Tourniquet: Antiseptic Bloodbath

írta Tomka | 2012.09.14.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Pathogenic Records

Weblap: http://www.tourniquet.net

Stílus: Progresszí­v thrash/power metal

Származás: USA

 

Zenészek
Ted Kirkpatrick - dob, basszusgitár (8. szám) Aaron Guerra - gitár, basszusgitár, vokál Luke Easter - ének Vendégek: Pat Travers - gitár (Antiseptic Bloodbath) Marty Friedman - gitár (The Maiden Who Slept in the Glass Coffin) Bruce Franklin - gitár (Chart of the Elements (Lincchostbllis)) Karl Sanders - gitár (Chamunda Temple Stampede) Santiago Dobles - gitár (86 Bullets, Lost Language of the Andamans) Adrian Zitoun - cselló (The Maiden, Lost Language, Fed by Ravens) Denis Najoom - trombita (Antiseptic Bloodbath, The Maiden, Lost Language) Dave Bullock - hegedű (The Maiden, Lost Language, Fed by Ravens) Neil Kernon - nagyzenekari hangszerelés (Duplicitous Endeavor)
Dalcímek
1. Chart of the Elements (Lincchostbllis) 2. Antiseptic Bloodbath 3. The Maiden Who Slept in the Glass Coffin 4. Chamunda Temple Stampede 5. Flowering Cadaver 6. 86 Bullets 7. Duplicitous Endeavor 8. Lost Language of the Andamans 9. Carried Away On Uncertain Wings 10. Fed By Ravens, Eaten By Vultures
Értékelés

Hiába sír mindenki eredetiségért, az originál metal zene mégsem fogy jól a piacon. A Tourniquet zenéjének mindegyik arca sajátos profillal rendelkezik – a hangzás, a dalszerkezetek, az ének, vagy a dobjáték –, de metal berkeken belül is alig ismerik őket. Pedig Ted Kirkpatrick zenekara közérthetően művészkedik, csak éppen kilóg mindenféle skatulyából. Már akkor is kilógott, amikor többé-kevésbé progresszív thrash metalt toltak 1990-ben, a ’Stop the Bleeding’ c. alapművükön – hiszen ki hallott még olyan US power metalos szólókat, és égbekiáltó sikolyokat egy áramvonalas thrash lemezen? De Gary Lenaire – vagy ami azt illeti, Aaron Guerra – gitárjátékában is mindig ott volt a klasszikus íz, a neoklasszikus iskola szólómintája, még ha kettő emelkedett shredding között éppenséggel black metalba hajlított, mázsásra tördelt thrash-riffekkel dobálóztak is. Hogy a Tourniquet jó évtizeddel korábban is profibban tolta a műfajkeverő trendeket, mint maiak nagyja, az nem meglepő (hiszen minden vonulatnak vannak előfutárai), de a zenekar egyedisége nem csak a stílusok biztos kezű manipulálásában rejlik.

Ott van mindenekelőtt Kirkpatrick legendás dobolásában, amiben szokatlan poliritmika, fifikás díszítések és bivaly duplázások is megtalálhatók. Kirkpatrick ars poeticája szerint nem csak ritmus-, hanem egyenrangú hangszerként használja a dobot. Szintén az ütős hozta be a Tourniquet zenéjébe a klasszikus zenei hatásokat – ’In the Shadow of the Masters’ c. 2011-es szólólemezén pl. különböző klasszikusok [Bach, Mozart, stb.] mellé játszott fel „dobkíséretet” –, amelyek dallamívek vagy konkrét zenei utalások formájában rendre visszaköszönnek a gitártémákban. Ráadásul az alapvetően roppant technikás, tempó- és témaváltások miriádjaival sűrített gitárjáték olyan sajátos, egyszerre harapós és dallamos hangszínen szólal meg, hogy azt tanítani kellene – pedig a Tourniquet sosem tapsolhatott el milliókat egy lemezfelvételre.

Miután a zenekar klasszikus felállása a ’Pathogenic Ocular Dissonance’-szel csúcsra járatta a technikás-progresszív thrash metalt és az élet nagy kérdéseit orvosi metaforákban megfogalmazó dalszövegeket, és a heavy metalosabb ’Vanishing Lessons’-zel és főként a ’Crawl to China’-val kikísérletezte magát, 2000-ben tértek vissza a jól bevált formulákhoz (’Microscopic View of a Telescopic Realm’). Ha úgy tetszik, az idei ’Antiseptic Bloodbath’ a ’Microscopic’ kistestvére – annyiban, hogy a korai receptet egy epikusabb formában valósítja meg, és nem okoz neki gondot, ha echte power metalba hajlik a mókázás. Magasztos doom metal, nagyzenekari kísérlet, remegő cselló- és trombitaszólamok ugyanúgy az ’Antiseptic Bloodbath’ zeneiségének részét képezik, mint a mostanság nem éppen gyenge thrash vagy power metal színteret lealázó gitártémák.

