Threshold: March of Progress

írta nagybandi | 2012.09.04.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Nuclear Blast Records

Weblap: http://www.thresh.net/

Stílus: Progresszí­v rock

Származás: Egyesült Királyság

Dalcímek

Értékelés

Végre! Itt van, mire vártunk öt hosszú évet, eljött, kezünkben tarthatjuk a művet, ismét hallgathatjuk a remek brit bandát, a hihetetlen tehetséggel megáldott Karl Groomot és társait, akik oly sok gyönyörű percet szereztek az elmúlt években minden progresszív rock és metal rajongónak szerte a világon. Itt vannak újra, kicsit másképp, kicsit megújulva, de megmaradva a régi jól bevált receptnél, semmi túlfűszerezés, semmi kísérletezés egyéb adalékokkal.

Hogy ez jó vagy sem, mindenki saját maga eldöntheti, de személy szerint nekem tetszik, sőt egyre mélyebben, egyre szerethetőbben mászik bele a zene a hallójárataimba, ahogy újra és újra végighallgatom a bő egy órát. Nem, valóban nem újítottak be a srácok, nem érezhető szinte semmi ún. nagy előrelépés fél évtized elteltével a ’Dead Reckoning’ óta, de a színvonal nem romlott, kevésbé sem csökkent. Lássuk be, AZ akkor egy remekmű volt, egy mérföldkő mind a zenekar, mind pedig a progresszív metal történetében, melyet nehéz is lenne túlszárnyalni, de felmerülhet a kérdés, egyáltalán kell-e minden esetben ezt a nézőpontot alkalmaznunk. El kell várnunk egy zenekartól, hogy minden egyes soron következő lemezével egy fokkal feljebb lépjen azon a képzeletbeli létrán? Bizonyos szint felett ugye már nem. Ez fogalmazódott meg bennem, mikor elsőre meghallgatván a lemezt kikristályosodott számomra, hogy a már korábban közzétett Ashes című szerzemény mintegy hídat képez a 2007-es, valamint az idei anyag között, és nem okozott gondot az érzés, miszerint talán az öt évvel ezelőtti album kistestvére (de nem ikertestvére) forog a lejátszómban.

A lemezt telis-tele pakolták bonyolult, sokszor dühös riffekkel, szép akusztikus betétekkel, hol agresszívebb, hol fülbemászó dallamokkal játszadozó énektémákkal és természetesen kitűnő, unalmasnak és öncélúnak egyáltalán nem nevezhető dallamgazdag billentyű-, ill. gitárszólókkal. Mindezek mellett a zenei stílusok keveredése és aránya zseniális, tökéletesen gyúrták össze a thrash metalt a ’70-es évek progrock nagyágyúinak (pl. Genesis, Pink Floyd) zenei világával, létrehozva azt a hangulatot, amit talán csak a Threshold tud ennyire őszintén átadni a hallgatónak.

A hangszeresek közül nem tudnék kiemelni senkit, kivétel nélkül mindegyikőjük játéka figyelemre méltó, ízes, ötletgazdag, azonban nagyszerű munkájuk mellett álljunk meg egy pillanatra Damian Wilson énekes teljesítményénél is. Mint tudjuk, közvetlenül a ’Dead Reckoning’ megjelenése után Andrew "Mac" McDermott (RIP) elhagyta a zenekart, ami miatt a soron következő turné mondhatni nehézségekbe ütközött, de Karl Groom megoldotta a feladatot. Mivel nem volt más ötlete, immáron másodszor is visszahívta Wilsont, aki ugye az első, valamint a harmadik lemezen énekelte fel a dalokat. A ’Dead Reckoning’ turnéján tehát egy évtizeddel később ismét Damian állt a mikrofon mögött, de a beugrás végül maradást eredményezett, ezáltal a ’March of Progress’-en 15 év elteltével már őt üdvözölhetjük, mint a Threshold régi-új énekesét. Ahogy pedig egyre inkább odafigyelünk rá és összevetjük mostani, valamint korábbi produktivitását, észrevehető, hogy Damian Wilson azon énekesek egyike, akinek hangja az évek múlásával egyre jobban csiszolódott, egyre inkább kibontakozott tehetsége, amely mára már a legjobbak közé emelte őt. Hallgassuk csak meg a Headspace idei albumát, Wilson dallamai ott is nagyon ütnek, a csillagokat leénekli az égről, ahogy ez itt sincs másképp. Összességében nagy meglepetésre ne számítsunk, de aki eddig is szerette a Threshold zenéjét, ismeri munkásságukat, hallgatja lemezeiket, garantáltan élvezni fogja ezt az anyagot is, csalódás kizárva.

Pontszám: 8.5