól szervezett ez a turné.

HRM: A Rock The Nation-ös turnékon általában szokott lenni magyar személyzet. Most van?

Máté: Most nincs. Amikor erre az egész turnéra készültünk, fogalmunk sem volt, hogy működik. Nem volt kitől megkérdezzük, nem volt előttünk magyar zenekar ilyen helyzetben, nem tudtuk mi fog történni, és abban bíztunk marhára, hogy majd lesznek itt magyarok, például a merch-ös vagy valaki technikai személyzetből, akiktől meg tudjuk kérdezni, hogy mégis miként működik minden és az első napokon kiokítana minket a dolgok menetéről. De senki. Rajtunk kívül angol, lengyel, svájci, ír, német és amerikai van, de magyar nincs. De pár nap alatt belerázódtunk, hogy mit kell csinálni. Igaz, nem volt nehéz, mert Magyarországhoz képest annyira luxus körülmények vannak itt, hogy egy magyar zenekar nagyon hamar meg tudja szokni. (nevet) Lehet, hogy ez egy német zenekarnak nem akkora élmény, de amit kapunk, ahogy foglalkoznak velünk, ahogy ellátnak, egy magyar zenekarnak az… az elképzelhetetlen! És ugye tök ismeretlen bandaként kapjuk mindezt.

HRM: A svájciakkal utaztok egy buszon. Milyenek a srácok és hölgyek?

Máté: Az Eluveitie nem egy nagy bulis zenekar, de számtalan alkalommal megesett, hogy a koncert után beszélgettünk velük, vagy bekapcsolódtak egy sörözésbe. Sőt, a legutóbbi állomáson, Lindauban óriási buli volt, és ott páran közülük elég keményen részt vettek benne. (nevet) Nagyon jó arcok, nem olyanok, hogy hajnalig ott iszik mindegyik, de korrektek. Számtalan turnén részt vettek már, igen ismert zenekar. Most egy teljesen más közönség előtt is meg akarják mutatni magukat, azért vannak itt. Az énekes, aki a színpadon agresszív palinak tűnhet, egy kedves, aranyos ember, mindig mosolyog, és Ő az, akit mindig megtalálhatsz a turnébusz bárjában. (nevet) A busz kétemeletes, a felső szinteken vannak az ágyak, az alsó részen van a csapatépítő rész. Azt neveztük mi el „bárnak”, és Ő mindig ott van, általában dolgozik. Ha bármikor odaülsz, vele mindig lehet beszélgetni akár hajnalig is. Nagyon kellemes csalódás, bár igazából nem is tudom, hogy mit vártam a turné előtt.

HRM: Hogy telik a napotok egy koncert helyszínén?

Máté: Változó, általában először kipakolunk a buszból – természetesen a Sabatonnak mindig elsőbbsége van, a technikusaik felépítik a színpadot. Ekkor már van valami ebéd is ott a helyszínen, hideg és meleg kaja közül választhatunk svédasztal jelleggel, és ez eltart kb. ötig. Addig megtörténik a Sabaton beállás, aztán jön az Elu, és végül mi. Utána kb. hattól van a vacsora. Csoda, hogy nem hízunk el amúgy, kajában nem nagyon szenvedünk hiányt, komolyan oda kell figyelnünk. (nevet) Persze itt is elsőbbsége van a Sabatonnak, de elég jóban vagyunk már velük, így gyakran együtt étkezünk. Általában hétkor van kapunyitás, és nyolctól kezdünk mi. A 35 perces műsorunk eddig nagyon jól szuperál, ráadásul már a mi koncertjeink alatt is közel annyian vannak, mint a Sabaton bulijai alatt. Ugyanazok az emberek ott ugrálnak, és jól érzik magukat. Ez hihetetlen! Valószínűleg azért van ez, mert a legtöbb koncert teltházas, így mindenki megpróbál már korán odaérni, hogy ne az utcáról kelljen néznie a koncertet. Volt olyan koncert is, ahol a Sabaton nem lépett fel és meg voltunk ijedve, hogy az Eluveitie közönsége majd mit szól hozzánk, de meglepő módon nagyon jól fogadta a zenénket a közönség. Egész más a magyar közönség, mint a külföldi. Pontosabban a nyugat-európai közönségről tudok még csak véleményt nyilvánítani. Nagyon befogadóak; ha metal, akkor metal. Jó nekik a Wisdom, jó nekik az Eluveitie, jó nekik a Sabaton. Megnézik az összes zenekart, nem mennek ki sörözni inkább,és nem csak a főzenekarra jönnek be, mint ahogy ez otthon jellemző.

HRM: Milyen volt az első buli?

Máté: Az egyik legjobb volt!

HRM: Azért mert az volt az első?

Máté: Nem, jó helyen kezdtünk. Bár szinte bárhol kezdhettünk volna, annyira jó mindenhol a fogadtatásunk, és annyira sok ember van. A hannoveri buli egy 1500 fős helyen volt, és teltház előtt léptünk fel. Volt pár probléma, ahogy az elején említettem, de ahogy a közönség vette a lapot, minden gond elszállt, és éreztük, hogy innentől kezdve minden nagyon jó lesz. És így is lett. Az első koncert rátette az „i”-re a pontot. Amikor megkaptuk ezt a lehetőséget, akkor be voltunk szarva, hogy hogyan fogad majd minket a közönség, de a hannoveri buli után már tudtuk, hogy itt nem lesz gond.

HRM: Miért vettetek be egy Maiden feldolgozást a programba, valami régebbi sláger helyett? És miért pont „a” Maident a sok feldolgozásotok közül?