Igen, az ’Antiseptic Bloodbath’ annyira jó, annyira kreatív és változatos, hogy megunni nem, csak élve boncolni lehet, a fekete fémjelzésű riffekre himnikus refrént pakoló címadótól a direkte bunkó 86 Bullets-en keresztül a mindenféle giccstől mentes epikát megéneklő The Maiden Who Slept in the Glass Coffinig. Utóbbi talán az egész életmű legdallamosabb bejegyzése, lassan őrlő, fenséges riffekkel és melódiákkal, míg a rákövetkező Chamunda Temple Stampede egyszerre modernen betámadó, majd mocskosan cool rekedt énektémákkal operál. Hogy a Tourniquet zenéje – sok metal albummal ellentétben – nem hajlik giccsbe, arról a dalszövegek üde iróniája mellett Luke Easter tökéletlen hangszíne is tehet. Szokni kell, ez tény, hiszen a harsány, érces kiabálástól a poweres magasakig terjed produkciója, és közben mindig akad egyfajta furcsa mellékíze ennek az orgánumnak. Igaz, a dalszövegek az orvosi metaforák helyett direkt vallásos és állatvédelmis üzenetekkel vannak tűzdelve, de az iróniának még így is helye van Kirkpatrick eszközkészletében (lásd a Chart of the Elements-et).

Amellett, hogy az ’Antiseptic Bloodbath’ talán a legdallamosabb Tourniquet-lemez, más különlegessége is akad. Az izmos, sűrű riffelés most sem kizárólag Aaron Guerra érdeme: a vendéggitárosok névsora már önmagában elegendő indok lenne a lemezvásárlásra. Hogy azt mondja: megzúzza a Chamunda Temple Stampedet Karl Sanders a Nile-ból, Marty Friedman kápráztat a The Maiden Who Slept in the Glass Coffinban, a nyitódalban pedig a Trouble-os Bruce Franklin villant egyet, de Pat Travers is felbukkan a címadóban. A vendégszereplők azonban tökéletesen simulnak bele a Tourniquet zenei univerzumába, miközben hozzáadják az egyéniségüket a dalokhoz. A Tourniquet zenéje továbbra is lenyűgözően kreatív, eredeti és élvezetes – a technika sosem hajlik öncélúságba, mindig könnyedén követhető a produkció. Ezt díjazza is a közönség: az egész lemezt a Kickstarter oldalon adományozott pénzmagból vették fel és hozták össze, így Kirkpatrickék nem csak a zenei trendeknek kínálnak élvezetes alternatívát, de a lemezkészítés finanszírozásának is. Persze, ehhez olyan zene kell, amiért érdemes fizetni…

Pontszám: 9.5

Legutóbbi hozzászólások

  • Herr Wolf on U.D.O. – Andrey Smirnov távozik a zenekarból: “Szia Gábor! Én azért írtam szinte biztosra Matthias érkezését, mert egy nagyon jó Barátom Németországban dolgozik. Minden héten beszélünk és…
  • Csiki Gábor (CsiGabiGa) on U.D.O. – Andrey Smirnov távozik a zenekarból: “Dieth egyelőre csak tipp a részünkről, megerősítés tudtommal még nem volt, de november 15-ig minden bizonnyal kiderül.Sőt, már valamivel hamarabb…
  • Herr Wolf on U.D.O. – Andrey Smirnov távozik a zenekarból: “Kár érte! Remek gitáros! Köszönjük! De a helyére érkező Matthias Dieth pazar játékos. Tehát a minőségben nem lesz változás! Meg…
  • Herr Wolf on Újra öttagú az Accept: “Hát, hogy őszinte legyek, ez a hír nem …aszott szét! Úgy is mondhatnám, hogy ….és akkor mi van?
  • steelheart66 on A Twisted Sister visszatér 2026-ban!: “Az év híre. A 2004-es Pecsa koncert éltem koncertje volt. Álmomban nem gondoltam, hogy látom még őket élőben. Dee Snider…
  • Herr Wolf on A Twisted Sister visszatér 2026-ban!: “Húúúúúú!!! Ez REMEK hír!!! Nagyon remélem, hogy valaki majd elhozza Magyarországra is a bandát!!! Ha mégse, akkor megyek külföldre!!! Bécs…
  • Herr Wolf on Bryan Adams állja az ütéseket: “Bocsánat, de elsőre ezt gondoltam, hogy “Ki ez a Mókus?”. Az idő kegyetlen. Megváltozunk!!! A dal egyébként JÓ!!!
  • Herr Wolf on Helloween – Az a kicsi, amivel már épp túl sok: “Látva a videót és hallgatva a dalt, nálam totál libabőr jött elő!!! Brilliáns dal!!! Amúgy az album is nagyon-nagyon jó!!!…