"Áttörni a falakat": Interjú az Avatar zenekarral

Az Avatar egyedülálló módon képviseli kishazánkban a tradicionális hard rock zenét. Ha az Edda és a Lord örökségéhez nyúlnak, mint a debütlemezükön, vagy a Journey és a Foreigner világához, mint az idén novemberben megjelent ’Szívünkbezárva’ című korongon, akkor is nemzetközi nívón, egyedi ízekkel gazdagítva játsszák ezt a fajta rockzenét. Az új lemez és az 5 éves jubileumi koncertjük kapcsán Gellér Tamás gitáros és Paróczi Krisztián dobos válaszolt kérdéseinkre.

Hard Rock Magazin: Az első lemezetek megjelenése óta egy fontos tagotok, a billentyűs-dalszerző Szepesi Richárd távozott a zenekarból, helyére Szebenyi Dániel érkezett. Mesélnétek arról, hogy mi vezetett a tagcseréhez?

Gellér Tomi: Ricsosz egyre csak távolodott, másfelé kacsingatott, és éreztük, hogy nagyon más az elképzelésünk a jövőt illetően, bár sokáig sikerült a dolgokat megbeszélni, és próbáltunk előrehaladni. Júniusra aztán Ricsosz már szinte csak fizikailag volt jelen, és egy próba után végül kimondta, ami várható volt, hogy elmegy. Mit mondjak, kettős érzés volt – egyrészt hatalmas megkönnyebbülés mindnyájunknak, másrészt pedig jött a „merre tovább” érzés is vele együtt, hiszen a fő szerzőtárs elveszítése nem volt egyszerű. A többiektől rengeteg segítséget kaptam akkor! Danit még aznap este felhívtam, hiszen Ricsosz előtt sem volt titok, hogy megkerestük már korábban, és helyettesítette is őt egy-két bulin. Chrisszel elhívtuk egy kávéra, elmondtuk, hogy mi van, és Dani ott rögtön igent mondott.

HRM: Hogyan érintette ez az új lemez dalszerzési folyamatait?

Tomi: A dalok 2010 elejétől kezdve születtek, kivéve a két korai, demós nótát, tehát nagyjából 50-50 % a vadonatúj és a régebbi dalok aránya. Teljesen kész dal amúgy nem volt, csak vázlatok, úgyhogy a korábbi ötletek összerakásában, hangszerelésben vastagon ott van Dani és Bence is. Ami érdekes, hogy az új dalok kb. egy hónap alatt megszülettek, volt olyan szöveg és dal, amelyet a stúdióban fejeztem be a feléneklés előtt. 

Paróczi Krisztián: Nem volt célunk az évente, futószalagszerűen ismétlődő lemezkiadás, de való igaz, hogy bő félévünk elment a levesbe a folyamatos tagcserékkel. Az is érdekes dolog, hogy a lemez már majdnem kész volt, viszont halvány gőzünk nem volt arról, hogy hogyan jelentessük meg. Egy dolgot tudtunk, hogy megígértük őszre, így nem volt visszaút. Ennek a lemeznek most kellett megjelennie, mindennek oka van. Jó hír, hogy Dani és Tomi már a következővel foglalkoznak.

HRM: Hogy születik meg egy Avatar-dal? Ezeket a tradicionális dallamos rock nótákat össze lehet hozni az interneten keresztül is, vagy ragaszkodtok a próbákon való közös dalszerzéshez?

Chris: Régebben az volt jellemző, hogy Ricsi vagy Tomi lehoztak egy ötletet, és a próbateremben összeraktuk, majd további próbák és koncertek során nyerte el a végleges formát. Amióta Danika a billentyűs, azóta annyiban módosult ez, hogy a dalok 70%-a otthon, a számítógépen áll össze, mivel folyamatosan gyártja a házi demókat, és próbán csak az apróságokat kell helyrerakni. Jobb így dolgozni, mert mindenki tud már otthon agyalni a saját részein, és felkészülten jön le, nem a próbateremben kell ezzel húzni az időt. Sokkal hatékonyabb és gyorsabb, mint régen.

