Texas Hippie Coalition: Peacemaker

írta Adamwarlock | 2012.08.18.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Carved Records

Weblap: http://thcoutlaw.com/

Stílus: groove metal/southern rock

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

A vegytiszta műfajok kora úgy tűnik letűnt (egyesek szerint – köztük szerintem is – sohasem létezett ilyesmi). Ma már az tud befutni, aki keveri a csokoládét a sóskával, a Shakespeare drámát a pornóval. Helyén van ez, keresni kell az új és új lehetőségeket, főleg, hogyha ígéretes eredménnyel kecsegtetnek. Lessük csak meg a Volbeat óriási sikerét, akik a country-t és old school rock ’n roll-t vegyítették a legkeményebb metállal. Jelen esetben is egy hasonló kísérletet veszünk górcső alá, de ezúttal nem Dániából, hanem Texas állam legmélyéből.

A történet egy Dension nevű kisvárosban kezdődött, ami nem rendelkezett sem túl nagy lakossággal, sem túl nagy jelentőséggel a világ zenei térképén. Az itteni muzsikusok és csapatok együtt voltak kénytelenek road trip-eken beutazni a nagyobb texasi városokat, hogy némi felvevőpiachoz jussanak. Ezen turnék alkalmával verbuválódott össze a városi rivális bandák tagjaiból a Texas Hippie Coalation, és rögtön nekiláttak felvenni első albumukat a ’Pride of Texas’-t. Kisebb-nagyobb sikereket követően Dave Prater (Dream Theater, FireHouse) producer kezei alá kerültek, s az ő segítségével látott napvilágot a ’Rollin’ című második nagylemez, amelyet már az amerikai nagy chart-listák is jegyeztek. A csapat eljutott Brazíliába is, ahol sikeres koncertet adtak, és ezen felbuzdulva még idén visszatérnek a Dél-amerikai országba egy teljes turné keretében. Sikerüket jelzi, hogy szeptemberben a Lynyrd Skynyrd vendégeikén fogják bejárni az Egyesült Államok különböző városait. Mára pedig megszületett legújabb albumuk, a ’Peacemaker’.

De elég is a bemutatásból, lássuk, hogy milyen stílusban is mozog a THC csapata. Elég annyit mondani, hogy Texas. Blues, southern rock, country, groove… legyen bármi, ami a Dél legnagyobb államához köthető, ebben a bandában megtalálható. Vegyítsük egybe a Pantera-t, a Black Label Society-t, keverjük bele a ZZ Top-ot, a Molly Hatchet-et, és akkor már tudjuk, hogy miről lehet itt szó. Ők maguk úgy nevezik saját stílusukat, hogy „Red Dirt Metal”, és valljuk be, ennek a szókapcsolatnak teljesen megfelelnek. Az egész muzsika egy nagyon súlyos alapra ültetett, zúzós metalzene, ami a tipikus pantera-s groove jegyekbe vetíti a ZZ Top blues elemeit és bluesos dallamvilágát. Annyira nem gitár centrikus, mint ahogyan a mondjuk Dimebag képzelne el egy ilyesfajta muzsikát, de ne essünk kétségbe, mert a frontember Big Dad Ritch hangja kerül középpontba, ami tartalmazza a thrashes öblös, karcos erőt, megspékelve Billy Gibbons füstös orgánumával. Tökéletes kombináció a southern életérzés átadásához.

A dalok nagyon erősek, ütősek, sodrók, méghozzá atomrobbanás erejű hangzással. Kiválóan adja át a lemez a THC zenéjének mélységeit. A gitárok olyan erővel adják a riffeket, hogy kiszakad a dobhártyánk. A stúdiómunka tökéletes, kijönnek rendesen a mélyek, és nem nyomják el a dallamszekciót. Van alja a hangzásnak. Talán az egyedüli negatívum, amit a ’Peacemaker’ rovására fel tudok róni, hogy elég kiszámítható dalszerkezeteket gyártottak. Ez a kemény zakatolás éppen, hogy kiváló táptalaja lehetne az ütemezéssel való játékra, a szünetekkel való szórakozásra, esetleg ritmusváltásokra. Nem baj az, hogy nincsenek epikus refrének vagy nagy ívű dallamok, hiszen ez groove metal, ahol a ritmuson, a lüktetésen és a veretes hangzáson van a hangsúly, de ezekkel lehetne egy picit többet is játszani. Persze ez nem igazi negatívum, inkább kívánság a jövőre, hogy a következő lemezükön már tágítsák ki az eszköztárukat.

A ’Peacemaker’ a maga nemében kvázi tökéletes alkotás. Kemény, odamondós, bólogatós bulizene, amit egy fülledt, piálós-csajozós estére terveztek egy country club-ban, ahol erősek az italok és olcsók a csajok. Igazi déli életérzés, kemény zúzással.

Pontszám: 8