"A hangulatok és az intuí­ció nagyon fontos számomra": Interjú Jim Matheos-szal, a Fates Warning gitárosával

Jim Matheos körül felpörögtek az események. A Fates Warning gitárosa, aki tevékeny szerepet vállalt annak kialakításában, amit ma progresszív és progresszív power metalként ismerünk, a tavalyi év őszén újra összeállt a Fates Warning eredeti énekesével, John Arch-csal, és egy nagyszerű prog. metal lemezzel kényeztették el a rajongókat. Időközben Kevin Moore-ral közös zenekara, az OSI is elkészült új albumával, a ’Fire Make Thunder’-rel, ami március végén lát napvilágot. A legizgalmasabb fejlemény viszont egyértelműen a Fates Warning európai turnéja, ami március 19-én érinti Budapestet. Nemsokára olvasható lesz Magazinunkban a bochumi koncert beszámolója is, ám a turné előtt még az Arch/Matheos lemezről, az OSI új albumáról, és természetesen a Fates Warning történetéről, és jelenlegi aktivitásairól is kikérdeztük a zseniális gitárost.

Hard Rock Magazin: 2010-ben a ’Parallels’ albumot rögzítő felállással turnéztatok. Milyen érzés volt újra Mark Zonderrel és Joe DiBiasival játszani? 

Jim Matheos: Nagyszerű élmény volt. Nagy öröm volt számomra újra Markkal és Joe-val játszani, ahogy az is, hogy előadhattunk néhány olyan dalt, amit már nagyon régóta nem játszottunk élőben. A turné maga nagyon hektikus volt, sokat utaztunk, de a koncertek során rögtön visszajött a régi kémia, úgyhogy mindannyian nagyon jól éreztük magunkat.

HRM: Márciusban Európában játszotok a jelenlegi felállással. Mit várhatnak a rajongók ettől a turnétól?

JM: Igyekszünk legalább egy dalt játszani minden Ray Alderes lemezről. Körülbelül 90-100 perces műsorral készülünk, de ez estéről estére változhat majd.

HRM: Térjünk vissza kicsit a Fates Warning történetére. A ’Paralells’ és az ’Inside Out’ albumaitokon a zenétek letisztultabb, dallamosabb, egyenesvonalúbb lett, mint korábban. Törekedtetek arra ezekkel a lemezekkel, hogy egy szélesebb közönségréteget szólítsatok meg?

JM: A karrierünk minden irányváltását az határozta meg, hogy zeneileg mi érdekelt minket. A 90-es években rövidebb, hagyományosabb dalszerkezetekkel próbálkoztunk, miközben életben tartottuk a zenénk progresszív elemeinek egy részét.

HRM: A rákövetkező albumotokon, az ’A Pleasent Shade of Gray’-en érződik, hogy alkotóként teljesen szabadon engedtétek magatokat, a végeredmény pedig egy különleges, egyedi alkotás lett. Mit gondolsz, mitől olyan „varázslatos” ez a lemez?

JM: Ez egy nagyon fontos album számomra, és azt gondolom (és remélem), az emberek ezt megérzik, és képesek értékelni az anyag személyes természetét. Mivel azelőtt, az előző két lemezre rövidebb, könnyebben befogadható dalokat írtunk, zeneileg kihívás elé akartuk állítani magunkat és a rajongóinkat egyaránt.

HRM: Akkoriban a legendás producerrel, Terry Brownnal dolgoztatok. Hogyan emlékszel vissza, milyen volt vele dolgozni, és mennyiben befolyásolta Terry az albumok hangzását, amiken közreműködött?

JM: Hatalmas Rush rajongóként, bevallom, eleinte kissé „ijesztő” volt. Miközben a gitártémáimon dolgoztunk, nem tudtam túltenni magam azon, hogy ez az ember, aki éppen a gitársávokat rögzíti, kulcsember volt a számomra az egyik legtöbbet jelentő zenék megszületésében. A ’Paralells’-en különösen fontos volt Terry befolyása, ugyanis ezen a lemezen bizonyos mértékig részt vett a hangszerelésben, és természetesen az átfogó hangzás kialakításában. Az ’A Pleasant Shade of Gray’-en már kevesebb szerepet vállalt a hangszerelésben, viszont ekkor is hatalmas hatást gyakorolt a hangzásra. Összességében nagyon kedves emlékeim vannak a Terry-vel töltött munkaidőszakról.

