Engedjetek saját utamon! - NO koncert Wigwam, 2006.10.07.

Nem rég két részen keresztül faggatta Szatai Gábort, a No énekesét Bartha Heni magazinunk hasábjain. Most, a szombati No koncerten tapasztalt élménybeszámolóját osztja meg velünk... A Wigwam nyújtotta szí­nvonalas technikai adottságok végre megfelelőek voltak ahhoz, hogy a zenekar kibontakozhasson és megmutathassa magát, mennyire csiszolódtak össze az elmúlt hónapok során. Éppen emiatt nagy várakozás előzte meg ezt a NO koncertet. Úgy érzem, hogy a vártnál kevesebben jöttek el. Abban bí­ztam, hogy majd egy gyufaszálat sem lehet leejteni a nézőtéren, ehhez képest sajnos elég szellős volt a terep. A koncert az 'Engedjetek' cí­mű dallal kezdődött, ami kitűnő választás volt. Viszont hiányoltam az Intro-t. Miután ezzel az erős dallal indí­tottak, szükségét éreztem az Intro-nak, hogy odavonzzon mindenkit, borzolja az idegeket és növelje a feszültséget. Aztán csend - majd egyből bele a kezdő riffekbe. Ez nekem nagyon hiányzott. A közönség összetétele változatos volt, sokkal összetettebb, mint az eddigi koncerteken. Sok új arcot láttam, de sok volt az ismerős is. Érkeztek rajongók, Kecskemétről, Győrből, Miskolcról is. A helyi törzsközönség és az új szemlélődők mellett, ott volt természetesen az a mag, akik lelkesen kí­sérik a zenekart koncertről koncertre. Gábor, a lábsérülése miatt csak részben tudta birtokba venni a szí­npad deszkáit. Hiányoztak a megszokott 'Szatais' mozdulatok. A hangulat már a tetőfokán volt, amikor a zenekar mellé betársult a Hooligans-es Csipa és Tóth Tibi egy dal erejéig. Ez aztán csúcs volt! Jó volt nézni a felszabadult és boldog arcokat a szí­npadon és a közönség soraiban. A koncert repertoárja jól felépí­tett koncepció alapján egységes egészet alkotott. Vártam valamilyen meglepetés dalt, titkon reménykedtem, hogy hallhatom a 'Novemberi eső'-t, de nem í­gy történt. Slamo lenyűgöző gitárjátékai után szinte percekig nem tértem magamhoz, bár szí­vesen elhallgattam volna több improvizációt is. Gyuri és Fuki remekül adta az alapokat, jól vitték előre a zenekart. Gábor ezen az estén nagyon kitett magáért, hangja hibátlan volt. Az elért hatás maximális. Volt azért egy kis könnyezés, hidegfutkosás és mélyreható felismerés. Köszönjük ezt a csodás estét! És végül a dallista: Engedjetek Vezess át ezen a sivatagon A Te háborúd Haza melyik út vezet Ha sí­rni tudnék Álom A folyónál (Csipa & Tóth Tibi) Szí­vemben élsz Kí­noz egy ének Mint egy vihar Tiszta dal Engedd szabadon Várok fénylő éjszakákra Kiáltok érted Eltűnnek a hétköznapok Hallottalak sí­rni Ha a dalom véget ér Felkeltem a hajnalt Szállnak a napok Érzés Ráadás: ...és itt volt a filmszakadás... 🙂 Bartha Heni Fotók: Bartha Heni