Reckless Love: Animal Attraction
írta MMarton88 | 2011.10.06.
Megjelenés: 2011
Kiadó: Universal / Spinefarm
Weblap: http://www.recklesslove.com/
Stílus: glam rock
Származás: Finnország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A Reckless Love 2010-ben jelentette meg debütalbumát, s noha eleinte könnyedén legyintettem, hogy egy újabb skandináv tucatglam banda próbál meg újabb bőrt lehúzni a Def Leppardról. Amikor azonban kimentem jó pár hónapra Finnországba, alapvetően el kellett csodálkoznom a formáción. Tudniillik, az idehaza csak a Maradványérték/Sokkoló Extra típusú helyekre menesztett, jellegtelennek tűnő debütlemez északon bizony nem kicsit ütött: gyakorlatilag a finn fiatalokat a glamcsókák úgy vették meg kilóra, mint idehaza Fluor Tomi a lájkostiniket. Hiába, ha már a helyi Bravóban címlapra kerültek, én is meglestem koncerten őket, s mivel élőben is ütősnek tűntek, roppant mód vártam a második nagylemezt.
Az ’Animal Attraction’ cím tökéletesen passzol a tupírkirályokhoz, és ahogy a full Siketleopárd koppintás címadó bedübörög a hallójáratokba, azonnal érződik, hogy itt bizony nem lesz szó se a gonoszról, se a magányos finn éjszakákról… itt kérem tisztelettel a csajozásé, a bulié, meg a glam fesztelenségé a főszerep.
Úgy gondolom, hogy az új korong nem lett olyan fogós, mint a debüt, de a színvonal csak egy kicsit marad el, rengeteg remek felvételt találhat itt az egyszeri glamster. Rögtön vehetjük a Speedint, a Born To Break Your Heartot, vagy a full Bon Jovis Dirty Dreamst. Ugyanakkor tény, hogy kb. bármelyik nótát ki lehet emelni, az azonnal ható, vidám, üde, könnyen énekelhető refrének továbbra is a formáció erősségét képezik. Más kérdés, hogy kicsit a hazai sikerekre ráülve, helyenként már túl rádióbarátra vették a figurát Olli Hermannék. A tavasszal a helyi rádiókban rongyosra játszott Hot igazi súlymentes bugyirock, aminek megszeretéséhez különösebben szimpatizálni sem kell a rockzenével, annyira laza, és popos.
A személyes kedvenc amúgy a Def Leppard Demolition Man-jét idéző, pörgős Fight, de a „Wo-hooos” On The Radio is igazi partyhimnusz. A lemez egyetlen hibája igazából az, hogy az egészet már megírták Los Angelesben a 80-as években, és ha az ember nem maszületett bárányként tekint a műfajra, hamar kihallja, hogy mit honnan loptak a srácok. Persze, nem tolják rosszul a fiúk ezt a stílust, de a glam rockból már mindent kihoztak amit csak lehetett korábban (javarészt) az amerikai mesterek, és mivel ismét csak a stílus kliséinek újrafelhasználását, és ismételt egymásra pakolgatását hallhatjuk egy lemezen, a végeredmény borzasztó sablonos, kiszámítható... sőt, unalmas. Kíváncsi lennék a folytonos önismétlés helyett egy olyan izgalmas glam csapatra, mint a Blessed By A Broken Heart, akik legalább valami egész egyedi, és őrült módon viszonyulnak a műfajhoz. A Reckless Love lehet, hogy odahaza még egyszer viríthat a 15 éves tinilányok faliposzterein, de az évi 4-5 szokásos skandináv glam megjelenés közt sajnos nem számítanak túlzottan kiemelkedőnek.
Legutóbbi hozzászólások