EGO Project: Puszta Ököllel

írta szakáts tibor | 2012.04.22.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Hammer Records

Weblap: http://www.ego-project.hu/

Stílus: heavy metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Bizonyos, már közismert okok miatt, ha lehet, tartózkodom a magyar zenekarok lemezeinek a kritizálásától, most mégis úgy esett, hogy az EGO Project második korongja rám jutott. Érdekes találkozás ez, mert annak idején, amikor a csapat megalakult, nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, főleg a Project elnevezés miatt. Ezt az érzést megerősítette bennem amikor kiderült, a banda két énekessel vág neki a jövőnek. Ez a jövő nem volt hosszú, hiszen Szücs Tüdő Attila és Nachladal István nem sokáig voltak tagjai a Projectnek, majd a „mindeholénekelek” Kiss Zoli leigazolása után be kell valljam, kezdett kissé hiteltelenné válni nálam a vállalkozás. Akkor úgy éreztem, Zoli egy kényszermegoldás, ami úgy sem tart sokáig, de az idő és a most letett munka rám cáfolt. Persze ennek előszele már tavaly megcsapott, mert az elmúlt évben valahogy úgy alakult, hogy többször is belefutottam a bandába egy-egy fesztiválon és amit láttam, illetve hallottam, mindig meggyőző volt, azonban a hányattatott sorsú első lemezzel nem igazán tudtam megbékélni. Talán pont ezért vártam már a friss korongot, hogy egyszer és mindenkorra eldőljön a kettőnk közötti helyzet.

A ’Puszta Ököllel’ - a mostanában divatos – újság mellékletként jelent meg a Hammer gondozásában, aminek van előnye és hátránya is. Előnye mindenképpen az, hogy, ha direktben is, de eljut az emberekhez a korong. Hátránya ezeknek a lemezeknek a kivágós borító mellett általában a hangzása szokott lenni, hiszen mivel nem egy kiadó áll a produkció mögött, hanem, mondjuk úgy, egy közös munkáról van szó, bizony az anyagi lehetőségek végesek. Végesek is lehetnek, mert azt ugye senki nem gondolja, hogy ma kis hazánkban rentábilis lehet egy CD kiadása 990 forintért, amiben egy újság is benne foglaltatik. Talán mondjuk úgy, hogy a szükséges rossz ez a fajta fúzió, bár én ebben az esetben örülök neki, mert egy olyan lemezről írhatok, amit talán az átlagnál többen hallgatnak meg. De visszatérve a hangzásra, essünk át gyorsan a negatívumokon, mert abból sokkal, de sokkal kevesebb van.

A lemez egyik leggyengébb pontja a dobhangzás. Sajnos a már előbb említett korlátozott anyagi lehetőségek miatt egyre többen választják a mesterséges dobokat a felvételkor, ami ebben az esetben nagyon rosszat tett az EGO lemeznek. A pergő és a láb hangzását még csak meg lehet szokni, de a tamok és a cinek, hú… Ide inkább nem is írok jelzőt. Sajnálom, hogy az egyébként kimondottan jól szóló anyagnak ezek a korlátok ilyen határt szabtak. Ha ezen túl tudja tenni magát a hallgató, akkor egy ízig-vérig dögös metal albumot kap, ami teljes mértékig megfelel a műfaj 2012-es elvárásainak és ez az állításom nem csak belföldre szól.

A ’Puszta Ököllel’ lemezzel találta meg igazán magát az EGO Project, ami ezután a lemez után lehetne simán csak EGO. Valahogy úgy érzem, most lett Beló bandájából igazán egységes zenekar, legalábbis ez az anyag számomra ezt tükrözi. Dallamos, kemény, nyers, őszinte metal, ami lejön a hangfalakból. Szövegvilágában társadalomkritikus, lázadó és talán politikus is, de ezt is a számomra elfogadható intelligenciával vezetik elő, ami sokkal szimpatikusabb, mint a „Mi a f… van…”! Lehet így is tükröt állítani a mai viszonyoknak és ez véleményem szerint sokkal elgondolkodtatóbb, mint a primitív, káromkodó arcba üvöltés, ami már annyira lerágott csont. Hozzáteszem, ez Kiss Zolinak egyáltalán nem is állna jól. És ha már nála tartunk, egy szóra megállnék. Zoli valóban az egyik legkeresettebb rockénekes, de valahogy most azt érzem, ez a lemez fontos volt neki. Talán egy-egy énektémát lehetett volna nyugodtan lejjebb hozni a padlásról, ezzel egy kicsit a közönség hallójáratait is pihentetve és még színesebb anyagot tarthatnánk a kezünkben.

A végére pedig, még egy személyes vélemény. Nekem, aki huszon-sok éve ismerem a Beló tesókat és sokat dolgoztam velük együtt, megkerülhetetlen az összehasonlítás és a korongot hallgatva úgy érzem, az EGO Project hivatott arra, hogy továbbvigye a Sámán zenekar örökségét. Az egykori Sámán zenészek ma már más utakon járnak és Molics Zsolt is az ingoványos, de jelen világban üzleti szempontból minden bizonnyal kifizetődőbb nemzeti rockot választotta a Cool Head Klánnal, így a Beló tesókra maradt a metal zászlajának továbbvitele, amire véleményem szerint az EGO Project hivatott.

Pontszám: 7.5