Tomi: Más volt a lemezen szereplő legújabb dalokkal is a módszerünk, hiszen több dal a stúdióban lett befejezve, ott nyerte el a végleges formát, így volt alkalmunk a hangzásokkal is kísérletezni kicsit. A feljátszásnál gyakorlatilag mindenki szabad kezet kapott, Dani, vagy az általam megszabott koncepción belül mindenki azt játszotta és úgy énekelt, ahogy neki legjobban passzolt, tehát végig teljesen közös munka zajlott. Hangmérnökünkkel, a Wisdom gitáros Kovács Gáborral nagyon jól tudtunk együttműködni, végig a kezünk alá dolgozott. Bármit kértünk, megpróbálta kivitelezni, sokszor ő mutatott utat, B-tervet, ha úgy tűnt, hogy rossz felé kapizsgálunk.

HRM: Mi a fő különbség szerintetek ’A szabadság felé…’ és a ’Szívünkbezárva’ lemezeitek között?

Tomi: Szerintem ez sokkal felnőttesebb, letisztultabb anyag lett, a hangzást is igyekeztük korszerűsíteni, direktebb, rockosabb, ütősebb lemezt szerettünk volna, és rengeteget agyaltunk a vokálokkal, soundokkal. Ami fontos volt, hogy kifejezetten a pozitív dolgokra és gondolatokra próbáltunk most erősíteni! Hogy személyes véleményt mondjak, ez a lemez sokkal inkább az én világom zenei értelemben, mint az első albumunk: dallamosabb és még dalközpontúbb lett.

Chris: Danival és Tomival egyre inkább elmerültem a dallamos rockbandák és a klasszikusnak számító kedvencek világában. Tomi pl. egyfolytában Def Leppardosan, Szaszkó meg Whitesnake-esen megszólaló lemezt akart. Aztán ott volt a Steel Panther. Na, attól a Tominak teljesen vége lett! A ’Feel The Steel’ című 2009-es lemezüktől mai napig készen vagyunk, turnébusz nincs anélkül a lemez nélkül.

Tomi: Chris vitte is a stúdióba hogy: „Gábor! Ilyen dobhangzás kell nekem, hallod?!”. (nevet) Én amellett rengeteg ritkának számító westcoast, AOR cuccot hallgattam tudatosan, és a mai modern rock színtéren is lettek olyan kedvenceim, mint a Hinder vagy a Nickelback – az ő ’Dark Horse’ lemezüket pl. az utóbbi évek legjobbjának tartom.

HRM: Mintha a mostani albumotokon pozitívabbak, reménytelibbek lennének a szövegek, és a zene is „lazább”, kevésbé keserédes. Direkt törekedtetek erre, hogy egy igazi bulizós rock lemezt hozzatok össze, vagy az életfelfogásotok lett pozitívabb?

Tomi: Jól érzed, ez inkább emberközpontú lemez lett. Abszolút nem volt ez tudatos, pontosabban Ricsosz világára jellemző leginkább az első lemezen hallható szövegvilág, azokat ő írta. Az utolsó időszakban egyébként ő is egyre inkább az emberi dolgokról írt, de neki mindig volt egy politikusabb vonala. És nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az első lemez dalai 2006-2008-ban születtek, és akkoriban volt, hogy autók égtek az utcákon, embereket vertek, stb. Volt bennünk ezzel kapcsolatban sok minden, amit szerettünk volna elénekelni! Az egyfajta kordokumentum, globális problémákról szól, míg ez a lemez rólunk. Egyébként igen, sokkal pozitívabban éljük meg a napjainkat, a bandában is ezerszer jobb a hangulat, mint volt mondjuk másfél éve!

HRM: November 19-én adtok lemezbemutató és egyben jubileumi bulit a Crazy Mama klubban. Elárulhatjátok már, hogy kik lesznek azok a régi tagok, akik fellépnek veletek ezen a bulin?

