10 év bölcsesség: Keep Wiseman Alive V.: Wisdom, Chronology, iScream - Club 202, 2011.12.17.

Izgalmakkal teli, ugyanakkor roppant termékeny és eredményes időszak áll Magyarország egyik legprofesszionálisabban működő power metal zenekara mögött: amellett, hogy leforgattak két videoklipet és részt vettek a legtöbb nyári fesztiválon, hosszú várakozás után végre megjelent a ’Judas’ című második Wisdom lemez, melyen immár a tavaly megtalált Nagy Gábor hangja hallható. Az év második felében indult lemezbemutató turné keretein belül az ország számos pontján mutatkozhatott be ismét a csapat, a – rendkívül közönségbarát módon – ingyenessé tett koncerteknek hála pedig nagy valószínűséggel újabb rajongók sorakoztak fel a régi, ám annál kiéhezettebb fanok mellé. Nyugodt szívvel mondhatjuk tehát, hogy a Wisdom annyi kétségekben és bizonytalanságban töltött év után végre valóban visszatért, így tehát az sem volt kérdéses, hogy idén folytatódik-e a 2005-ben hagyományteremtő jelleggel megkezdett, az utóbbi években azonban – érthető okokból – szüneteltetett Keep Wiseman Alive fantázianevű évzáró, és egyben 10 éves jubileumi mulatság.

A ’X Wise Years’ turné egyik alkalmilag állandó vendége, a Chronology előtt a kizárólag hölgyekből álló és roppant trükkös nevű iScream kapott lehetőséget a bemutatkozásra. Bevallom őszintén, hogy bár alapjáraton – a női nem nagy barátjaként – a legkisebb mértékben sem tartanám megmosolyogtatónak a csajzenekarokat, a tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy valami mégsem klappol köztük és a rock ’n roll művelése között. Valószínűleg érzik ezt ők is, hiszen nem lehet véletlen, hogy a hangszeres tudás hiányosságait az esetek kilencven százalékában vagy meghökkentően durva zenével, vagy a miniszoknyák látványával próbálják leplezni. Sajnos, teszem hozzá!

Éppen e jó nagy adag félelemmel teli szkepticizmusnak köszönhetően ért teljesen váratlan meglepetésként az iScream – nagyrészt feldolgozásokból álló – előadása: ezek a hölgyek ugyanis sok-sok férfitársukat megszégyenítő hangszerkezelésről tettek bizonyságot. Itt kérem rendesen megfogott hangokat, stenkes, lendületes dobolást hallhattunk, ami már csak azért is kuriózum, mert a legnagyobb probléma éppen ezen a két poszton szokott lenni. Mindezt egy rendesen összepróbált műsor keretében prezentálták, érezhető volt, hogy nagyon együtt van a csapat. Ám ez az egész túl szép lett volna ahhoz, hogy igaz legyen, ennek oka pedig Kovács Judit énekes, aki sajnos egy személyben padlóra küldte a teljes produkciót.

Felhívnám a Tisztelt Művésznő figyelmét arra, hogy a rekesztés egy technika, amit az énekdallamok színezésére használnak, így tehát nem alkalmas arra, hogy valaki ebben a stílusban egy teljes koncertet adjon elő. Világos, hogy tökéletes módszer, ha az ember nem tud tisztán énekelni (mely egy rövid részletből azonnal ki is derült), akkor viszont nem kell ezt a pályát választani! Ahogy az sem helyes taktika, ha a hiányosságokat vehemensnek szánt, ám teljesen hiteltelen, és – nevezzük nevén – idegbeteg színpadi mozgással próbálja valaki rock ’n roll-osabbá tenni. Mindebben pedig az az igazán dühítő, hogy másik négy, valóban tehetséges fiatal munkáját teszi ezzel tönkre. Ezek után remélem, hogy ez az ígéretes zenekar a későbbiekben sokkal több energiát fog fektetni a saját dalok komponálásába, a végeredményt pedig felettébb kíváncsian fogom várni… de csakis egy énekescsere után.

A fő attrakció mellett számomra igazán nagy vonzerőt jelentett a szinte a teljes Iron Maidnem tagságot felvonultató Chronology fellépése is. Sajnos az év elején megjelent ’The Eye Of Time’ debütáló lemezt csak részleteiben ismerem, de nagyjából volt elképzelésem, hogy mire számíthatok. Nem is kellett csalódnom Töfiékben, az Iron Maiden-ízekkel bőséggel átitatott, intelligens, és a legapróbb részletekig kidolgozott heavy metal opuszok a tagok múltjához illő előadásban szólaltak meg. Kifejezetten szimpatikusnak tartom, hogy bár Steve Harrisék hatása olykor túlságosan is egyértelműen van jelen a csapat muzsikájában, egyfelől kit érdekel, ha ilyen szórakoztató a végeredmény, másfelől pedig a dalok komplexitása és harmóniagazdagsága arra utal, hogy számukra sokkal inkább a Maiden epikus vonala az irányadó, melyben mindig újabb és újabb érdekességeket bogarászhat ki a hallgató.

