Árstíðir: Vápna líŚkjar eldr
írta P.A. | 2012.09.27.
Megjelenés: 2012
Kiadó: Ván Records
Weblap: http://www.arstidirlifsins.net/
Stílus: Folk / black metal
Származás: Izland
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Az Árstíðir lífsins (magyarul az "élet évszakai") zenekart 2008-ban Stefán alapította, azzal a szándékkal, hogy az északi irodalmat, mondavilágot, valamint folk muzsikát összeolvassza ugyancsak nordikus black metallal. Persze ebben semmi újdonság nincs, hiszen már a '90-es évek eleje óta virágzik a folk metal színtér, sőt talán már el is virágzott. Ma már egy-egy új folk metal banda felbukkanása nemigen kelt nagy feltűnést, és a műfaj nagyjaitól is leginkább minőségi produkciókat, mintsem zenei reformokat várunk. Ennek ellenére érdemes odafigyelni erre az izlandi formációra, hiszen igen csak kifinomult érzékkel, nagyon magas színvonalon vegyítik az északi black metalt Izland mondavilágával, folk muzsikájával.
'Vápna lækjar eldr' a második lemeze a zenekarnak, ami egyenes folytatása a 2010-ben napvilágot látott 'Jötunheima dolgferð' című első albumuknak, amin a 10. századi Izlandra kalauzolják el hallgatóságukat. Az első lemezen megkezdett történet, ami a 'Vápna lækjar eldr'-en folytatódik, egy a Westfjords-on (Izland észak-nyugati felén elterülő félsziget) letelepedett család életét mutatja be történelmi hitelességgel, valódi izlandi történetek (Egilis saga, Njáls saga) alapján. Megelevenedik előttünk a 10. századi Izland, brutális teleivel, szépséges nyaraival, családok közti – gyakran generációkon át zajló – viszályaival, vérontásaival, reális képet adva a korabeli földművesek életéről, mindezt természetesen izlandi nyelven előadva.
Mivel a történet hosszú és rétegzett, ennek megfelelően a zene sem éppen könnyű. A gyakran igen hosszú szerzemények mentesek minden közhelyes megoldástól, zenei klisétől. Talán párhuzamként a finn Moonsorrow-t lehetne megemlíteni, de olyan zenekarok hatása is érződik, mint az Enslaved, a Bathory, vagy a Negura Bunget. Tehát az alap egy elég erőteljes, brutális, de igényes black metal, melyet aztán a vaskos, igen fogós kórusokkal, szomorkás izlandi folk témákkal operáló vonósokkal, akusztikus gitárral, kürttel színesítenek. A zenekar majd minden tagja kiveszi a részét a vokál témákból, mégis leginkább a hörgés, vagy a fojtott üvöltés dominál, de hallható női ének, valamint sok szerepet kap a narrátor is a dalokban. A 'Jötunheima dolgferð'-hez képest a zene nem sokat változott, inkább a hangzást szedték rendbe, ezúttal minden kifogástalanul szól. Külön érdemes pár szót szólni a borítóról is, hiszen akár csak az elődjét, így ezt a lemezt is különleges köntösben kínálják az arra kíváncsiaknak. A kemény kartonba nyomott frontborító alatt egy 44 oldalas nagyméretű könyv lapul, mely magába foglalja egy korabeli kézirat másolatát, a történetet (vagyis a dalszövegeket) izlandi, valamint angol nyelven, az ehhez kapcsolódó fafaragások képeit, továbbá a Marsél énekes által készített remek rajzokat is. Tehát aki hajlandó a nem éppen olcsó hanghordozót megvenni, az nem csak egy nagyszerű történetet megzenésítő, borús, helyenként kegyetlen, néhol kifejezetten szép, vagy éppen gyászos, fájdalmas, remekbe szabott folk metal lemezzel gazdagodik, hanem egy olyan kiadvánnyal, amely bármilyen igényes zenei kollekció ékköve lehet.
Legutóbbi hozzászólások