HRM: Általánosságban véve, mekkora fontosságot tulajdonítasz a stúdiózásnak, ill. a produceri munkálatoknak?

JM: A saját zenéimnél nagyon fontos, már a dalszerzési periódusban is. Ugyanakkor, a kedvenc bandáimtól a nagyon korai demókat vagy a bootleg felvételeket is képes vagyok meghallgatni, amiknek abszolút borzalmas a hangzása, de mégis nagyon élvezem őket.

HRM: Amikor zenét írsz, milyen fontos szerepet játszik az adott hangulatod, intuíciód, és mekkorát az aktuális zenei hatásaid?

JM: A hangulatok és az intuíció nagyon fontos számomra. Bármi, amit az adott időszakban hallgatok, lehet tudatalatti hatás, de próbálom mindig tudatosítani ezt, és leállítom magam, ha valami túlságosan hasonlít egy másik zenére.

HRM: John Arch-csal, a Fates Warning első énekesével nemrég jelentetted meg ’Sympathetic Resonance’ c. lemezeteket. Tervezitek e nagyszerű album folytatását?

JM: John és én is sok munkát fektettünk a ’Sympathetic Resonance’-be. Összességében elégedettek vagyunk a végeredménnyel, és örülünk a pozitív fogadtatásnak is, amiben a lemez részesült. Habár egyelőre nincs kész terv a folytatással kapcsolatban, abban mindketten egyetértünk, hogy szeretnénk megismételni ezt, ha eljön az ideje.

HRM: Melyik a kedvenc dalod a lemezről, és miért?

JM: Ez mindig egy nehéz kérdés. Talán az Any Given Day vagy az On The Fence, és talán azért, mert ezek a legfrissebbek számomra. Az anyag egy része már megvolt pár évvel korábban is. De az egész lemezt nagyon szeretem.

HRM: Mennyiben változott a munkamódszeretek Johnnal a korai FW lemezekhez képest?

JM: John és én nagyjából mindig ugyanúgy dolgoztunk. Szerintem nagyon jól működik a kémia közöttünk, és mindketten táplálkozunk a másik kreativitásából. Szeretünk ráérősen dolgozni, és meggyőződni róla, hogy elégedettek vagyunk az ötleteinkkel, mielőtt a másik elé terjesztjük azokat. Semmit sem veszünk adottnak vagy véglegesnek, és mindketten tiszteletben tartjuk és értékeljük a másik véleményét.

HRM: Hogyan jellemeznéd a John és Ray közötti különbségeket a munkamódszereitek tekintetében?

JM: Mint említettem, Johnnal módszeresen és lassan dolgozunk. Ray-jel spontánabban működnek a dolgok. Ray ötletei gyorsan szoktak jönni, és ő olyan ember, hogy nem szeret újra meg újra nekifutni ugyanannak a dolognak. Gyorsabban elveszti az érdeklődését. Kettőjük munkastílusa nagyon különböző, de én egyformán élvezem a munkát mindkét énekessel.

HRM: Mi volt az első reakciód John mostani dalszövegeire? Illetve általánosságban véve, mit szeretsz jobban: ha „szabad kezed” van a dalszövegek megírásában, és te jegyzed az összeset, vagy ha megoszthatod ezt a feladatot valaki mással?

JM: Szerintem a ’Sympathetic Resonance’ dalszövegei John legjobbjai. Szeretem, hogy kifejezetten személyes jellegűek, és örülök, hogy John ezt a megközelítést választotta. John nagyon erős szimbólumokat és metaforákat használ. Személy szerint én nem szeretek dalszövegeket írni, és csak akkor teszem ezt, ha muszáj, vagy ha úgy érzem, valami fontos mondanivalóm van.

HRM: A ’Sympathetic Resonance’ nem csak azért különleges, mert újra együt dolgoztatok Johnnal, hanem azért is, mert ez volt az első alkalom, amikor a jelenlegi Fates Warning dobossal, Bobby Jarzombekkel stúdióztál. Milyen volt Bobby-val együtt dolgozni a stúdióban?

JM: Fantasztikus volt. Bobby a profizmus mintaképe. Természetesen élőben már dolgoztunk együtt a Fates Warningban, és mindig megbízható és jól felkészült volt, de a stúdióban játszani vele, az valami más volt. Új szintre emelte a dalokat, és a hozzáállása mindig pozitív és lendületes volt.