A rövidke műsor is éppen elegendőnek bizonyult arra, hogy elkerülhetetlenné tegye súlyos mulasztásom mihamarabbi pótlását. Már csak azért is, mert ritkaságszámba megy az a fajta igényesség, ami mind magukat a dalokat, mind a hangszerelést, mind a megszólalást jellemzi, emellett pedig természetesen az egyszeri ikergitár-függő mindig vevő a jóféle dallamos heavy metalra. Különösen, ha mindehhez egy olyan hang párosul, mint a követhetetlen számú formáció éléről ismert Kiss Zolié, akinek élő teljesítményébe egyszerűen képtelenség belekötni, ezúttal is lemezminőségben énekelt, de emellett természetesen a hangszeres szekció is hibátlanul teljesített ezen az estén.

Azzal együtt, hogy ebben az évben végre minden rendeződni látszott a Wisdom körül, mégsem volt teljesen egyértelmű, hogy a feszített munkatempóval végül vissza sikerült-e kapaszkodniuk abba az elegáns pozícióba, amelyet 2005-2006 környékén elfoglaltak. Azt gondolom, hogy az este alapján vált lemérhetővé: a Wisdom iránti érdeklődés még az elmúlt évek kaotikus állapotai után sem csökkent, hiszen nagyobb nemzetközi bulikon tapasztalható tömeg várta Molnár Mátéékat, akik egy ehhez illő, nemzetközi színvonalú produkcióval hálálták meg a bizalmat!

Ezen az estén ugyanis olyan élő teljesítményt láthattunk, ami nemes egyszerűséggel köröket vert a hazai metal színtér kilencven százalékára. Mert bár számtalan őrületes tehetséggel, kreativitással, markáns elképzelésekkel teli zenekar szaladgál szerte az országban, mégsem ismerek olyat, ahol minden összetevő ennyire a helyén lenne. A heavy/power metal egy teátrális, ezáltal pedig megfelelő körítést igénylő műfaj, így – természetesen a jó dalok mellett – kellő figyelmet kell fordítani a látványra (díszletek, fények, pirotechnika, stb.) és a kiállásra is. Nem is olyan hatalmas feladvány ez, hiszen a nyugati minták adottak, és valljuk be, hogy a Wisdom sem zeneileg, sem a külsőségek tekintetében nem tartozik a műfaj úttörői közé, az igényességre való törekvés azonban maximálisan becsülendő, főleg úgy, ha mindez még ennyire szórakoztató is.

A műsorban egyenlő arányban kaptak helyet a 2006-os ’Words Of Wisdom’ és az új lemez dalai, és bár a ’Judas’ nem mutat alapvető változásokat elődjéhez képest, nálam valahogy mégis jobban működnek az olyan elsőlemezes power bombák, mint a Holy Vagabond, a Wheels Of The War, vagy a még korábbi, középtempós King Of Death. Nem mintha baj lenne a friss dalokkal, mi több, a közönség jelentős része ugyanolyan lelkesedéssel fogadta a Silent Hillt, a Live Forevermore-t, a legutóbb klipesített Heaven And Hellt és társait, de mégis egy kicsit statikusnak, túlságosan a stílus bejáratott formuláihoz kötődőnek érzem őket.

A bulit ezzel együtt is elvitte a hátán a vehemens és lelkes előadás: a tagok egy pillanatra sem álltak meg, helyüket folyamatosan változtatva gondoskodtak arról, hogy ne lankadjon a figyelem, az impozáns díszletek, az olykor fel-felcsapó lángoszlopok pedig még izgalmasabbá, látványosabbá tették az összképet. De nem mehetek el szó nélkül a rendkívül hatásos, precízen kitalált fénytechnika mellett sem, ami itthon aztán végképp ritka, pedig nem is gondolná az ember, hogy egy kis odafigyeléssel mekkora mértékben tud(na) hozzájárulni egy élő produkció sikeréhez.

A hangszeres szekció szintén hozta a megszokott színvonalat, különösen figyelemreméltó a két gitáros, Galambos Zsolt és Kovács Gábor összeszokott játéka, de emellett szólómunkájuk is abszolút felsőligás. Nagy Gábor énekes pedig az elődökhöz méltó énekesként és profi frontemberként vezényelte a bulit, egyben megmutatta, hogy remek választásnak bizonyult a zenekar élére.

Meglepetésként két feldolgozást vett elő a csapat: a Judas Priest Night Crawlerje különösen jól esett, a You Give Love A Bad Name (Bon Jovi) pedig a régi rockdiscók hangulatát varázsolta a Club 202-be. Majd ismét a színpadon termet Kiss Zoli, hogy egy At The Gates-nyi időre újra a zenekar frontemberévé váljon, a Wisdom pedig már a két énekes együttes előadásában szólalt meg.

A Wisdom tehát valóban visszatért, tette mindezt igazán felemelő, minden tiszteletet megérdemlő igényességről árulkodó, és nem utolsó sorban őrült szórakoztató koncert keretében, mely (ismét) bebiztosította helyüket a hazai heavy metal színtér élvonalában! Egyben remélem, hogy a stabilizálódott felállás a későbbiekben lehetővé teszi számukra a nemzetközi porondon való érvényesülést is. Bárcsak több ilyen zenekarunk lenne…!

Setlist:
Intro / Fallin’ Away From Grace / Somewhere Alone / Holy Vagabond / Age Of Lies / Fate / King Of Death / Live Forevermore / Take Our Soul / Night Crawler (Judas Priest) / Victory / Silent Hill / Wheels Of The War / Heaven And Hell / Unholy Ghost / Evil Disguise / You Give Love A Bad Name (Bon Jovi) / At The Gates / Wisdom // Judas / Strain Of Madness

Bazsa

Képek: Savafan