Chris: Nagy örömünkre elfogadta a meghívásunkat Kalapács Józsi, így személyében olyan emberrel állhatunk egy színpadon, akinek a poszterei régen a szobánk falát takarták. Annak idején ő és a Hard zenekar volt az első löket, ők vittek bennünket először a nagyszínpadok világába.

Tomi: Meghívtuk Horváth Imi kollégámat a Rubiconból, ő besegít az eredetileg kétgitáros nótákban, és biztos lesz egy kis „ereszd el a hajamat” is. Aztán jönnek a régi társak, akik elfogadták a meghívást. Így Ricsosz, Soma és Barna is ott lesz, mivel ez az ötéves szülinapunk is egyben. Elhívtuk még a közeli kollégákat: Vincze Zolit, Sturm Janit, Nahit, és Lajcsi barátomat is. Velük együtt muzsikálok a Europe Tribute-ban, közös a próbatermünk, valamint Jani és Lajcsi is beugrott hozzánk, amikor pótolni kellett. Természetesen a lányok, Liza és Viki is bedobják magukat, de még annyi minden van a fejünkben, hogy ha a fele sikerül, akkor is jó lesz. (nevet) Lesz dedikálás, új pólók korlátozott számban, ezért érdemes korán érkezni. Ami a lényeg: sokat akarunk játszani, szinte mindent, ami belefér, és még egy kicsit többet is! Szeretnénk, ha minél többen eljönnétek, és osztoznátok az örömünkben. A dátum november 19., a helyszín a Crazy Mama, a buli pedig ingyenes!

HRM: Milyen számlistával készültek erre a három órás bulira? Belefér ennyi időbe az összes Avatar szerzemény?

Chris: Mindegyik nem fér bele természetesen, de az új lemezről minden dal hallható lesz, és az első albumról is két dal kivételével terítékre kerül minden. Ami a számlistához kapcsolódó infó, hogy Józsival olyan Pokolgép és Omen dalokat is fogunk játszani, amit tőle nagyon ritkán, vagy még soha nem lehetett élőben hallani.

HRM: Hogyan képzeltétek el az Avatar jövőjét 5 évvel ezelőtt? Gondoltátok, hogy ennyi idő alatt két minőségi hard rock lemez büszke „szülői” lesztek?

Chris: Húha! Gondoltuk is, meg nem is. Természetesen az volt a cél, amikor elkezdtük, hogy a maximumot hozzuk ki ebből a zenekarból, de nem mertünk ennyire előreszaladni. Egyszerűen csak tettük a dolgunkat, és két nagylemez lett az eredménye eddig. E mögött viszont rengeteg munka, idő és fáradság van.

Tomi: Ha engem kérdezel, én viszont biztos voltam benne, hogy meglesz mindez! Onnantól fogva, hogy az Illúzióhidat elkezdtük még a régi csapattal összerakni 2006 februárjában, én éreztem, hogy ajándékot kaptunk odafentről, és be fog ez jönni. Iszonyatosan hittem benne, és hiszek jelenleg is, és ez a két lemez, a nagyszínpados bulik, az, ahová önerőből, minimális önzetlen segítséggel eljutottunk ezalatt az 5 év alatt, a sokak által csak „táj- és koridegen zenei világnak” tartott rockzenénkkel, az abszolút minket, engem igazol. Nagyon sokszor volt, hogy ültünk Chrisszel, hogy elegünk van mindenből, de valahogy mindig erősítettük egymást, és segített, hogy belül még mindig ugyanaz a két rockerkölök vagyunk, akik voltunk. (nevet)

HRM: Mi az az álmotok, amit még nem valósítottatok meg az Avatarral?