HRM: Korábban azt nyilatkoztad, hogy a ’Sympathetic Resonance’ dalait eredetileg a Fates Warning új lemezére szántad. Ezek szerint az új Fates Warning album is hasonlóan súlyos és gitárorientált lesz, mint a ’Sympathetic Resonance’?

JM: A daloknak csak egy része íródott eredetileg a Fates Warning számára. De mivel nem szeretem ismételni magam, nem mondanám, hogy az új Fates Warning lemez pontosan olyan lesz, mint amit Johnnal csináltunk. De egyelőre még túl korai megmondani, hogy milyen formát fog ölteni az új Fates Warning lemez.

HRM: Egy másik albumod is napvilágot lát márciusban, nevezetesen az OSI ’Fire Make Thunder’-je. Mesélnél erről a kiadványról? Mik a fő különbségek a ’Fire Make Thunder’ és a korábbi OSI lemezek között?

JM: Szerintem az OSI-nak megvan a maga egyéni hangzása, aminek nagy részét Kevin jellegzetes éneke adja, de összeségében a ’Fire Make Thunder’ valamivel egységesebb lett hangulatában és hangzásában, mint a korábbi lemezeink. Ezúttal inkább egy analóg, meleg hangzás irányába mozdultunk el, és a dalok, habár továbbra is eklektikusak, szépen simulnak egymásba.

HRM: A Fates Warning tagjai közül többen sokáig csak élőben játszottak veletek, vagy „vendégzenészek” voltak a lemezeken, habár sok éven keresztül együtt dolgoztatok velük. Milyen ok(ok) húzódnak meg emögött?

JM: Alapvetően Ray és én alkotjuk a Fates Warning magját. Ez valószínűleg soha nem is fog változni. Habár részt veszünk egyéb projektekben, számunkra a Fates Warning az elsődleges. A többiek több projektben is elfoglalják magukat, és be kell, hogy iktassák a Fates Warningot az időbeosztásukba.

HRM: Frank Aresti az ’Inside Out’ után távozott a Fates Warningból, de a 2000-es években újra csatlakozott hozzátok. Mesélnél arról, miért lépett ki a bandából, és hogyan került vissza a Fates Warningba?

JM: Hogy miért távozott, arról Franket kéne megkérdezned. Szerintem azért, mert akkoriban, azon a ponton mindannyian eléggé kiábrándultunk a zeneiparból. Emiatt távozott, és talán azért, mert zeneileg más dolgokat akart kipróbálni. 2003-ban felajánlották nekünk a lehetőséget, hogy turnézhatunk a Dream Theaterrel és a Queensryche-al, és megkérdeztük, hogy érdekelné-e a dolog. Frank azóta is velünk van.

HRM: Gitártémák terén hogyan osztjátok meg a „feladatokat” Frankkel? Milyen téren erősítitek és egészítitek ki egymást?

JM: Frank technikailag sokkal tehetségesebb gitáros nálam. Az évek folyamán a szólózása  gyorsabb, technikásabb (a „shred” szót nem használnám, mert irtózom tőle) és villantósabb lett, míg az enyém teljesen ellenkező irányba változott. Szerintem a stílusaink jól kiegészítik egymást, és szépen egymásba simulnak.

HRM: Többen játszotok együtt korábbi FW tagokkal más projektekben, például Te és Kevin Moore az OSI-ban, vagy Ray és Bernie Versailles a Redemptionben, illetve több régi tag is felbukkan vendégként a lemezeiteken. A Fates Warning így olyan benyomást kelt, mintha egy nagy család lenne. Te mit gondolsz erről?

JM: Számomra nagyon fontos, hogy olyan emberekkel dolgozzak együtt, akikkel szeretek együtt lenni és kényelmesen érzem magam a társaságukban. Tulajdonképpen ez fontosabb, mint a technikai képességeik. Amikor találok olyasvalakit, akiben mindkettő megvan, akkor nem engedem el őt többé!

HRM: Mik a hobbijaid, mit szoktál csinálni a szabadidődben?

JM: Általában olvasok vagy zenét hallgatok.

HRM: Köszönjük a válaszokat, és sok sikert kívánunk az európai turnéhoz!

Tomka