Alestorm: Back Through Time
írta MMarton88 | 2011.07.22.
Megjelenés: 2011
Kiadó: Napalm Records
Weblap: http://www.alestorm.net/
Stílus: "True scotish pirate metal"
Származás: Skócia
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Az Alestorm a rockerek új nemzedékének egyik sztárcsapata. Amilyen rohamosan nő az ifjú fémszívűek körében a népszerűségük, meg van rá az esély, hogy előbb-utóbb olyan sikereket érjenek el, mint a Sonata Arctica, vagy a Hammerfall. Pedig nagy dologra nem kell tőlük számítani. Dalaik egyszerűek, fülbemászóak, s noha kissé túlzottan lakodalmas jellegűek, bulizáshoz, alkoholfogyasztáshoz hibátlanok. A Back Through Time már a harmadik korongja a skót gárdának, és véleményem szerint ezúttal is hozza azt a fajta Alestorm minőséget, amihez a banda kedvelői már hozzászoktak.
Igazából minden okunk megvan arra, hogy ne szeressük őket. Bowes a világ legocsmányabb orgánumával megáldott énekese, aki ráadásul brutálisan hamis is helyenként. Tele van a korong abszolút gagyi, rumtól bűzlő, olcsó, vásári rigmusokkal, melyeket bármikor felhasználhatna Kaczor Feri, meg Lagzi Laci. A szövegek idétlenek, a koncepció meg sablonos. Mégis, már hetek óta hallgatom az anyagot, és tetszik, szeretem. Egész egyszerűen jó. Nincs benne semmi világmegváltás, zúzós gitárokkal, meg vad dobtémákkal megbolondítva lehet hallgatni slágeres, fülbemászó, ütős kis nótákat. Ennél több meg nem kell a szórakozáshoz! Mivel az utóbbi időben az Alestormot is előszeretettel illesztik a koncertszervezők a különböző pagan/viking metal zenekarok közé (gondolom, ha a zene, vagy a stílus nem, az ivás közös nevező), az úti élmények meghagyták lenyomatukat mind a banda zenéjében, mind a szövegekben. Utóbbira jó példa a címadó, amelyben kissé cinikusan éneklik meg, miként győzik le kalózokként a vikingeket. Zeneileg pedig jóval több a deathes/thrashes/blackes elem, mint korábban. Így voltaképp az összkép is valamelyest keményebb, marconább ezúttal.
Kétségtelen, hogy a vidám, helyenként kissé indulószerű, harsány ivóhimnuszok hamar koncertkedvenccé fognak válni. A Midget Saw, vagy a Shipwrecked igazi bulislágerek, de a Sunk’n Norwegian, vagy a meglehetősen direkt című Rum hallatán is egymást átkaroló, együtt kajabáló, pattanásos metalkalózokat vízionalizál maga elé az egyszeri zenehallgató. Ezúttal is került egy lassabb szerzemény az anyagra. A Scraping The Barrelben Cristopherék büszkén megéneklik, hogy noha sokan azt mondták, nem fognak tudni hosszú távon ezzel az imiddzsel fennmaradni, ők az alkohol jótékony hatásainak következtében még mindig nem fogytak ki a témából. Lenyűgöző üzenet…
Ellenben az album végére, meglepő módon egy roppant érdekes, sőt már-már komoly szerzemény került. A Death Throes of the Terrorsquid egy hét és fél perces nóta, rengeteg témával, váltással. Remekül sikerül egymás mellé illeszteni a kegyetlen black metalos acsarkodásokat a dallamos hegedűjátékkal, de a fülbemászóságot sem érheti panasz. Szerintem abszolút a korong csúcspontja, mely egy alternatívát is mutat arra, hogy amikor 10-15 év múlva már köpködni fogják a korai lemezeiket (mint teszi a Sonata Arctica, a Hammerfall, meg az Edguy), és értelmesebb dolgokról akarnak muzsikálni, merre lesz érdemes elindulniuk. Csak az I Am a Cider Drinker, és a You Are A Pirate című bónuszdalok ne kerültek volna fel a CD-re!
Legutóbbi hozzászólások