Chris: Jó lenne még több koncert, ugyanakkor már rég nem a mennyiségen van a hangsúly, hanem a minőségen. Nagyobb helyeken, még több ember előtt zenélni, illetve készíteni még pár jó albumot. És jó lenne már végre venni egy lakást a Sunset Boulevard-on. (nevet)

Tomi: Én egy hokisisakot szeretnék teli túróval, meg Haribót, de csak pirosakat! (nevet) Viccet félretéve, úgy néz ki, lassan kilőjük az összes olyan színpadot, amiről tizenéves kölyökként álmodoztunk, hogy majd egyszer... Annyira jó, hogy bejön sorra minden, óriási öröm ezeken a színpadokon állni. Én például már nagyon szeretnék egy Pecsa szabadtéri koncertet, olyan nyáresti naplementében, utána már boldog is lennék. De nem, mert akkor meg ott a Kisstadion, Aréna, hagyjuk is! (nevet)

HRM: Mi volt zenei pályafutásotok csúcspontja az Avatar eddigi öt éves pályafutása alatt?

Tomi: Erre nehéz válaszolnom… Talán az erdélyi bulikat emelném ki először, ahol mindig elképesztő szeretettel és rajongással fogadnak minket, hatalmas a közönség, és rocksztárság van! Szinte hazajárunk már Székelyudvarhelyre, és Szaszkó anyukája is főz nekünk mindig töltött káposztát. (nevet) Nem mellékesen hátborzongatóan jó volt, amikor Gyergyóban 5000 ember énekelte velünk a Határ nélkült.  Itthon is nagyon sok jó bulink volt, megemlíthetem pl. a nagybörzsönyi koncerteket, ahol mindig rengeteg ember és fantasztikus hangulat van.

A másik nagy élmény a 30 éves Edda turnéján való részvétel volt, ahol több állomáson és a turnényitón is mi léphettünk fel Attiláék előtt. Ezúton is köszi nekik, mert hihetetlenül jófejek voltak végig velünk! Belelátni egy ekkora stáb működésébe, a szervezettségbe, a profi színpadok rejtelmeibe nagyon nagy dolog. Emlékszem, Barnával órákat álltunk a Göme vagy a Steve mögött a sötétben, és figyeltünk, miket varázsolnak. A legkomolyabb tapasztalatokat néhány falunapon szereztünk amúgy. (nevet)

Chris: Csodálatos volt még fellépni az idei Sitkei Fesztiválon is. Az is nagy cél volt, amit el kellett érni, mert oda nem egyszerű bejutni. Elő is jöttem a dobok mögül köszönetet mondani a végén, a többiek totál stenket kaptak ettől, és ugyanakkor jött egy szélvihar, mi meg belecsaptunk a leggyorsabb nótánkba, a Hontalanulba. Tomi sörénye lobog, Bence szaladgál, a viharban a színpad majdnem összedől, a közönség ordít... Nagyon kemény volt! (nevet)

HRM: Talán nem túlzás azt állítani, hogy a fiatal zenészgenerációból kevesen ápolják azt a fajta hagyományőrző hard rock muzsikát, amit Ti is játszotok. Melyik zenekarokat tudnátok ajánlani még a magyar dallamos rock színtérről?

Tomi: A kérdésedben ott a válasz is sajnos. Senki. Legalábbis így. Akit megemlítenénk mégis, az a Rubicon. Őket kicsit tesóknak tekintjük, de ők sem egészen az a zene, amit mi játszunk. Amúgy ez nagy kár, és nem is értjük a miértjét.

Chris: Tervezzük is 2012-re a közösködést Rubiconékkal. Nagyon jó cimboránk lett Horváth Imi, amellett egészséges konkurálás is van köztünk. (nevet)

Tomi: A pop színtéren amúgy ismerek egy csomó fiatal kölyköt, akik nagyon jók, csak róluk nem hallotok sajnos. Vagy sokan nem akarnak hallani, mert Magyarországon valamiért még mindig nagyon megy a fikkantás a stílusok közt, ahelyett hogy összetartanának a zenészeink. Kialakult egyfajta sznobság is szerintem a rock színtéren, de erről még órákat tudnék mesélni… (nevet) Egy-két év és szerintem lesz egyfajta változás e téren, mert az emberek még mindig szeretik a jó zenét, és szórakozni akarnak, higgyétek el! A mi korosztályunk kevés kivétellel nem akar, vagy nem mer ehhez a világhoz nyúlni. Egy ifjú zenészbarátom fogalmazta meg legjobban: „régebben a pop is rock volt, meg a rock is pop, ma meg már a pop se pop, meg a rock se rock”. Mi valahogy ez ellen próbálunk tenni – hogy magunkat idézzem, „áttörni a falakat”.

