Evile: Five Serpent's Teeth
írta Hard Rock Magazin | 2011.10.14.
Megjelenés: 2011
Kiadó: Earache Records
Weblap: www.evile.co.uk
Stílus: thrash metal
Származás: Nagy-Britannia
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
2000-ben a Drake-testvérek, Ol és Matt, illetve barátjuk, Ben Carter elhatározták, hogy zenekart alapítanak, és elsősorban Metallica-feldolgozásokat játszanak majd. Később csatlakozott a csapathoz Mike Alexander basszusgitáros, így teljes lett a felállás – ekkor még a beszédes Metal Militia néven.
Hamarosan azonban elkezdtek saját dalokat írni, és 2004-ben Evile-ra változtatták a csapat nevét, majd Dániában Flemming Rasmussen (több klasszikus Metallica és Morbid Angel albumnál is közreműködött) segítségével rögzítették első lemezüket. A 2007-ben megjelent debütről, az ’Enter The Grave’-ről mind a közönség, mind a kritikusok elismerően nyilatkoztak. 2009-ben látott napvilágot az ’Infected Nations’, ám ebben az évben tragikus hirtelenséggel elhunyt Mike Alexander. Halálának oka a tüdejében keletkezett vérrög volt. Ez az esemény rányomta bélyegét a banda elmúlt két évére. 2010-ben azonban már Joel Grahammel kiegészülve indultak turnéra Európában és az Egyesült Államokban, idén szeptemberben pedig megjelent harmadik albumuk ’Five Serpent's Teeth’ címmel.
Az albumon nagyon érződik a Metallica hatása, ami ismerve a csapat előéletét, nem meglepő. A 10 dal több mint egyórás, kifejezetten intenzív és változatos riff-bomba, ám a dalokon több helyen hardcore hatás is érezhető. A sound gitárcentrikus, és mentes mindenféle díszítéstől, ami valószínűleg Russ Russel producer aktív közreműködésének is köszönhető.
Az album erőssége véleményem szerint Matt Drake orgánuma, akinek és teljesítménye erősen a korai James Hetfieldre emlékeztetett. Jobban kihasználja a hangját, mint a korábbi lemezeknél, valószínűleg azért, mert ezek a dalok érzésből születtek – az In Memoriam dalnál ez nagyon észrevehető. Az Ol és Matt Drake alkotta gitárpáros munkáját is dicséret illeti, mert színvonalas riffeket és remek szólókat használtak a dalokban, a ritmusszekció (Ben Carter dobos és Joel Graham bőgős) pedig intenzíven tolja alájuk a kemény alapokat.
A lemez zeneileg nagyon egységes, bár a nyitó számnak nem a címadó dalt tettem volna meg, szerintem nem elég intenzív. Viszont a Cult komoly húzónótája lehet a csapatnak, ha élőben is ennyire erőteljes lesz, mint itt. Kiemelném még a Xaraya, a Centurion és a Long Live New Flesh nótákat a komoly riffek és az erős tempó miatt, valamint az In Memoriam című számot, amit Mike Alexander emlékére írt a csapat. Bár a brit thrash metal nem annyira népszerű, mint a német vagy az amerikai, de aki kedveli ezt a műfajt, annak bátran ajánlom ezt a lemezt.
Legutóbbi hozzászólások