Anathema: Weather Systems
írta nagybandi | 2012.04.25.
Megjelenés: 2012
Kiadó: Kscopemusic
Weblap: http://www.anathema.ws/
Stílus: Progresszív rock
Származás: Egyesült Királyság
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Elgondolkodtató, csodaszép, harmonikus, meseszerű, intelligens, lebegtető, magával ragadó. Ezek a szavak jutnak először eszembe, ahogy hallgatom az Anathema legújabb produktumát. A rendkívüli tehetséggel megáldott liverpool-i zenekar hosszú útkeresésének egyik mérföldkövét tarthatjuk a kezünkben, de nem a végét és nem is a legsikerültebb alkotását, mert ahogy Daniel Cavanagh egy interjúban leszögezte, ez a lemez nem a legjobb Anathema album; eddig egyik sem volt az, ugyanis az még bennük van. Igen, ilyen megközelítés is létezik, végre egy zenekar, aki egyértelműen kijelenti, nem pályafutása csúcsát rakta le az asztalra, mert ugye arra még várnunk kell. Ennek ellenére nincs mitől tartanunk, a Cavanagh tesók a death/doom szcénából indulva a gótikus ízekkel keveredett atmoszférikus rockzenén keresztül Steven Wilson segítségével eljutottak arra a szintre, melynek eredménye épp most pörög a lejátszómban, és amit igazán nem is tudnék behatárolni, de maradjunk a progresszív rocknál, annak is melankolikusabb ágazatánál.
A ’Weather Systems’ mindenképp továbblépés a 2010-es, Steven Wilson producerelte ’We’re Here Because We’re Here’ albumhoz képest. A maga nemében az a lemez is tökéletes volt, mint minden más megmozdulás, ahol a kortárs progrock legaktívabb és legzseniálisabb géniuszának neve olvasható, de így két év távlatában és az új lemez birtokában már kijelenthetjük, ott nagyon szembetűnő volt Wilson jelenléte, érezhetőek voltak ötletei, javaslatai. A ’Weather Systems’ összességében önálóbb munka eredménye, és talán mondhatjuk azt is, a ’99-es ’Judgement’ óta az Anathema „legkeményebb” alkotása. No persze itt nem metal albumról beszélünk, ez a zenekar már rég letette voksát egy homlokegyenest másfajta műfaj mellett, de ha jobban meghallgatjuk a dalokat, elő-előbukkannak a rejtett tartalékok, ott vannak azok a fájdalmasan szép gótikus díszítések, érzések, de természetesen nagyon haloványan, eltakarva, elrejtve, a felszín alatt megbújva.
De a lemez nem csak emiatt érdekes, szerethető és élvezhető; mindenképp odafigyelést érdemel, háttérzenének egyáltalán nem alkalmas, ahogy bármely korábbi Anathema korong sem. Nincs tölteléknóta, nincs üresjárat, viszont vannak remek érzékkel felépített dalok ügyes zenei megoldásokkal, csodaszép zongorafutamok akusztikus, ill. torzított gitárokkal megtámogatva, szívhezszóló dallamok Vincent és Lee nagyszerű előadásában, érzelemmel csordultig töltött vonósok a megfelelő pillanatokban. Ez pontosan az a fajta zeneanyag, melynél nem lenne igazán értelme dalokat kiemelni, nincs erősebb vagy gyengébb pillanat, a ’Weather Systems’ egységesen tökéletes és izgalmas az elejétől a végéig, egy vérbeli progrock album, melynek ott a helye a polcon Steven Wilson, a Porcupine Tree vagy a Gazpacho legutóbb megjelent lemezei mellett.
Legutóbbi hozzászólások