Napalm Death: Utilitarian

írta P.A. | 2012.03.16.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Century Media

Weblap: http://www.napalmdeath.org/

Stílus: grindcore / death metal

Származás: Anglia

Dalcímek

Értékelés

Harminc éve indult útjára a Napalm Death névre keresztelt grindcore gépezet és idén már a 14. soralbumuknál tartanak. Ilyen hosszú idő után óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, hogy mennyire lehet ezt a tüskés, brutális műfajt őszintén, szívből művelni? Vajon mi hajtja még ezeket a negyven év feletti muzsikusokat, hogy újra és újra ilyen szikrázó gyűlöletbombákat szabadítsanak a világra, és mi újat tud nyújtani egy friss Napalm korong?

Nyílván újdonságot nehéz ilyen szűk műfaji korlátok között alkotni, de az ’Utilitarian’ dalait hallgatva szemernyi kétségem sincs róla, hogy a grindcore keresztapjai száz százalékig elkötelezettek. Ugyanolyan erő, lendület és düh árad a lemezből, mint anno a ’80-as évek elején, azzal a lényeges különbséggel, hogy a hangzás mérföldekkel jobb, és a dalok minősége is egy teljesen kiforrott, egységes zenekar képét mutatja.

Egy rideg, félelmetes hangulatú intróval (Circumspect) nyit a lemez, majd bestiális brutalitással ront ránk az Errors in the signals című dühkitörés, amit hallgatva az ember egyből a távirányító után nyúl (valljuk be, a legtöbben a stop gombot nyomják meg), és fájdalomküszöbig tekeri a hangerőt. Talán a korong legerősebb nótája az Everyday Pox, amit John Zorn elmeháborodott szaxofon játéka teljes káosszá varázsol, zseniális!

Barney hozza a már jól megszokott mániákus mély üvöltéseit, de helyenként tiszta ének is hallható, és Mitch Marris gitáros hisztérikus vokalizálásának is elég teret engedtek. Szinte szétveti az erő a lemezt, de mégis minden nóta bővelkedik emlékezetes pillanatokban. Nagyszerű váltások, fogós kiállások, néhol izmos kórusok, villámló szólók nyújtanak kapaszkodót az ultra brutális zúzások között. Shane Embury és Danny Herrera alkotta ritmusszekció példásan mutatja, hogy kell egyszerre elsöprő erővel és mindamellett színesen, technikásan vastag alapokat biztosítani egy ilyen kíméletlen, kegyetlen muzsikának. Nem is tudnék gyenge pontra rámutatni, talán, ha nagyon szőrszálhasogató akarnék lenni, azt mondanám, hogy túl hosszú a lemez, pedig nem fullad unalomba, de ebből az intenzív, extrém muzsikából fél óra is bőven elég lenne.

A szövegek ezúttal is táradalomkritikusak, érezhetően hatással voltak rájuk a tavalyi londoni zavargások, és a világban tapasztalható egyenlőtlenség is. (Érdemes megnézni a banda honlapján található videókat, melyekben Barney konkrétabban kifejti véleményét, valamint elemzi a dalokat is.)

Pontszám: 8