Dalai Lárma a jazz clubban járt: Alapi István - Budapest Jazz Club, 2012.03.01.

Egyesek a világhálón való víg szörfözgetésük közben elgondolkozhatnak egy pillanatra az esemény helyszínét olvasva, hogy valóban a megfelelő helyen járnak-e, ám a kételkedőket megnyugtathatom: ez itt, kérem szépen, a hardrock.hu, ahol Alapi István szólótevékenykedéséről számolunk be! Alapi István nevét természetesen mindenki ismerheti az Edda Művek kapcsán, azonban március elsején egy egészen más oldalát ismerhette meg, aki ellátogatott a Budapest Jazz Clubban megtartott lemezbemutató koncertre.

István már korábban is bemutatott néhány anyazenekaron kívüli szólóprodukciót, a legfrissebb, ’nixFactor ’ esetében azonban már a kezdettől fogva érezni lehetett, hogy valami egészen kivételes produkció fog születni. Így is lett, ráadásul az album munkálatai a következő úriemberekkel folytak: Beke Márk – billentyűk, Barabás Tamás – basszusgitár, Banai Szilárd – dobok, Lantos Zoltán – elektromos hegedű, Csányi István – szaxofon, Harun Al Rashid Jr. – ének. Nem egy gyenge összeállítás, ugye? A nagyszerű zenészek pedig kiváló partnerei voltak István kísérletező kedvének, és segítségükkel egészen mélyen belemerülhetett a fusion muzsika világába.

A már feljebb említett helyszínt illetően nekem is kétségeim támadtak, mert úgy éreztem, hogy az esemény mind jelentőségét, mind pedig az általa képviselt zenét tekintve nem épp kompatibilis a kijelölt hellyel. Ha nem is összeegyeztethetetlen vele, azért ez mégsem az a rendezvény, amelyet a klub törzsközönsége megszokhatott. E gondolataimnak pedig csak megerősítését láttam abban, hogy a helyszínre érve Edda, Iron Maiden, Dream Theater, és más egyéb feliratú pólót viselő fiatalemberek sétáltak el előttem… Véleményem igazándiból csak a klub termébe belépve változott meg, ahol viszont az ott lévő emberek számából egyértelműen látszott: ez a koncert bizony milliméterre pontosan erre a helyszínre lett tervezve.

A kezdés előtt egy stílusos zenei válogatás szólt a hangfalakból, majd pedig körülbelül negyed tíz magasságában színpadra léptek a zenészek, és a ’nixFactor’ album hatásvadásznak nem mondható introját követően belecsaptak a lemezt nyitó Love Takes Money Mr. A. című szerzeménybe, pontosabban belecsapott Banai Szilárd, ugyanis a többiek valamilyen oknál fogva nem éltek a belépés lehetőségével… Az „anarchia” szerencsére nem tartott sokáig, lévén, hogy tapasztalt, kipróbált zenészekről beszélhetünk, így a néhány pillanatig tartó sokk után ugyanolyan elánnal kezdtek bele a dalba, mint ahogyan ezt az albumon is teszik. A háromperces gyöngyszemet követően Alapi István köszöntött minket a meglehetősen családias hangulatú lemezbemutató koncerten, és bemutatta a zenekart, amely nagyjából megegyezett az albumra összeverbuvált méregerős társulattal, jelen volt Banai Szilárd, Barabás Tamás, Lantos Zoltán, illetve a ’nixFactor’-on hallható Beke Márk helyett a billentyűs instrumentumok mögött Nagy Jánost láthattuk, aki szintén nem mondható pályakezdő újoncnak. A nyitást a kezdeti malőr miatt jómagam a „bemelegítés” jelzővel illettem, ám a másodikként érkező, Beauty And The Beast című dallal már végérvényesen elszabadult a pokol, a lehető legpozitívabb értelemben. A muzsikusok ugyanis láthatóan éltek a színpadon, előadásuk pedig tele volt tűzzel, és energiával.

Alapi István vitathatatlanul hazánk egyik legkiemelkedőbb gitárosa, aki most is tanúbizonyságot tett hatalmas technikai tudásáról, amely ezzel párhuzamosan a zeneiséggel is párosul. Ezúttal is káprázatos volt, amit hangszerén művelt, és a világ bármely pontján megállta volna helyét. Karizmatikus színpadi egyéniségével remekül levezényelte a „show-t”, a világot jelentő deszkákon pedig láthatóan mindenki élvezte a muzsikálást, és ez a közönségre is átragadt.

Az ötösfogat további tagjait szintén egytől egyig dicséret illeti, külön megemlíteném Banai Szilárdot, aki az este során több alkalommal is lehetőséget kapott némi szólóprodukcióra, e szólók közös vonása pedig az volt, hogy mindegyik a földbe döngölte a hallhatóságot. Csakis remélni tudom, hogy még sokszor láthatjuk őt Alapi István oldalán, ugyanis túlzás nélkül az ország egyik legnagyszerűbb dobosáról beszélhetünk!

A több mint kétórás műsor után azt hiszem, senkinek nem maradhatott hiányérzete, sőt, egyesek még ráadás nélkül is beérték, amiről azonban nincs túl jó véleményem. Ahogy arról az úriembernek éppen nem nevezhető személyről sem, aki nyilván valami tévedés folytán érkezett a Budapest Jazz Clubba, mert ésszerű indokot nem nagyon tudok kitalálni arra, hogy vajon miért fizet valaki azért, hogy beüljön egy koncertre hülyeségeket bekiabálni… De a „Ki tud nagyobb ökörséget mondani?” című vetélkedő a mögöttem lévő sorban is aktívan zajlott, nyilván őket is fegyverrel kényszeríthette valaki arra, hogy üljenek be a koncertre… Az egy-két szánalomra méltó néző azonban nem képes elrontani egy ilyen remek estét, így aki valóban a zenei élményekért látogatott el Alapi István lemezbemutatójára, az meg is kaphatta azt. Nem túlzok, ha azt állítom, Alapi István szólóprodukciója kishazánkban egyedülálló minőséget képvisel, és remélem, ennek folytatása is lesz!

Meszo

Képek: Somfai Sándor