Máté: A kiadótól kérdeztük, hogy érdemes-e, és a válasz az volt, hogy igen. Egy előbandának sosem árt, ha eljátszik valami kultikus feldolgozást, mert vannak bizonyos emberek, akik arról jegyzik meg, hogy „igen, az a zenekar játszotta azt a Maiden feldolgozást”. A kérdésed második részére pedig az a válaszom, hogy azért ezt a dalt játsszuk, mert olyan zenekart szerettünk volna megidézni, amelyik mindenkinek nagy kedvence. Így adott volt a Maiden mint közös találkozási pont, és olyan számot kerestünk, amit mindenki szeret, viszont nem egy unalomig játszott dal. Így esett a választás a Wasted Years-re, ami egy kicsit muzikálisabb Maiden-tétel, és bíztunk benne, hogy működni is fog. Hellyel-közzel bejött, volt, amikor szerencsésebb lett volna talán egy saját dal, de volt, ahol viszont tökéletesen felpörgette az embereket. Egyelőre gyűrjük még az angol turnéig, aztán ott lecseréljük majd egy saját dalra. Azért a Maiden hazájában mégsem akarunk Maident játszani. (nevet)

HRM: Balu, a lábad hogy van, mennyire bírja a terhelést a tavaszi sérülésed óta?

Balu: Bírja a terhelést, igazából fokozatosan kéne terhelni, a szünnapokon próbálok edzeni és gyógytornázni. Elég jól fejlődik az izom, de kicsit még gyengébb a bal lábam, a koncerteken nem hallatszik, de én érzem, hogy egy picit gyengébb. A teljes felépülésig van még kb. két hónap, ezt mondták az orvosok.

HRM: Gondoltad, hogy zenészi karriered mérföldkövét a Tesóddal fogod nap mint nap megosztani?

Balu: Fiatal korunkban együtt játszottunk egy zenekarban, akkor úgy gondoltuk, hogy közösen megváltjuk majd a világot. Szerencsére most úgy alakult, hogy együtt, valami nagyon jónak tudunk a részesei lenni.

HRM: Mit szólt édesapátok, hogy a családi vállalkozás kétharmada hónapokra elment turnézni?

Balu: Örült is meg nem is, mert nagyon sok segítséget elvesztett így. Jön a Hangfoglalás kiállítás, ahol nekünk is nagyon sok teendőnk lett volna, másrészről viszont azért örült neki, mert az üzleti életben a legfontosabb dolog a kapcsolatépítés, és pont olyan szakmában dolgozunk, ami idevág (Silverblade erősítők). Így tudunk ismerkedni, kapcsolatokat építeni, és mivel szinte mindenhol van valamilyen net, tudunk a munkával is foglalkozni. [Mindezt a srácok természetesen Silverblade pólóban nyilatkozzák, mert figyelnek a részletekre is – Savafan]

HRM: Csabi, amikor kisegítőként beléptél a zenekarba, akkor már tudtad, hogy a turnéra is Te mész, vagy erről akkor még nem volt szó?

Csabi: Először csak pár koncertről volt szó, de aztán megemlítették, hogy esetleg a turnét is be kellene vállalnom. Ahogy közeledett a turné, úgy vált biztosabbá, hogy velük jövök, mert az idő is kevés volt, és kellett valaki, aki kisegíti őket.

Balu: Az első megkérdezés két héttel a Hevesvezekényi buli előtt történt, így gyorsan kellett döntenie. (nevet)

HRM: A zenekar próbaterme az irodátokban van. Így adta magát, hogy Te segítsd ki a zenekart, úgyis képben voltál, mivel rendszeresen láttad őket próba közben vagy kellett egy picit győzködni?

Csabi: Győzködni nem kellett, ami fontos volt itt, az a határidő. Rövid idő alatt kellett találni valakit, aki ha kell, hosszabb távon is be tudja tölteni a megüresedett posztot. Ők is, én is tudjuk, hogy máshogy képzeljük el a jövőt, de meg kellett tenni ezt a lépést. Nekem nagyon jó tapasztalatszerzés a turné, nekik pedig jó, hogy nem egy gitárral kell bemutatkozniuk Nyugat-Európa előtt.

Balu: Gyakorlatilag más lehetőségünk nem is volt az idő rövidsége miatt.

HRM: Akkor nagy szerencse, hogy „kéznél” volt a Csabi?

Balu: Igen, mert nem biztos, hogy akinek rendes munkája van, az el tud jönni másfél hónapra a munkahelyéről. Ráadásul akkor elég gyorsan kellett megtanulni 16-18 számot az otthoni koncertekre még. Nagyon necces volt. (nevet)

HRM: Sok hozzászólásban olvastam, hogy a rajongók örülnének, ha megtartana a zenekar, de az előző mondataidból az derül ki, hogy erre nincs esély. Jól látom?

Csabi: Sokat beszélgettünk ezekről a dolgokról, de mindkét fél részéről az a megegyezés született, hogy én csak kisegítem a zenekart a turné folyamán, mert máshogy képzeljük el a jövőbeni dolgokat.

Balu: Természetesen nem érezzük, hogy egy kisegítőként van velünk, hanem úgy működik a dolog, mintha ő is rendes tag lenne. Nekünk nem tűnik fel a különbség, az a vicces benne.

Csabi: Nagyon régóta ismerem a zenekart, Zsolttal is jó viszonyban voltam, így könnyű volt a beilleszkedés.

HRM: Játszol más zenekarban?

Csabi: Nagyon régóta zenélek, több zenekarban is játszottam, de aztán ezek mindegyike behalt. Persze én attól még gitároztam tovább. A távolabbi tervem egy gitár-ének poszt, de konkrét zenekar még nincsen.

Balu: De nagyon sok száma van, én meghallgattam és van benne fantázia. (nevet)

Készítette: Savafan

Az interjú 2. része itt olvasható.