HRM: A mostani lemezetek is a HammerWorld mellékleteként jelent meg. Az újságmellékletként való terjesztés helyett/mellett reális lenne hagyományos módon kiadni a lemezeiteket? Mennyire van piaca akár lemezkiadás, akár koncertek tekintetében annak a fajta hard rock zenének Magyarországon, amit ti is játszotok?

Chris: Nem a hard rock zene a kérdés, hanem maguk a lemezeladási statisztikák. A népszerű előadók lemezeit viszik a srácok, bár ez is jelentős visszaesést mutat, de a magunkfajta bandák sokkal kevesebbet adnak el. Megdöbbennétek, ha tudnátok milyen eladási statisztikák vannak…

Tomi: A lemez megjelenik amúgy rendes terjesztésben is. Amúgy azt az infót kaptuk, hogy az első lemez nagyon-nagyon jól fogyott boltokban is.

HRM: Az Avatar két tagjai is határon túli származású, így gyakran felléptek Magyarország határain túl is. Ott milyen a helyzet ilyen téren?

Tomi: Abszolút jó. Teljesen más Erdélyben és nálunk, Délvidéken is a zenéhez való hozzáállás. Ott sem lemezt venni, sem rockzenét hallgatni nem ciki, pl. nálunk „ex-Jugóban” a rádiók többsége megmaradt a jó muzsikáknál. Csak egy példa: ha elmész Horvátországba nyaralni, simán hallasz a strandon a büfékből Van Halent vagy Y&T-t. És a saját rockcsapataik is 20 000-es arénákat töltenek meg, pedig ott aztán vallási, név, és hovatartozás alapon is üldözték egymást nem olyan régen, de felnőtt egy új generáció. Minket Szabadkán széjjelszedtek a szerb és bosnyák rockzene szeretők is, pedig magyarul énekeltünk, de végig szerb-horvátul vezettem le a műsort, én konferáltam. Összetartásból a mi tízmilliónk példát kéne, hogy vegyen róluk.

HRM: A Journey-dalon kívül két másik „feldolgozás” hallható is az új lemezen, csak azokat a saját demótokról, a ’Forog a gép’-ről emeltétek át. Miért döntöttetek úgy, hogy újra előkapjátok A gyertyák csonkig égnek és a Tiéd a pillanat c. dalokat?

Chris: Kézenfekvő volt mindkettő, mert sokat kérik a bulikon mindkét dalt, és annak idején ezekkel indultunk el. Egyértelmű volt, hogy megcsináljuk majd őket, és nem akartunk éveket várni. Rengetegen érdeklődnek a 2006-os demó iránt, de az az igazság, hogy ma már nincs belőle egy darab még nekem sem, és valljuk be, elég vállalhatatlan ma már a hangzása is. Így lezártuk a múltat, tiszta lappal indulhatunk.

Tomi: A Tiéd a pillanat volt az első dalom egyébként, még 17 évesen írtam, és az egyik legelső Avatar-nóta lett. Annak idején még Somával (Dannhauser Soma ex-énekes) raktuk össze a kezdetek kezdetén, ő írt rá új szöveget. Az első lemezre nem került fel, mert úgy éreztük, kilóg a sorból, illetve volt eleve 4 ballada a lemezen. A gyertyák csonkig égnek-kel pedig az a helyzet, hogy olyan dalokat nem akartunk akkor lehagyni, mint pl. a Duna-rapszódia, mert azt jobbnak éreztük.

