Az év legjobbjai 2011 - Bazsa

I. Az év lemeze

1. Haken – Visions 
2. Nightwish – Imaginaerum  
3. Turbo – Lost Measure 
4. Nickelback – Here And Now
5. In Flames – Sounds Of A Playground Fading
6. Black Stone Cherry – Between The Devil And The Deep Blue Sea
7. Astral Doors – Jerusalem 
8. Machine Head – Unto The Locust 
9. Turisas – Stand Up And Fight
10. Powerwolf – Blood Of The Saints

Értékelés:

Kíméletlenül, a nagy kedvenceimet is messze maga mögé utasítva aratott győzelmet a korábban számomra teljesen ismeretlen Haken második lemeze. Ám nem ez volt az év egyetlen meglepetése: a Black Stone Cherry dallamos modern rockzenéjével, az Astral Doors fékezhetetlen energiájával, a Machine Head pedig őserejű, és – nem mellékesen – brutálisan szóló korongjával biztosította be helyét az év végi listámon. A nagy favoritok, mint az In Flames és a Nickelback a vártnál picit gyengébben, de azért még így is magas színvonalon teljesítettek, egyedül a Nightwish váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ők viszont maradéktalanul. Külön öröm, hogy a Turbo még ebben az igen impozáns sorban is a kiemelkedőek közé került, mutatva, hogy hazánkban is vannak friss, műfajokon felül gondolkodó csapatok.       

II. Az év DVD-je

1.AC/DC – Live At River Plate
2.Avantasia – The Flying Opera
3.Sabaton – Battle Of The Baltic Sea

Értékelés:

Angus Youngéknem csak a mostani, hanem az elmúlt évek egyik legprofesszionálisabb DVD-jét tették le az asztalra, de a dicséret csak félig szól a minőségnek, vagy a zenekar – amúgy pazar – teljesítményének. A mérhetetlenül lelkes közönség, valamint a róluk készült felvételek azok, amelyektől ennyire élővé, dinamikussá és lehengerlővé válik ez az anyag, így ha lehetne, kötelezővé is tenném mindenki számára, aki egy kicsit is vonzódik a rockzenéhez. Az Avantasia DVD-je már egy – minőségét tekintve – lényegesen „gyengébb” kiadvány, itt viszont maguk a dalok, valamint a zenekar, és különösen a vendégénekesek – elsősorban Jorn Lande – elviszik a hátukon a produkciót. A teljes mértékben agyhalott Sabaton pedig amellett, hogy lehengerlően energikus koncerteket ad, napjaink egyik legszimpatikusabb csapata, ami tökéletesen lejön erről a 2008-as felvételről!    

III. Az év koncertje

1. Rammstein – Papp László Budapest Sportaréna; 2011.11.10.
2. In Flames – Club 202; 2011.09.25.
3. Wisdom – Club 202; 2011.12.17.
4. Dark Tranquillity – Club 202; 2011.11.01.
5. Turisas – Club 202; 2011.10.20.
6. U.D.O. – Club 202; 2011.11.14.
7. Woven Hand – Fekete Zaj Fesztivál; 2011.08.06.

Értékelés:

Őrületes mennyiségű turné érte el hazánkat 2011-ben, számomra azonban sajnos ez az év nem a rock ’n rollról szólt, így mindezeknek csak a töredékére sikerült eljutnom. Különösen rosszul érint, hogy kénytelen voltam kihagyni az Accept, a Symphony X, az Evergrey, az Ensiferum, a Black Label Society, az Iced Earth, vagy a Van Canto fellépését, a Metalfestről és a nyári fesztiválokról már nem is beszélve. Az ismét zseniális Rammstein koncert azért félig-meddig kárpótolt a mulasztásokért, akárcsak az utóbbi időben igencsak harmatos teljesítményt nyújtó, ám szeptemberben remek formát mutató In Flames. A Wisdom európai színvonalú, minden szempontból kiemelkedő lemezbemutatója pedig példaértékű teljesítmény volt, melyből bármelyik magyar zenekar igen sokat tanulhatna.    

IV. Az év zenekara

1. Rammstein
2. Wisdom
3. Nightwish
4. Dalriada
5. Leander

Értékelés:

Hiába, csináljon akármit a Rammstein fedőnevű precíziós monstrum, annak mindig valami nagy durranás a vége: az idei év mérlege egy best of, egy magyarországi koncert, és egy vadiúj dal, melyek bőven elegendőnek bizonyultak a győzelemhez.
Egy év végi lista összeállításánál mindig kitüntetett figyelemmel – és nem kevés elfogultsággal – követem a hazai csapatok ténykedését, és bár az itt található három magyar csapat egyike sem tartozik zeneileg a kedvenceim közé, 2011-es munkájuk alapján az a legkevesebb, hogy ezen a helyen emlékezzek meg róluk. A Dalriada AFM-es szerződése révén végre elindult a nemzetközi ismertség felé, és remélem, hogy ugyanez vár a páratlan tudatossággal felépített visszatérést produkáló Wisdom, valamint az őrült sebességgel növekvő népszerűségnek örvendő Leanderre is!

V. Az év csalódása, 2011-ben nem teljesült kívánságok:

Az év legtragikusabb eseménye Gary Moore halála volt, elvesztése pedig különösen fájdalmas a leszervezett, klasszikus rock-programot ígérő magyarországi koncert fényében. A kellően beharangozott, és később a legkevésbé sem szimpatikus nyilatkozatokkal kísértManowar koncert elmaradása, az Edguy szinte teljes csalódást okozó új lemeze, vagy éppen a szórakoztató, ám ezzel együtt is kissé hakni-jellegű Ten Years After novemberi fellépése emellett már csak apróságnak tűnik. 

VI. Az év kellemes meglepetése, kívánságok 2012-re:

A hazai klubok helyzete finoman szólva is válságossá vált az utóbbi években, így igen nagy bátorságra vall, ha valaki manapság élőzenés, ráadásul rock-és metalzenekarokat is befogadó szórakozóhely megnyitására adja a fejét. Nagy örömmel tölt el, hogy a Barba Negra vezetői mégis belevágtak egy méreteit, kialakítását, hang- és fénytechnikáját tekintve is roppant igényes klub üzemeltetésébe.
Szintén a magyarországi élőzene állapotát javíthatják azok a Póka Egon által elért eredmények, melyek a „playback kultúra” visszaszorítását segítik elő, teret biztosítva az igazi művészeknek, előadóknak. Reméljük, hogy a későbbiekben újabb városok (illetve kerületek) állnak majd a nemes kezdeményezés mögé!

A nemzetközi koncertek terén már most úgy tűnik, hogy 2012-ben sem lehet majd okunk panaszra, és bízom benne, hogy ebben az évben néhány olyan zenekart is megnézhetünk, akik korábban soha, vagy csak nagyon régen látogattak el hozzánk. Hiú remény ugyan, de egy Nickelback, vagy egy Avenged Sevenfold buli például mérhetetlenül boldoggá tudna tenni…