Így mindkét dalt leporoltuk, a Tiéd a pillanat megkapta azt a hangszerelést és hangzást, amit mindig is elképzeltem, és Chris ötlete, a szaxofon nagyon bejött. A vokálos lányok csatarendbe állítása is régi ötlet megvalósítása; Köles Liza és Eszes Viki énekelt ebben és még egy dalban háttérvokált. Ők mindketten a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépben tanulnak jazzéneket, de különböző tévés tehetségkutatókból is ismerősök lehetnek. A szaxiszólókat Kolmann Gábor fújta fel, aki a Budapest Jazz Orchestra alapítója és több híres formációnak is oszlopos tagja, kiváló művész! A gyertyák csonkig égnek ugyanakkor teljesen új köntöst kapott – album- és korszakzáró számként, egyfajta bonusz számként tettük fel, nagyon szép, szimfonikus verzióban. Danika komolyzenei tanulmányait kamatoztathatta itt, ugyanis a teljes hangszerelés az ő munkája ennél a dalnál.

HRM: Hogyan esett erre a Journey-dalra (Seperate Ways/Külön utakon) a választás?

Tomi: Mindannyian imádjuk a Journey-t, Danival az egyik legkedvesebb bandánk. Az én ötletem volt, hogy pár régi kedvencre írjunk magyar szöveget, és erre a dalra annyira adta magát egy szövegötlet, hogy sikerült prozódiailag és tematikailag is majdnem teljesen lekövetni az angol szöveget. Maga a Seperate Ways dal etalon számomra, óriási megtiszteltetés, hogy lemezre tehettük.  A Journey – és a vonal, amelyet ők képviselnek – fontos iránymutató számunkra, jól lefedi azt, amit mi a magyar színtérre szeretnénk bevinni. Másrészt, ha egy picit is utánanéznek majd a most tizenéves srácok a Journey-nek és ezeknek a zenéknek, akkor már megérte, és még pár boldog zenehallgatót kap a világ, nem?!

HRM: Készül új klip a ’Szívünkbezárvá’-hoz, és ha igen, melyik dalra tervezitek?

Chris: Mindenképp szeretnénk egy klipet, de most valami komolyabbat. Van is ötlet, hogy melyik dalra, de még korai róla beszélni, abszolút nem eldöntött.

HRM: Lesz ’Szívünkbezárva’ lemezbemutató turné?

Chris: Koncertezés terén mindenképp többet szeretnénk játszani, várjuk a meghívásokat, és igyekszünk a szervezést is ügyesebben intézni. A pici eltűnésünk egyébként szándékos volt, hiszen újra kellett építenünk a várat, de innentől nincs megállás. Nagyon szeretnénk egy többállomásos erdélyi körutat csinálni, aztán lemenni a Délvidékre, felmenni a Felvidékre, és rengeteg olyan hely van országon belül is, ahol még nem jártunk.

Tomi: Tudvalévő dolog, hogy manapság nagyon nehéz a helyzet koncertek terén, így éppen ezért tárgyalásban vagyunk egy-két baráti csapattal, akikkel mehetnénk pár kört, és van néhány fesztivál is, ahová nagyon szeretnénk bekerülni.

HRM: Hogy foglalnátok össze, mit jelent számotokra az Avatar?

Chris: Nekem a rock ’n roll hat éves korom óta az életem része. A mai napig imádom, és imádni is fogom ezt a stílust, zenét, életérzést. Az Avatar ennek a része most. Öt éve nem csupán hallgatom, hanem játszom is ezt a muzsikát, így még teljesebben az életem meghatározó részévé vált.

Tomi: Nekem a legjobb barátaimat, a második családomat, a fogadott bátyámat és a három öcsémet. (nevet) Én 14 éves korom óta zenélgetek, de az Avatar előtt már majdnem szögre akasztottam a gitárt. Egyszerűen nem jött az a csapat, amit kerestem, ahol önmagam lehetek, ahol az egy egésznek az egyötöde lehetek. Most megvan, amit kerestem!

HRM: Köszönjük az interjút, és találkozunk november 19-én a Crazy Mamában!

Mi is köszönjük, várunk Titeket szeretettel

Tomka